Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 17. szám - Ujrafelvétel sajtóperben

17. szám. Jogesetek Tára 67. Az a körülmény, hogy vádlott magát a váltó aláírására val. ezég nevében jogosítottnak állította, azonlian ezen jogosultságát a váltó átadásakor a váltóhitelező előtt nem igazolta, nem akadálya a váltóhamisítás megállapításának. (Btk. 401., 403. §§.) Kolozsvári T,: A tsz. ítélete a Bp. 423. §-únak 2. bekezd, értelmében, a Bp. 385. §-ának I. a) pontja alapján megsemmisíttetik s vádlott T. í. a terhére rótt vád alól a Bp. 326. §-ának I. pontja rendelkezéséhez képest felmentetik. Indokok : KÖzvádló a Btk. 401. §-ában meghatározott s a 403. §-ának I. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás büntette miatt azért emelt vádat T. I. ellen, mert M— n 1904. május 5-én egy 154 korona 54 fillérről kiállított váltóra F. és T. beszterczei kereskedő-czég czégét reáirta s a váltót sértett B. S.-nak nála éppen végrehajtás foganatosítása végett eljárt képviselőjének 254 korona és 54 fillér s járulékai tartozása részbeni törlesztésére átadta, jóllehet a czég vezetője által felhatalmazva nem volt. Vádlott azzal védekezik, hogy sértettnek a végrehajtás foganatosításánál eljárt képviselője üzletét akarta bezáratni, ha tartozását kívánsága szerint nem törleszti, s a fenmaradó részt nem biztosítja, a teljesített törlesztésen és nyújtott biztosítékon felül ez alkalommal állította ö ki a bűnjelként szereplő váltót és sértett képviselőjének jelenlétében vezette reá arra a F és T.-czég czégét. mert T. G. testvére a jegyzett czégnek czégtulajdonosa őt felhatalmazta arra, hogy ha korlátolt mennyiségű bankkölcsönre lesz szüksége, ennek elnyerése czéljából a b\ és T.-czéget jegyezheti. B. F. sértett képviselőjének és S: N. tanuk vallomása által beigazolást nyert, hogy vádlott sértett képviselője jelenlétében vezette rá a bűnjelként szereplő váltóra a F. és T. czégét annak a kijelentése mellett, hogy erre neki T. G. a czég tulajdonosa meghatalmazást adott Az iratok között fekvő czégjegyzék-kivonat tanúsága szerint F. és T.-czég tulajdonosa T. K., czégvezetője pedig T. G. A Kt. 38. §-ának helyes értelmezése szerint a czégvezetö csak a főnök különös felhatalmazása esetén ruházhatja át a czégjegyzési jogosítványt ugy egész terjedelmében, mint egyes bármily csekély részletében is harmadik személyekre. Annak a nyilvánkönyvi ténynek, hogy a F. és T.-czégnek T. G. csak czégvezetője volt és a Kt. tent hivatolt szakasza rendelkezésének nem tudásával nem védekezhetik a vádlott, de nem védekezhetik a sértett sem. Tekintve, hogy vádlott sértett képviselője előtt vezette reá j a bünjel-váltóra a F. és T.-czéget, s hogy ennek a czégnek a jegyzésére vádlott felhatalmazással nem bírt, ugy vádlott, mint rértett eljárt képviselője tudták, tehát a jegyzett czégre vonatkozó valamely kötelezettség létezése tekintetében vádlott sértettet tévedésbe nem hozta, azért vádlott cselekményében a Btk. 401. §-ában megkívánt az a lényeges ismérv, hogy a hamis magánokirat valamely kötelezettség létezésének bizonyítására használtassék, fenn nem forog: azért vádlottat a terhére rótt vád alól fel kellelt menteni. G. A. semmiségi panasz alaposnak találtatván, a T. másodfokú ítélete a Bp. 385. §-ában meghatározott semmiségi okon, a Bp. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik. T. I. vádlott a Btk. 401. §-ába ütköző s a 403. §-nak I. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettében mondatik bűnösnek, elkövetve azáltal, hogy M—n 1904. évi május 5-én 154 korona 54 fillérről kiállított váltóra a F. és T.-czég aláírását T. K. czégtulajdonos beleegyezése és megbízása nélkül elfogadóként rávezette és az így meghamisított váltót a saját tartozása fedezésére B. S. hitelezője képviselőjének, B. F.-nak átadta, azt forgalomba hozta, és így arra használta fel, hogy azzal a F. és T.-czég váltókötelezettségének fennállása bizonyittassék. Indokok : A T. másodfokú ítélete ellen a közvádló főügyész a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a vád alapjául szolgáló tett bűncselekményt képez és az nem lett megállapítva. A T. bizonyítottnak fogadta ugyan el a Bp. 43 í. 1. bekezdése szerint a C. határozatára nézve irányadóul szolgáló azt a tényt, hogy B. F., B. S. sértett képviselője előtt a vádlott vezette reá a bűnjeles váltóra a F. és T. czégaláirást. hogy ennek a czégnek a jegyzésére vádlott felhatalmazással nem bírt, azonban abból, hogy ezt a körülményt ugy vádlott, mint sértett képviselője tudták, s hogy a jegyzett czégre vonatkozó valamely kötelezettség létezése tekintetében vádlott a sértettet tévedésbe nem hozta, a T. arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott cselekményében, a Btk. 401. §-ában megkívánt az' a lényeges ismérv, hogy a hamis okirat valamely kötelezettség bizonyítására használtassék, nem forog fenn s ez alapon vádlottat a terhére rótt cselekmény vádja alól felmentette. A T. eme jogi megállapítása azonban helytállónak el nem fogadható, mert a megállapított fentebbi tények szerint vádlott cselekvősége, a bűnjeles váltónak jogtalan kitöltésén felül annak jogtalan felhasználására is irányult, következően vádlott a kérdéses váltóra a F. és T. czégaláirás jogtalan reávezetése által nemcsak hamis váltót készített, hanem ugyanazon váltót hitelezője s sértett B. S. nála épen végrehajtás foganatosítása czéljából eljárt képviselőjének a 154 korona 54 fillér és járulékai tartozása részlettörlesztésére át is adta, tehát nyilván arra használta fel, hogy a F. és T. czéggel szemben egy nem létező váltókötelezettség fennállása bizonyittassék. teljesen közömbös az a körülmény, birt-e a sértett s illetőleg a képviselője tudomással a váltóra eszközlött czégjelzés módjáról, vagy nem ? mert az ügyiratokból kétségtelen, hogy a bűnjeles váltó a F. és T.-czég ellen tényleg beperesitve is lett. A T. tehát tévesen alkalmazta a büntető törvény rendelkezéseit és ezáltal a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmiségre szolgáltatott alapot akkor, midőn vádlott cselekményében fel nem ismerte a büntetendő cselekményében fel nem ismerte a böntetendö cselekmény tényálladékát, holott ennek ellenkezőjét a másodfokú bíróság ténymegállapításai kétségtelenné teszik; a miért is a közvádló semmiségi panaszának helyt adni, a T. Ítéletét megsemmisíteni és a Bp. 437. §-ának 3. bekezdése alapján a törvénynek és a bűnösség fokának megfelelő ítéletet hozni kellett. (1907. április 30. 4255. sz.) Jogesetek marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. A felek közötti magánjogi viszonyt a lakhatási engedély ki nem adása meg' nem szünteti. 1903. G. 25|3. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad; végrehajtás terhével kötelezi felperest, hogy alperesnek 8 nap alatt 12 kor. felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok: A kereseti számla 25., 26., 27., 32. és 38. tételei alatt felszámított munkákra nézve a felebbezési bíróság tényállásként azt állapította meg, hogy felperes ezeket a munkákat alperes részére, ellenértékkikötés nélkül, pusztán szívességből teljesítette. Felperes felülvizsgálati kérelmében olyan jogszabályt, melyet e ténymegállapítás körül a felebbezési bíróság megsértett volna, meg sem jelölt s e részben jogszabálysértést a felülvizsgálati bíróság sem észlelt. Ezért ezt a tényállást csak általánosságban megtámadó felülvizsgálati panasz alaptalan és igy a jogszabály megsértése nélkül megállapított ez a tényállás, az 1H93. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében itt is irányadó. E tényállás szerint felperes által nemcsak ellenszolgáltatás kikötése nélkül, hanem pusztán szívességből végzett munkáért munkadijat nem követelhet; kizárja ezt a szívességi szolgáltatás ingyenes jellege. ;