Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 19. szám - Büntethetö-e vagy sem? - Telkkönyvi rendtartás tervezete

74. Jogesetek Tára A per tárgya értékének a felülvizsgálat használatának megállapítása tekintetében csakis az a vagyoni érdek az irányadó, ami a foglaltatót az igényelt tárgyakhoz köti, tehát vagy az igényelt ingók értéke, vagy pedig, amennyiben foglalható követelése az ingók értékénél kevesebb, ennek töke és összes járulékaiból álló követelése összege. 1908. G. 59/2. szám. Végzés : A felülvizsgálati kérelem hivatalból visszautasittatik s azért az azt ellenjegyző ügyvéd részére dij és költség saját felével szemben sem állapittatik meg. Indokok: Az igényper czélja az igényelt tárgyaknak a foglalás alól való felmentése lévén, a per tárgya értékének a felülvizsgálat használatának megállapítása tekintetében csakis az a vagyoni érdek az irányadó, ami a foglaltatót az igényelt tárgyakhoz köti, tehát vagy az igényelt ingók értéke, vagy pedig, amennyiben foglalható követelése az ingók értékénél kevesebb, ennek töke és összes járulékaiból álló követelése összege. Minthogy pedig jelen esetben végrehajtatónak ezen követelési összege kisebb a lefoglalt ingók megbecsült értékénél, de ezen követelés töke és összes járulékai összege a végrehajtásnál felvett jegyzőkönyv adatai szerint 400 koronán alóli s minthogy az 1893. XVIII. t.-cz. 181. §. rendelkezése szerint ily esetben a felebbezési bíróság Ítélete ellen felülvizsgálatnak helye nincsen a beadott felülvizsgálati kérelmet a 193. §. értelmében hivatalból visszautasítani kellett. Az ekép kizárt felülvizsgálati kérelemért pedig az azt ellenjegyző ügyvéd részére dij és költség saját felével szemben sem volt megállapítható. 1908. évi április hó 6. napján. NB. A polgári perrendtartás tervezetének vonatkozó indokolása (a 6. § hoz) így szól : „A gyakorlatban felmerült kétségek eloszlatása végett a 6. §. 4. pontja kifejezést ad annak, hogy a követelés biztosítása iránt indított . . . igényperekben az érdeket nem a zálog értéke, hanem az az összeg képezi, melynek erejéig a zálog biztosítékot ad. Ebből következik, hogy egyrészről a követelés veendő alapul, ha a zálog azt téresen biztosítja, másrészt a zálog értéke, ha nem biztosítja teljesen a követelést.11 A kolozsvári kir. Ítélőtáblának a kérdés felmerülésétől kezdődően ez volt az álláspontja. A n.-váradi tábla az ingók értékét vette volt alapul. (Li 4. sz. b. határozat.) A zsellérperbeli eljárásból. Felperesnek pnsztán tényleges birtoklása a másodrendű alperes érvényesen szerzett jogát meg nem szüntetheti. 1908. Dzs. 3/2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint zsellér per ékben felebbezési birósój/ Ty. K.-né felperesnek R. K. és a m. kir kincstár alperesek ellen curiális zsellértelket terhelő szolgálmányok megváltása iránt a kolozsvári kir. törvényszék előtt folyamatba tett perben ítélt : A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletét a váltságösszeg mennyiségére vonatkozó azzal a váltóztatással, hogy a felperes és másodrendű alperes özv. K. T.-né által fizetendő váltságösszeget egyenként 320—320, összesen tehát 640 koronában állapítja meg, egyebekben helybenhagyja, a felebbezési eljárással felmerült költségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok : A kir. törvényszék Ítélete ellen a felperes adott be felebbezési, a mai felebbezési tárgyaláson azonban özv. K. T.-né másodrendű alperes is csatlakozott a felebbezéshez a váltságösszeg mennyisége tekintetében, a per tehát erre való figyelemmel vétetett felülvizsgálat alá. A felek által a felebbezési tárgyaláson előterjesztett kérelmeket a felvett jegyzőkönyv foglalja magában. Felperes felebbezése alaptalan abban a részében, melyben azt sérelmezi, hogy másodrendű alperes is feljogosittatott a per tárgya ingatlanok megváltására. A kir. ítélőtábla a beszerzett tkvi másolat alapján tényként megállapítja, hogy a pertárgya ingatlanok épülettulajdonosai és térhaszon élvezői felperes és másodrendű alperes szülei, Kerekes Nekita és neje szül. Bumb Mária voltak a helyszíneléskor és hogy az 1H48. évi január hó 1. napján azokat, ők birtokolták. Ugyancsak a tkvi másolat alapján megállapítja a kir. ítélőtábla, hogy a megváltandó ingatlanokból a megnevezett eredeti tulajdonosokat megillető épület tulajdonjog és térhaszonélvezeti jog a Kolozsvár vidéki kir. j irásbiróságnak 1900 ü 608)13. és 1903 0 52114. számú átadási végzései alapján felperesre és másodrendű alperesre ruháztatott át egyenlő arányban. Mivel pedig a felperes nem igazolta, hogy másodrendű alperes jutalékát bármi módon megszerezte volna, a fent megállapiiott tényállás mellett s e tekintetben felhozott egyébb indokok alapján helyesen jogosította fel a kir. törvényszék másodrendű alperest is a megváltásra, mert a felperesnek pusztán tényleges birtoklása a másodrendű alperes érvényesen szerzett jogát meg nem szüntetheti. A váltságösszeg megállapításánál is helyesen vette alapul a kir. törvényszék a 40 napi napszámot. Igaz ugyan, hogy a L. J., Cs. S. és P. J. tanuk vallomásával az nyert bizonyítást, hogy a per tárgya ingatlanokat terhelő szolgálmányok (napszám) helyett az első r. alperes bérlője, L. J. az 1895. évtől kezdődően évi 16 korona összeget vett a szolgálmányra kötelezettektől. Az első r. felperes azonban maga sem állítja, hogy a volt földes ur, illetőleg annak első r. alperes jogutóda az egyezséghez hozzájárult volna, következőleg a volt földesúr jogutóda és a megváltásra jogosítottak közötti eredeti jogviszony megváltoztatására ez a megállapodás nem alkalmas, annak e tekintetben hatálya nincs. Mivel pedig maga felperes keresetében azt állítja, hogy a teljesíteni köteles szolgálmányok évi 40 napszámban voltak megállapítva s L. J. tanú is azt bizonyította, hogy bérleti idejének kezdetétől, vagyis 1883., vagy 1885. évtől fogva a fennt jelzett 1895. évig a pertárgya ingatlanok után évi 40 napszám lett teljesítve, ezek alapján a kir. Ítélőtábla tényként megállapítja, hogy a megváltandó ingatlanokat évi 40 napszámból álló szolgálmány terhelte. Az egyes napszámok értéke is helyesen lett 80 fillérben megállapítva, mert egyfelől L. J. tanú azt bizonyította, hogy bérlete kezdetétől az 1895. évig terjedő időközben a nem teljesített napszámok helyett 80 fillér fizettetett, másfelől a helyi viszonyok figyelembevétele mellett a kir. Ítélőtábla is ugy találta, hogy a 80 fillér érték az 1896. évi XXV. t.-cz. 6. §-a 3. pontja szerinti időközben mértékére nézve megfelelő. Nem vehette azonban figyelembe a kir. Ítélőtábla á váltság összeg megállapításánál a nyomáson való legeltetési jog átengedése fejében kölcsönösen megállapított évi 4 K összeget, mert a legeltetési jog átengedése s ennek fejében az évi 4 K érték megállapítása nem a volt földesúr és volt curiálisták közötti eredeti jogviszony alapján, hanem a bérlő és megváltásra jogosítottak közötti egyezséggel történt, ez pedig mint már említve lett, az eredeti jogviszony megváltoztatására nem alkalmas tény. Ennek figyelembevétele mellett a kir. törvényszék Ítéletének részben megváltoztatásával, a váltság összeget csupán az évi 40 napszám, illetőleg egy napszám 80 fillér értéke alapul vételével, egyénenként 320—320 összesen 640 koronában kellett magállapitani. A felebbezési eljárással felmerült költségek az 18961 évi XXV. t.-cz. 30. §. alapján szüntettettek meg. 1908. évi április hó 6. napján. Jogesetek marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető; Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásbál. A felebbezési bíróság Ítéletének feloldása csak akkor foghat helyet, ha a per eldöntésére lényeges valamely ténykörülményre nézve a tényállás vagy egyáltalán ninesen megállapítva, vagy lényeges jogszabálysértéssel lett ilyen tényállás megállapítva. 1908. G. 2672. szám. ~ A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla itélt : A kir. ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad s kimondja, hogy felülvizsgálati kérelmével felmerült költségét felperes maga viseli. Indokok. Felperes felülvizsgálatot kérő beadványában kérelmet csak a felebbezési biróság ítéletének feloldása iránt terjesztett elő.