Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 19. szám - Büntethetö-e vagy sem? - Telkkönyvi rendtartás tervezete

19. szám. Jogesetek Tá ra 75. Ezért a felülvizsgálati bíróság mást most nem vizsgálhat, mint csak azt: vájjon a felebbezési bíróság ítéletének feloldására az 1893. évi XVIII. t.-cz. 204. §-ának a második kikczdésére tekintettel, szükséges-e? azaz vájjon a megállapított tényállás alkalmas-e arra, hogy az ügy anyagjogi alapon kellően el legyen dönthető. A felebbezési bíróság az elsőbiróság által meghallgatott orvosszakértö vizsgálata és véleménye, továbbá a perben kihallgatott tanuk vallomása alapján állapította meg tényállásként azt, hogy felperes 70 éves kora mellett is, még most munkaképes s hogy fürészeléssel hetenkint átlag 12 koronát keres, mely összegből magát eltartani képes. Előadta a felebbezési bíróság Ítéletének indokolásában azokat az okokat is, melyeknél fogva felperesnek, más szakértő által, hosszabb időn keresztül leendő megvizsgálása iránt előterjesztett felperesi kérelmet elmellőzte. A felebbezési bíróság ezzel az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-ában előirt annak a kötelezettségének, hogy amennyiben valamelyik fél által ajánlott bizonyítást elmellőz, az öt erre indító okokat előadni tartozik, eleget tett. Alakilag tehát a felebbezési bíróság a felperes állal a felebbezési tárgyaláson kért ujabb szakértői bizonyítás elmellőzésével eljárási szabályt nemcsak nem sértett meg, hanem ellenkezőleg, tekintettel az 1893. XVIII. t.-cz. 156. §. első kikezdésére is olyan jogszabályt alkalmazott, melyet a bizonyítékok szabad mérlegelésére vonatkozó jogából kifolyólag belátása szerint alkalmazhatott. Már pedig felülvizsgálat, az 1893. XVIII. t.-cz. 185. és 197. §-ai értelmében, sikeresen csak jogszabály megsértése alapján kérhető. A kir. ítélőtábla is osztja a felebbezési biróság ítéleti indokolásában kifejezést nyert azt a felfogását, hogy a felperes által a felebbezési tárgyaláson bizonyítani kívánt néhány napi orrvérzésnek és ennek folytán beálló ideiglenes munkaképtelenségnek, felperes jelenlegi munkaképességének vagy munkaképtelenségének megállapítására döntő súlya nincsen. Mert állandóán munkaképtelennek, maga eltartására képtelennek, időleges egészségi zavar miatt idős ember sem tekinthető. Felperes tehát mint általában véve munka- és keresetképes egyén az optkv. 154. §-a alapján, fiától (alperestől) eltartást akkor sem követelhetne, ha bizonyítva volna, hogy pár napon keresztül orrvérzés következtében munkaptelen volt is. így ez a per a felebbezési biróság által megállapított tényállás alapján eldöntésre alkalmasnak jelentkezik; s a tényállás nem hézagos, a miért a felebbezési biróság a felperes által, néhány napon keresztül tartott orrvérzésének és ebből folyó munkaképtelenségének bizonyítására felhívott tanuk kihallgatását mellőzte s a bíró az anyagjogilag közömbös, tehát nem döntő tényállásokra a bizonyítást elrendelni s a tényállást megállapítani nem köteles. Ezekből folyik, hogy sem az emiitett tanubizonyitéknak, sem az ujabb szakértői bizonyításnak a felebbezési biróság által történt elmellőzése törvényes okot a felebbezési biróság ítéletének az 1893. XVIII. t.-cz. 204. §-a alapján leendő feloldására nem szolgáltat. Mert amint elől már ki van emelve, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 204. §. második kikezdése értelmében a felebbezési biróság ítéletének feloldása csak akkor foghat helyet, ha a per eldöntésére lényeges valamely ténykörülményre nézve a tényállás vagy egyáltalán nincsen megállapítva, vagy lényeges jogszabálysértéssel lett ilyen tényállás megállapítva. A sikertelen felülvizsgálat költségének viselésére vonatkozó rendelkezés alapját, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 204. és 168. §-aiban találja. 1908. évi márczius hó 17-ik napján. A csődön kívüli megtámadáshoz. A esődön kívüli megtámadási jogra nézve Kifejlődött birói gyakorlaton alapuló jogszabály az, hogy Közeli roKonoK Között létesült olyan ügyleteknél, melyek a kielégítési alapnak a hitelező elől való elvonását eredménycziK, a védelem amellett szól, hogy az adóssal szerződőfél, az adósnaK a hitelező megkárosítására irányzott szándékát isineri, midőn esődön Kívüli megtámadási jogérvényesítéséről van szó, nyilvánvalóan nem az optkv. könyvnek a birtok jóhiszeműségének védelmére vonatkozó 338. §-a, hanem a birói gyakorlat által felállított, fent vázolt jogszabály volt alkalmazandó. A hitelező elől a Kielégítési alap elvonását ezélzó ügylet, az ebben rejlő rosszhiszeműségnél fogva, a hitelezővel szemben akkor is hatálytalan, ha a vagyonátruházás megfelelő viszteher ellenében történt. .1.908. G. 33/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla W. J. s társai felpereseknek, Sz. V. alperes ellen folyamatba tett sommás perében, felpereseknek felülvizsgálati kérelme folytán ilélt : A kir. ítélőtábla felperesek felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad s végrehajtás terhével kötelezi felpereseket, hogy alperesnek felülvizsgálati költséget fizessenek. Indokok : A felebbezési biróság tényállásként megállapította, hogy alperesnek M. M. és neje ellenében 1114 kor. 50 fill. tőkéből és járulékaiból álló követelése már azelőtt is fennállott, mielőtt a nevezett adósok minden ingatlan vagyonukat a haszonélvezeti jognak maguk részére való fentartásával, felpereseknek eladták; hogy M. M. és nejének, az általuk maguknak fentartott és őket telekkönyvön kívül megillető haszonélvezeti jogon felül, melyet alperes 1903. évi márczius 26-án lefoglalt ingatlanaik átruházása után más vagyonuk csekély értékű ingón kívül nem maradt : hogy e megmaradt vagyon sem nyújtott alperes követelésére elég fedezetet, a kérdéses vagyonátruházási ügylettel tehát M. M. és neje, felperesek javára, alperes elől a kielégítési alapot elvonták ; végül, hogy felperesek M. M.-nak és nejének közeli rokonai. A felperesek által felülvizsgálati kérelmükben meg sem támadott ez a tényállás, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében itt is irányadó. A csődön kivüli megtámadási jogra nézve kifejlődött birói gyakorlaton alapuló jogszabály az, hogy közeli rokonok között létesült olyan ügyleteknél, melyek a kielégítési alapnak a hitelező elől való elvonását eredményezik, a vélelem a mellett szól, hogy az adóssal szerződő fél, az adósnak a hitelező megkárosítására irányzott szándékát ismeri. K vélelemmel szemben az ellenkezőnek bizonyítása felpereseket terhelte: s minthogy felperesek azt, hogy az e részben őket terhelő bizonyítási kötelezettségnek eleget tettek volna, nem is állítják: a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó jogszabályoknak, az 1868. évi LIX. t.-cz. 152. §-ának és az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-ának megsértése nélkül döntött a felebbezési biróság: midőn a fentebbiek szerint itt irányadóul veendő tényállás a'apján azt is bizonyítottnak fogadhatta el, hogy alperes adósainak alperes kijátszására irányuló szándékáról, az alperes adósaival kötött vagyonátruházási ügylet megkötésekor felperesek is tudtak; hogy tehát felperesek, alperes adósainak ingatlanait rosszhiszeműen szerezték meg. Felpereseknek ez ellen a ténymegállapítás ellen, az optk. 328. §-ára alapítottan emelt panasza azért alaptalan: mert az optk. a csődön kivüli megtámadási jog jogintézményét nem ismeri, ezt a birói gyakorlat honositotta meg, a fenforgó esetben tehát, midőn csődön kivüli megtámadási jog érvényesítéséről van szó, nyilvánvalóan nem az optk. könyvnek a birtok jóhiszemüségének vélelmére vonatkozó 328. §la, hanem a birói gyakorlat által felállított, fent vázolt jogszabály volt alkalmazandó. Ugyanezeknél az indokoknál fogva alaptalanul panaszolnak felperesek amiatt is : hogy a felebbezési biróság alperesnek ebben a perben érvényesített megtámadási kifogását figyelembe vette, holott ez a kifogás az optk. 1487, 1489. és 1467. §§-ai értelmében 3 év letelte után mint elévült, már nem lett volna figyelembe vehető. A megtámadási jognak 3 éven tul a rendes elévülési idő alatt való érvényesítését ugyanis az opt. könyvnek nem a csődön kivüli megtámadásra vonatkozó ezek a szakaszai ki nem zárják. A felebbezési biróság által ezek szerint jogszabály megsértése nélkül megállapított, az 1893.' évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében tehát is irányadónak veendő ténymegállapítása szerint, az ügylet, melylyel felperesek M. M.-tó! és nejétől tulajdonjogot szereztek és pedig azokra az ingatlanokra, mely ingatlanok haszonélvezetét alperes 1903^ évi márczius hónap 26-án lefoglalta, alperesétől a kielégítési alap elvonását czélozta s alperes elől a kielégítési alapot el is vonta: és az ügyletnek erről a rosszhiszemű czélzatáról felperesek is tudtak, s igy az alperes kijátszására felperesek is rosszhiszeműen közreműködtek.