Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 17. szám - Ujrafelvétel sajtóperben

68. 17 szám. Nem sértett tehát a felebbezési bíróság anyagjogi szabályi sem, mikor felperest a 25., 26., 27., 32. és 38. i. alatt Felsorolt munkákért felszámított munkabér iránti követelésével elutasította. Felperes által a kereseti számla 30. t. alatt. 412 hónapi nmnkamulasztás czimén felszámított 400 koronából a felebbezési biróság felperes részére csak 150 koronát állapított meg. Az 1893. évi XVlll. t.-cz. 65. §-a alapján a lelebbezési bíróság — a felperest munka mulasztás czimén megillető követelés összegét erre vonatkozó szerződési megállapodás hiányában — mint kártérítést legjobb belátása szerint állapíthatta meg. Midőn tehát felperes e 400 koronában felszámított követeléséből csak 150 koronát talált legjobb belátása szerint a körülmények kiemelt méltatásával megállapíthatónak, nem jogszabályt sértett, hanem olyan jogszabályt alkalmazott, melyet az 1893. évi XVIII, t.-cz. 197. és 185. itf-ai értelmében felülvizsgálat alá nem vonható, legjobb belátása szerint szabadon alkalma ihatott. Következéskép felperes részéről a 30. t. alatt felszámított követelésének 150 koronán felüli részével történt elutasítása miatt emelt panasz is alaptalan. Felperes a kereseti számba 31. t. alatt felszámított 100 korona követelését illetőleg a felebbezési bíróság által megállapított azt a tényállást, hogy felperes a régi lakásban, az uj ha/, elkészültéig bent maradhatott s a régi lakásból önkényt távozott, meg sem támadta; ez a tényállás ezért az 1893. evi XVIII. t.-cz. 11)7. §-a értelmében itt is irányadónak veendő. Minthogy pedig eszerint a tényállás szerint alperest amiatt, hogy felperes a régi lakásból kiköltözött, sem vétkesség, sem gondatlanság nem terheli: az optk. 1294. és 1295. §§ai nem nyújtanak alapot arra, hogy a bíróság alperest annak a kárnak megtérítésére kötelezze, mely kár felperest a régi lakásból önkényt történt eltávozása folytán érte. Ezért a felebbezési bíróságnak felperest a 31. t. alatt felszámított kár követeléssel, elutasító döntése is az előbb idézett anyagjogi szabálynak megfelel. A kereseti számla 1—22., 28—29., 33—37. tételei alatt felszámított követeléseket, illetőleg a felebbezési bíróság a felperest megillető munkabéreket erre vonatkozó szerződési megállapodás hiányában szakértők egyhangú véleménye alapján állapította meg. A szakértők egyhangú véleményét az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-a értelmében, tekintettel arra, hogy itt nem kikötött munkabérről, hanem az optk. 1152. §. értelmében a bíró állal megállapítandó munkaberösszegról van szó, elfogadhatta bizonyitéknl anélkül, hogy ezzel eljárási szabályt sértett volna. Felperes olyan eljárási szabályt, melyet ezzel a lelebbezési biroság megsértett volna, felülvizsgálati kérelmében meg sem jélölt, ilyent a felülvizsgálati bíróság sem észlelt, ezeknélfogva felperesnek csak általánosságban oda vetett az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság a szakértői véleményt nem mérlegelte s ezért az 1—22., 28—29., 33. és 37. tételek alatt felszámított munkabér követelésnél a szakérlök véleménye alapján jóval kevesebb munkabért ítélt, szintén alaptalan. A felebbezési bíróság által alperes javára beszámított alperesi ellenkövetelések közül, az elsőbirósági ítélet indokolásában 1—4. és 6. tétel alatt felszámítottakat a felebbezési bíróság, mind felperes elismerése alapján állapította meg s felperes követelésébe így számította be. Az 5. t. alatt felszámított 120 kor. lakbérre nézve is beismert felperes annyit, hogy az évi bér 240 koronát tett ki s hogy 1907 évi május hó 1-töl 1907 október 31-ig alperes házában tényleg lakott is. Pusztán azon alapon, hogy a felebbezési tárgyaláson csatolt hatósági bizonyítvány szerint alperes kérdéses házára nézve a lakhatási engedélyt még ki nem adták, szemben azzal a meg sem támadott, az 1893. évi XY11I. t.-cz. 197. §-a értelmében tehát irányadó azzal a tényállással, hogy felperes féléven át évi 240 kor. lakbér ellenében alperes házában lakott, a félévi lakbér megíizetése alul felperes nem mentesíthető. A felek közötti magánjogi viszonyt ugyanis a lakhatási engedély ki nem adása meg nem szünteti. Ezeknélfogva felperesnek, alperes beszámítási kifogására vonatkozó panasza is alaptalan. A minden ponton sikertelen felülvizsgálat folytán felmerült költség viselésére vonatkozó rendelkezés alapját az 1893. éri XV[II. IO9 168 -m SS-flihan talália. 1*108. inárczins ho 17-ik napján. IN»líí. törvénykezési eljárásból. Az ügyvédjelölt már ebbeli minőségében rpjlő általános meghatalmazása alapján, a főnoRe ellen kibocsátott első idéző végzés átvételére fel jogosítva nincsen. 1908. G. 32/3, szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla Ítélt : A kir. Ítélőtábla, mindkét alsóbiróság ítéletét feloldja, az. elsöbiróságot további szabályszerű eljárásra, azután az összes per és felebbezési. valamint az alább megállapított felülvizsgálati költség viselésére is kitérjedö uj határozat hozatalára utasítja. Indokok. Az bs<;s. IJV. t.-cz.-nek. az 1893. évi XVIII. l.-cz. 13. §-a szerint a sommás eljárásban is alkalmazandó 259. §-a értelmében, a keresetre hozott első végzést alperesnek magának, vagy annak ki a féltől első végzések elfogadására felhatalmazással bir, saját kezéhez kell kézbesíteni. A keresetre hozott idéző végzést a vétbizonyitvány szerint nem alperesnek magának kézbesítették, állítva sincs, hogy az az egyén, a kinek az idézi) végzés kézbesítve lett, alperestől első végzések elfogadására külön felhatalmazással bir. Nincs tehát törvényes alapja a felebbezési biróság által elfoglalt annak az álláspontnak, hogy az ügyvédjelölt már ebbeli minőségében rejlő általános meghatalmazása alapján, a főnöke ellen kibocsátott első idéző végzés átvételére fel van jogosítva. Kzek szerint a keresetre hozott idéző végzésnek a vétbizonyitvány szerint történt kézbesítése, akkor sem felel meg az L868. LIV. t.-cz. 25'.). §-ának, ha a keresetre hozott idéző végzést átvevő egyén alperesnek ügyvédjelöltje volt is. Alperes törvényszerű idézése az 1893. évi XVIII. t.-cz. 18' el teimében nem altép eszközlendö, hogy a kitűzött tárgyalni határnapról akar a biró, akár más egyén alperest szóval értesiti, hanem a törvényszerű idézés a keresetre hozott első végzésnek alperes, kezéhez az 1868. LIV. t.-ez. 259. §-ának előirt módon való kézbesítése által történik; s alperes, ha nem törvényszerűen lett idézve, a kitűzött tárgyaláshoz megjelenni nem köteles és ellenében, nem törvényszerű idézés esetén, az elmaradásnak az 1893. évi XVIII. t.-oz. 50. $-ában meghatározott következményei nem alkalmazandók. Nem teszi tehát törvényszerűvé alperes szabálytalan idézését az a körülmény sem, hogy az első fokban eljáró biró, felterjesztő jelentése szerint, alperesi a tárgyalási határnapról szóval értesítette, s alperes az eljáró biró előtt akként nyilatkozott, hogy a tárgyaláshoz megjelenni nem kíván. Az alperest elmarasztaló elsőbirósági Ítélet, alperes meg nem jelenése folytán, az 1893. évi XVIII. t.-ez. 50. §-a alapján lelt meghozva. A fentebb kifejtettek szerint azonban alperest törvényszerűen nem idézték, mulasztás tehát alperes részéről fenn nem forog. Alperesnek az elsőbirósági Ítélet ellen, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 128. §-ának a) pontja alapján beadott felebbezése folytán a felebbezési biróság, az 1883. évi XVIII. t.-cz. 165. §-ának 4-ik pontja értelmében az elsöbiróság ítéletét feloldani, s az elsöbiróságot szabályszerű eljárásra utasítani volt köteles. Es mivel a felebbezési biróság, ennek ellenére az elsőbirósági ítéletet helybenhagyta, alperes által e miatt beadott felülvizsgálati kérelem az 1893. évi XVIII. t.-cz. 185. §-ának b) pontja szerint alapos, s az 1893. évi XVIII. t.-cz. 204. §-a értelmében mindkét alsóbirósági Ítélet feloldásának van helye. A felülvizsgálati költségre vonatkozó rendelkezés, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 108., 168. és 204. §§-ain alapul. 1908. évi márczius hó 23-ik napján.