Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 20. szám - Telekkönyvi rendtartás tervezete. 2. [r.]

.0. Jogesetek Tára. tebb névszerint megjelölt 2 tanú vallomása alapján mikép alkothatta meg ténybeli meggyőződését a felebbezési bíróság ? ítéletében indokolás nincsen. Arra a ténykérdésre vonatkozólag pedig, hogy a birtokba felperes mint gyám csúszott be, alperesek birtoknak gyámi minőségben kezdési panasza azért alapos, mert a felebbezési bíróság ítéletéből kivehetőleg eme tényállásrész megállapítása csupán abból látszik bevezetettnek, hogy 1873. évig felperes alperesek atyjával közösen birtokolta a 3866/1S. brszámu erdőt ennek halála után pedig alperesek gyámjává leli. Midőn azonban a birtoklásnak alperesek atyjával való közössége nincs szabályszerűen megállapítva, midőn továbbá arra sincs tényállás, hogy felperes mely időtől kezdve s meddig volt alperesek gyámja; midőn eszerint épen nem tekinthető kizártnak, hogy felperes valamely más, jogszerű módon jutott a kizárólagos birtokba, amit azonban ö kimutatni 30 évet meghaladó birtokára tekintettel nem tartozik : s midőn jelzett ténymegállapításainak, ezekkel szemben a felebbezési bíróság indokát az Ítéletében elő nem adta: nyilván az 1893. XVIII. t.-cz. 64. §-ában kifejezett eljárási szabály megsértéséről van szó, mely miatt a 197. §. értelmében a megállapított tényállás felülvizsgálati döntés alapjául el nem fogadható. 1908. április hó 7-én. Váltójog köréből. IIa a Kibocsátott sommás végzés jogerőre eraeEkedetííieK nem tekinthető, a beadott perujitási Kereset, amelyben az előbbi Körülmény is érvényesítve van, nem pertsíiíási KeresetneK, hanem Kifogásoknak tekintendő s mint ilyen veendő elbírálás alá. 359 szám. 1908. I. Albina takarék és hitelintézet felperesnek J. Pál és neje, földmivesek, vizaknai lakósok, perujitó alperesek ellen 178 K váltó tőke és jár. iránt, a nagyszebeni kir. törvényszék, mint váltóbiróság előtt folyamatba tett váltó-perében végzett: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét feloldja és ^utasítja az eljárt clsöbiróságot. hogy a perujitó alperesek által válasziratukban a 3558—907. p. szám alatt hozott sommás végzés 1 kezükhöz nem történt kézbesítése tárgyában felajánlott bizr, tási eljárás felvétele iránt rendelkezzen és ennek eredmény' képest a továbbiakban szabályszerűen eljárva, hozzon a í tás megengedhetösége kérdésében, esetleg a per érdemé, alább megállapított felebbezési költségekre is kiterjedő i:0 rozatot. Indokolás : Perujitó alperesek a 6510—907. p. szám alatt beadón perujitási keresetükben mindenek előtt terjesztették elő, hogy részükre a kibocsátott sommás végzés kézbesítve nem lett s ennek igazolására válasziratukban bizonyítékokra i< hivatkoztak. A váltó eljárás 43. §-a, illetve az 1881: L, X. t.-cz. 69. §-ának rendelkezése szerint perújításnak csak jogerőre emelkedett ítélet s az ezzel egy tekintet alá eső jogerőre emelkedett sommás végzés ellen van helye. Ebből önként következik, hogy ha a sommás végzés alpereseknek nem, vagy nem törvényszerűen lett kézbesítve, ugy hogy a kibocsátott sommás végzés jogerőre emelkedettnek nem tekinthető, a beadott perujitási kereset, amelyben az előbbi körülmény is érvényesítve van, nem perujitási keresetnek, hanem kifogásoknak tekintendő s mind ilyen veendő elbírálás alá. Miután pedig e körülmény a bizonyítási teher kérdésében is döntő sulylyal bir, az első bíróság Ítéletét a rendelkező rész szerint teloldani és azon előkérdés tekintetében, hogy a sommás végzés kézbesítése szabályszerűen történt-e, a felajánlott bizonyítás felvételét elrendelni és ennek eredményéhez képest uj határozathozatalát kellett elrendelni. 1908. évi február hó 18. Házassági jogból. A férj nejéneh, Ki tőle 16 évig: Külön élt, visszafogadását jogos okkal megtagadhatja. 1908. G. 43/2. szám. :s x A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla itélt : A félvizsgálati kérelemnek helyt nem ád ; kimondja, hogy felülvizsgálati költségét a felülvizsgálatot kérő felperes maga viseli. Indokok : A felebbezési bíróság, az első bíróság ítéletéből is elfogadott indokok alapján tényállásként azt állapította meg, höjjf a felek házasságra lépése TTTaii pár napra alperes, nejét, -# felperest - elhagyta az által, hogy közös lakásukból eltávow*n. oda^öbbé 16 év óta vissza nem tért; továbbá, hogy az elhagyást követő közeli időben, tehát 16 év előtt, majd később és pedig 12 év előtt alperes felhívta felperest, hogy az alpereshez, ennek lakásába jöjjön, a'fiazasélct közösséget így állítsák helyre; hogy azonban felperes az ismételt felhívás daczára férjéhez soha vissza nem ment, azt jelentvén ki, hogy vele élni nem akar; végül, hogy alperes a per során kijelentette, hogy nejét most már visszafogadni nem hajlandó. Ez a tényállás nincs megtámadva, tehát a felülvizsgálati eljárásban, az 1893. XVIII. t. cz. 197. §-a értelmében irányadó, Ezt a tényállást a kir. ítélőtábla az ügy érdemleges eldöntésére alkalmasnak találta, annál inkább; mert nincs tényállás megállapítás arra nézve, hogy felperes alperes ismételt felhívását, hogy vele a házas együttélést állítsa helyre, annak idején, attól eltekintve, hogy alperes hagyta öt el, valamely más elfogadható okból tagadhatta meg ; a felperes felülvizsgálati kérelmében ilyen kifogástételnek s vonatkozó ténymegállapításnak hiánya miatt nem is panaszkodik. Igaz ugyan, hogy felperes inélye.i megbántva érezhette magát alperesnek a per során sem indokolt azzal az eljárásával, hogy házasságra lépésük után felperest férje mindjárt, pár nap múlva elhagyta; azonban, igazolható ok nélkül viszont nem tekinthető jogosnak felperes ama ténye sem, hogy. férjéhez, mikor ez hibáját jóvátenni ,s felperest kiengesztelni igyekezve.. a férj ismételt és pedig' mindjárt az elhagyás után történt hívására sem közeledett, hanem a hozzáférést mereven megtagadta, s ezt a helyzetet 16 éven át fenntartotta. Ennélfogva helyesnek fogadja el a kir. ítélőtábla is az alsófoku bíróságok által e tényekből levont azt a^ jogi következtetést, hogy a felek külön élése végeredmény^^-ielpsii^ hibájára vezethető vissza, továbbá, hogy alperes nejének (felperesnek) visszafogadását 16 évig fenntartott különélés után. most már jogos okkal tagadhatja meg. ,,r,.rt amidőn alperes az elhagyás körül fenforgott hibáját \ felperest ismételten bivta magához, ez pedig azt /a, évek hosszú során át, minden igazolható ok nélkül 'élői távol tartja: ezáltal a házastársi kötelességet rabban sértette meg, mint ahogy azt annak idején Ezen az alapon tehát az alsófoku bíróságok felperest, az ideiglenes nőtartás iránti igényével helyesen utasították el. Mert az optkv. 91 és 117. §-ai, valamint az állandóan követett bírói gyakorlat szerint az a nő, aki a maga hibájából él külön a férjétől, nőtartásra férjével szemben jogos igénnyel nem bir. Annak megállapítása ' folytán, hogy alpeíres felperesnek visszafogadását most már jogosan tagadhatja meg: s tekintettel arra, hogy a házastársi kötelességnek a nő részéről törté megsértését az, hogy e kötelességet utóbb a férj is megsértette, jóvá nem teheti, s el nem enyészteti, ^közömbös e perben az a tény, hogy alperes a nála a felülvizsgálati kérelem szerint is csak alig 3 év óta lakó cselédnővel milyen viszonvhan él, valamint az is, hogy 1907. évben, még pedig az 1907. évi deczember 12. napján felvett tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt felperesi előadás szerint is már a per folyama alatt felperest, midőn ez hozzá 16 év után mégis visszatérni akart, bántalmazte-e vagy sem V Az ezekre vonatkozó tényállás tekintetében emelt íekilvizsgálati panasz tehát az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §-a értelmében figyelembe nem jöhet. \. Felperes felülvizsgálati kérelme igy alaptalannak bizonyult. A felülvizsgálati költség viselésére, valamint a képviseleti költség megállapítására vonatkozólag tett rendelkezés, alapiát az 1893. XVIII. t.-cz. 204, 168, 108. "§-aiban találja. 1908. évi április hó 14-ik napján.