Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 18. szám - A debreceni ügyvédi kamara s a pártfogó ügyvédek

magánvád visszavontnak tekintetik: A mi a vádlottnak jelenlétét illeti, annak jelenléte nélkül a főtárgyalás rendszerint meg nem tartható.X ü debrni ügyvédi Mm s a pártfogó ügyvédeit. Ismeretes lapunk olvasói előtt az az elvi ellentét, mely a pártfogó ügyvódek felmentése tárgyában a kolozsvári ügyvédi kamara választmányának felfogása s az igazságügyniiniszterium között felmerült. Az eset az volt, hogy a kolozsvári ügyvédi kamara választmánya, felmentett pártfogó ügyvédi tiszte alól egy ügyvédét, ki egy periijitási kereset megindítására rendeltetett ki. miután a periratokhói kitűnt, hogy a perújításnak törvényes előfeltételei hiányzanak. Az igazságügyminiszterium a kamara ezen határozatát megsemmisítette, az alapon, hogy a fentvázolt indokok alapján az ügyvédi kamarák választmányának nincsen jogában a pártfogó ügyvédet tiszte alól felmenteni. Hiába irt lel az ellen a sérelmes intézkedés ellen a kamara választmánya az igazságügynüniszteriumhoz, a minisztérium fenntartotta álláspontját, sőt e tárgyban 2282—908. IV. 1. M. sz. a. körrendeletet is bocsátott ki. E körrendelettel a kolozsvári ügyvédi kamara közgyűlése évi jelentésében is foglalkozott s az alkalommal is reámulat e rendelet sérelmes voltára s kérte annak módosításával a régi helyes gyakorlat fenntartását, ^losj mini ádebreczeni ügyvédi kamara évi jelentéséből olvassuk, ez a kamara szintén foglalkozott a fontos ügygyei s ugyanazon álláspontot foglalta el mint a kolozsvári ügyvédi kamara választmánya. A debreczeni ügyvédi kamara évi jelentésének a vonatkozó részét a következőkben közöljük : Lehetetlen észrevétel nélkül hagynunk Nagyméltóságodnak a pártfogó ügyvédnek tisztje aluli felmentése és a sommás perben pártfogó ügyvéd kirendelése tárgyában 2232—IV. I. M. 1908. sz. alatti rendeletét. E rendelet két iránybani intézkedést tartalmaz s az 1878. évi 5403. I. M. rendeletre utalva, figyelmezteti az ügyvédi kamarákat, hogy a vagyontalan perlekedőknek sommás perekben is joguk van pártfogó ügyvéd kirendelését kérelmezni s kérelmük abból az okból, hogy érthető előadási képességgel bírnak, el nem utasítható, ennélfogva a bíróságoknak pártfogó ügyvéd kirendelése iránti megkeresésük a kirendelés indokának vizsgálata nélkül teljesítendő; továbbá az 1874. XXXIV. t.-cz. 50. §-ára való utalással felhívatnak az ügyvédi kamarák, miszerint a jövőben a kirendelt pártfogó ügyvéd azon alapon, hogy a pártfogolt által érvényesíteni kivánt igény-alappal nem bír, pártfogói tiszte alól fel nem menthető, mert a hivatkozott t.-cz. 50. §-ban felsorolt esetek között, ezen eset felsorolva nincs. Ami ezen rendeletnek a sommás perekre vonatkozó részét illeti, erre vonatkozólag jelenthetjük, hogy bár azt karunkra nézve eddig is sérelmesnek és a törvénynyel ellentétben állónak tartottuk, mégis a felhivott 1878. évi igazságügyi miniszteri rendelet folytán további törvényes intézkedésig teljesítettük s a vagyontalan perlekedők részére a kir. Járásbíróságok megkeresése folytán a megkeresés indokának vizsgálata nélkül kirendelte választmányunk a pártfogó ügyvédet. Ezáltal azonban fent körvonalozolt álláspontunkat nem adtuk és most sem adjuk fel és ugy véljük, hogy pártfogó ügyvéd kirendelésének csak azon esetekben van helye, hol ügyvédi kényszer van kimondva, vagy a szegényjogon perlekedő fél érthető előadási képességgel nem bir s általában az ügyvédvallásra utalás valamely esete forog fent. Hiszen a rendelet ezen része azon visszás helyzetet szüli, hogv a vagyontalan perlekedőknek sommás perekben kedvezőbb a helyzete, mint azoknak, kiknek a pártfogó ügyvéd általi képviseltetéshez nincs meg a jogezimük. Ezeknek ugyanis sommás pereikben vagy személyesen kell eljárniok vagy ügyvédet kell vallaniok, — első esetben tehát idejöket vesztegetik, a második esetben pedig az ügyvédi képviselettel járó költségeket viselik, — 2 Csak a vádbeli cselekménye pénzbüntetés, elzárás vagy mindkettő alkalmazható, lehet a vádlott távollétében is tárgyalást tartani, feltéve hogy a vádlott figyolmeztetve is lett az idézésben, hogy esetleg a tárgyalás távollétében is még fog tartatni. Ha a vádlott igen távol lakik a bíróság1 székhelyétől, szintén felmenthető a megjelenéstől, ha a törvényszék nézete szerint legfölebb G hétig tartó szabadságvesztés, vagy pénzbüntetésnél nagyobb büntetés előreláthatólag nem lesz kiszabható. De a törvényszék később a vádlottat — ha szükségesnek mutatkozik — mégis megjelenésre szoríthatja. mig a szegényjogoi] perlekedők sem időt, sem pénzt nem vesztenek, mert nem járkálnak személyesen a bíróság elé s természetesen nem fizetik az ügyvédi dijakat és a perbeli bélyegköltségekel sem. Ezen kérdés tehát nézetünk szerint vagy az általános polgári törvénykezési rendtartás, vagy a megalkotandó uj ügyvédi rendtartás keretében világosan szabályozandó lesz és pedig mint fenntebb előterjesztettük, akként, hogy pártfogó ügyvéd kirendelésének csak oly esetekben van helye, hol az ügyvédi kéj'viselet kötelező, mert — habár szórványosan is, — de mégis volt reá eset, hogy a kir. Járásbíróság előtte folyó büntető ügyben, — a telekkönyvi hatóság pedig sorrendi tárgyalási ügyből folyólag kereste meg választmányunkat pártfogó ügyvéd kirendelése iránt. Nem kívánunk mi kitérni a munka elől, sőt rhár foglalkozásunknál fogva is birunk szoeziális érzékkel is; de éppen ennélfogva tartjuk azt, hogy minden munka az azt megérdemlő ellenértékkel honorállassék és amidőn a hivatkozott rendeletből is karunk anyagi érdekeit sértő irányzatot látunk, lehetetlen habár egész tisztelettel az ellen fel nem szóllaluunk s kérnünk Nágyméltóságodát a sérelmes rendelet megváltoztatására. Sokkid sérelmesebbnek tartjuk ennél a rendeletnek a pártfogó ügyvéd felmentésére vonatkozó részét: mert ha annak e részét szórói-szóra betartjuk, a bíróságokat a legképtelenebb perek elbírálásával fogjuk" terhelni. Ismerjük az 1874. XXXIV. t.-cz. 50. §-át, tudjuk, hogv a felmentési esetek c §-ban vannak felsorolva; de ismerjük és ezen §-al egybevetjük az ugyanazon törvényezkik 47. §-át is, mely szerint az ügyvéd köteles közbenjárását vagy a képviselést megtagadni oly ügyben, mely meggyőződése vagy a fél kijelentett szándéka szerint mások jogainak kijátszását czélozza. Ha Nagyméltóságod fent megjelölt rendeletét betartjuk, ugy a kirendelt pártfogó ügyvédei egyenesen belehajtjuk a fegyelmi eljárásba, mert hiszen c rendelet után a kirendelt pártfogó ügyvédnek nemcsak az lesz a kötelessége, hogy meggyőződése, vagy a fél kijelentett szándéka szerint mások jogainak kijátszását czélozó pereket folytasson, hanem az is, hogy ugyanegy időben s ugyanazon vagy azzal lényeges összefüggésben álló ügyben esetleg mindkét felet képviselje s tanácsot adjon vagy ügyvédi szolgálatot teljesítsen oly félnek, kinek ellenfelét előbb már képviselte ; mert hiába folyamodik felmentése iránt a vélasztmányhoz, ily irányú kérelme elutasítandó; „minthogy a pártfogó ügyvéd felmentésének egyedül a hivatkozott t.-cz. 50. §-ában felsorolt esetekben van helye". Ugy véljük, hogy a pártfogó ügyvéd felmentésének kérdésébe:) választmányunk az igazságnak, méltányosságnak, sőt a törvénynek megfelelően járt el eddig akkor, amidőn a pártfogó ügyvédet kirendelt pártfogói tiszte alól az 50. §-ban felsorolt eseteken kívül csak akkor mentette fel, ha a törvényes formában felvett és minden részletre kiterjedő tényvázlatból meggyőzödön arról, miszerint a pártfogolt által érvényesíttetni kivánt peres igény-alappal csakugyan nem bir. A tényvázlat bemutatásával és az abban foglallak gondos mérlegelése utáni felmentéssel mig egyrészről tagjainkat sok zaklatástól és hiábavaló munkától mentettük meg, addig másrészről ezektől bíróságainkat is megóvtuk s természetesen több időt engedtünk nekik valóban produktív munkálataik elvégzésére. Gyakorlati tapasztalataink alapján csak néhány esetet kívánunk Xagyméltóságoddal megismertetni, — s különösen rámutatni arra a szintén a gyakorlati életből merített közvetlen megfigyelésünkre, miszerint épen a szegényjogon perlekedő felek között gyakori azok száma, kik valóságos perlekcdési mániában szenvednek, — gyártják a beadványokat bíróságokhoz, hozzánk, s őt mint nem egyszer láttuk Nagyméltóságodhoz is, — egyaránt és perlekednek. — vagy legalább perlekedni akarnak, mert hiszen ugy sem kerül az semmibe. — Ily szánalomramélfó pártfogolt alakjai kamaránknak folytonosan vannak, — de a mi meggyőződésünk az, hogy ezeknek nem pártfogó ügyvédre, hanem orvosra lenne szükségük. Gyakori az eset, hogy oly ügyben rendeltünk ki a bíróság megkeresésére pártfogó ügyvédet, mely már jogerős (legtöbnyire elutasító) ítélettel befejeztetett: — a pártfogolt azonban nem perújítással kíván élni, hanem makacsul ragaszkodik perének újra való megindításához, mert hiszen neki a kamara pártfogó ügyvédet rendelt, ennek pedig kötelessége az ö vélt igazát „kikeresni''. — Vagy ha a bíróság perújításhoz adja meg a szegényjogon való perlekedési engedélyt s kamaránk is a per megújításához rendel ki pártfogó ügyvédet, a pártfogolt nem egy esetben azon nézeten van, hogy a perújítás minden különösebb előfeltétel nélkül eszközölhető s ujabb bizonyítékok szolgáltatása nélkül ragaszkodik perének megújításához és ha ezen esetekben a bemuta-