Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 18. szám - A modern bünper ügyfelei a föeljárásban

3H. d^Y I. évfolyam. IS. szám. Kolozsvár. IJíOS. április III. ERDELYRESZI JOGI KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRÁVAL. A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: I>r. Tóth György, Kusztrich János, Ítélőtáblai tanácsjegyzők. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : I>r. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferenez-ntcza 42. sz. Megjelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI »IJ: Egész évre 16 Kor. Félévre 8 Kor. Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések :i kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK: A modeni bünper ügyfelei a Kijárásban. Irta: Atzél Béla dr. kir. törvényszéki bitó. — A debpeczeni ügyvédi­ktmaia és a pártfogó* ügyvédek. — A magyar Hamletekről. Irta Dr. Fischer Róbert, kolozsvári ügyvéd. KÜLÖNFÉLÉK. TARCZA. A bűnvádi eljárásról. Jogesetek: Közli: Dr. Tóth György. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák elintézett ügyei. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozs­vári és marosvásárhelvi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. modern bünper ügyfelei a föeljárásban. ir ta : Rtzél Béla dr. kir. törvényszéki biró. A bizonyító eljárás befejezése után következnek a lelek előadásai a törvény áltnl meghatározott sorrendben : először be­szel a közvádló, utána a magánfél, a vádlottnak és védőjének joga van ezekre válaszolni. Ha a vádló válaszolt, ugy a vádlottat és védőjét a záróbeszéd illeti meg. A mi az előadások terjedelmei illeti, ugy meg kell külön­böztetni, hogy melyik bíróság előtt folyt a tárgyalás. Az itélö bíróság előtt rendszerint, a járásbíróság előtt mindig a biróság elé terjesztett kérdések egész anyagára ki kell terjeszkedniük a perbeszédeknek; az itélö bíróságnál azonban az elnöknek, vagy a bíróságnak szabadságában áll, ugy intézkedni, hogy a vég­beszédekben a bűnösség kérdése a többiektől elválasztva féjte­géttessék. Csak. mintán a törvényszék a vádlottat valamely bűn­cselekményben bűnösnek mondta ki, újból záróbeszédek tartan­dók, melyek a még megoldandó kérdésekre szorítkoznak. A beszédeknek ily tartalmi elválasztása a felek egyél) jogaira ter­mészetesen befolyással nem lehel; gyakorlati szempontból az előadott rendszabály nem pártolható, egyébiránt ritkán is jön alkalmazásba. Az ítélő biróság részére facultativ megengedett szétválasztása a záróbeszédnek, az esküdtbíróság részére köte­lező : jóllehet, itt az első beszédnek a főtárgyalás azon esemé­nyeivel kell foglalkoznia, melyek az esküdtek igazmondásának alapját vetik meg. A bizonyító eljárás befejezése és a felek záróbeszédei közt az esküdtbirósági eseteknél még egy pontos perbeli fejezel van, t. i. az esküdtekhez intézendő kérdések. Az elnök a bizonyító eljárás befejezése után a felek képviselőihez felhívást intéz a kérdésekre vonatkozó indítványok előterjesztése iránt, mi fölött azután a biróság határoz. Az esküdtekhez intézendő kérdések­felolvasása után, a felek képviselői ama vonatkozó előadásaikat tartják meg, melyeknek némely esetben oly körülményekre is kell vonatkozniok, melyek csak a büntetés kérdésére fontosak. Ez után az elnök a fötárgyalást befejezettnek nyilvánítja, meg­i Vájjon de lege ferenda a resunié és a jogi kioktatás nem volna-e mellőzendő, lásd Dalcke monographiáját, Freudensteintül „Rechtsbeleh­rung u. Resumé in Schwurgerichtsverfahren" Bisehofftól „Éber den Inhalt der Rechtsbelelmmg im Sehwnrgerichf tartja u resnmét és az esküdtek jogi kitanitását.1 Az elnök elő­adását a felek meg nem szakithalják, vagy magyarázat alá nem vonhatják ; de mindegyik fél kívánhatja, hogy az esküdtek részére adott jogi oktatás jegyzőkönyvbe vétessék. 11a az esküdtek felmerült kétségük eloszlatása végett az elnököt tanácskozó termükbe kérik, úgy a vádlót és védőt — ha a bírósági épületben vannak — magával viszi és megadja ezek jelenlétében a kivánt felvilágosítást az esküdteknek. Ez a pótló jogi oktatás is jegyzőkönyvbe veendő, ha a felek vala­melyike kívánta. Ha az esküdtek a hozzájuk intézett kérdések megváltozta­tását vagy kiegészítését kérik, úgy a fölött nyilt ülésben kell tárgyalni és határozatot kihirdetni. A felek ez esetben újólag jogosítva vannak a kérdés feltevéséhez indítványt előterjeszteni, untire,, valamint az újabbi elnöki jogi fejtegetésre nézve a már előadotl szabályok érvénvesek. Ha az esküdtek határozata érthetlen, tökéletlen vagy önma­gával ellentmondó, ágy a törvényszék hivatalból vagy a felek valamelyikének indítványára a helyesbítő eljárást indítja meg. A törvényszéknek szabadságitban áll a felek meghallgatása után a kívánatosnak mutatkozó változtatásokat vagy kiegészítéseket a kérdéseken elhatározni. A vádlott azonban az esküdteknek csak azon határozatáról nyer tudomást, mely a törvényszéknek az ítélet alapjául szolgál. Ha a vádlottal az esküdtek bűnösnek mondták ki, először a vádló teszi meg indítványát az alkalmazandó büntetés kimé­résére nézve, utána a magánfél indokolja kártérítési igényét, a vádlottat és védőjét illeti mindenesetre az utolsó szó. A büntető Ítélet kihirdelése után — bármely biróság hozta is azt — az elnök a vádlottat kitanítja az igénybe vehető jog­orvoslatok iránt. A vádló helyzetére nézve az egész eljárás során, de külö­nösen a főtárgyaláson a legfontosabb azon időpont, a meddig a vádtól való elállás lehetséges. Az osztrák törvény e tekintetben a vádelvet következetesebben tartotta fenn, mint némely államok törvényei, amennyiben a közvádlónak megengedi, a törvényszék­nél és járásbíróságnál addig a vádtól visszaléphetni, a inig a biróság az ítélet hozatalára visszavonul, az esküdthiróságnál pedig az esküdtekhez intézendő kérdések felolvasásáig. Ennek a következése az, hogy az államügyész valósággal dominus litis marad, és nincs kényszerítve önmegtagadással oly vádat képviselni, melynek tarthatlanságát felismerte. A német büntető perrendtartás szerinti szabályozása a fötárgyalásnak, az osztrák jognak imént előadott szabályaihoz nagyon hasonló, úgy, hogy elégséges volna csupán ama külömb­ségre reámutatni, mely által az ügyfelek helyzete valamely irány­ban változik. Minden főtárgyaiásnál úgy az államügyészségnek több hiva­talnoka, valamint több védő is működhetik és teendőiket egymás­közt megoszthatják. De az államügyészségnek folytonos jelen­léte mindig, a védelemé pedig azon esetben, melyekben az feltétlenül vagy feltételesen szükséges, megkívántatik. Mig a mellékvádló, úgy mint a magánfél az ausztriai bűn­perben, soha sincs kötelezve megjelenni vagy magát képvisel­tetni, a magánvádlónak egyiket meg kell tennie, ellenesetben a

Next

/
Thumbnails
Contents