Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 16. szám - Az "Erdélyi Jogi KözIöny" pályadija - Az igazságügyminiszter leirata az ügyvédi kamarák feletti főfelügyeleti jog értelmezése tárgyában

Jogesetek Tára 03. Az a panasz pedig, hogy az elállásra alperes nem is hivatkozott s a i'elebhczési biróság ezt csak ötletszcrüleg állapította meg, alaptalan, mert alperes már felehbezésében felhozta, hogy leiperes a bérleményhez való jogát egy éven át nem érvényesítette; ez pedig nyilván az elállásra vonatkozó állítást foglalja magában. Mert végül az a panasz, hogy a felebbezési biróság ehnellözte annak figyelembe vételét, hogy felperes az első negyedévi bert alperesnek megküldölle, majd letétbe helyezte, lényegtelen azért, mert a felebbezési biróság Ítéletében meg van állapitva, hogy az első bér negyedi időn át felperes a bérszerződés alapján birtokban is volt. A letett összeg tehát lejárt bérfizetésnek, nem pedig szerződés fentarlása czéljából letétinek tekintendő. Lényegtelen körülmény clmellőzésére. pedig felülvizsgálatot alapítani nem lehet. (1893. XVIII. t.-cz, 185. §.) Minthogy pedig hivatalból figyelembe vehető eljárási szabálysértést a ténymegállapításban a kir. Ítélőtábla sem észlel: az elállás tényének megállapítása a felülvizsgálati eljárásban sikeresen megtámadottnak nem tekinthető, mert a támadás ténykérdésben sikeresen csak jogszabálv sértése alapján intézhető. k893. XVIII. t.-cz. 197. §.) Ennélfogva a felülvizsgálati döntésnek, a felperes irányában megállapított elállás tényalapjából kell kiindulnia. Az a kérdés : vájjon az egyik szgrzödö fél részéről történt elállás az elállás törvényes joghatását előidézi-e V nevezetcsen a szerződés megszűntét eredményezni, s ennek folyományakép a szerződés teljesítésének követelését kizárni alkalmas-e? mint a lények joghatására vonatkozó kérdés, már felülvizsgálat alá tartozó jogkérdés. A felebbezési biróság a felperes részéről megállapított elállásnak szerződés szüntető és a szerződés teljesítés követelhetését felperes részéről kizáró joghatást tulajdonított, anélkül azonban, hogy indokolta volna, mi alapon eredményezhet ily joghatást az egyik szerződő fél elállása, bolott közpolgári ügy; tétekre nézve, az optkv. 909—911. és 919—920. §-aiból kétségtelenül kitetszöleg a szabály az, hogy azt az esetet kivéve, midőn egyoldalii elállásra a szerződő felet a szerződés, vagy a törvényes tételes rendelkezése jogosítja, a szerződéstől egyoldaIrdag joghatályosan elállani nem lehet. .foghatálytalan elállás pedig a szerződés teljesítésének követelésében akadályt egyik fél részéről sem képezhet. Ámde a felebbezési biróság ítéletében fennforgó ez a hiány. «i'bben az esetben nem gátolja a felülvizsgálati döntést, s nem eredményezheti a felülvizsgálati kérvényben kért megváltoztatást sem. Mert a felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállásra a felülvizsgálati biróság az anyagjogi szabályt, az 1893. XVIII. t.-cz. 203. §-a értelmében, akkor is alkalmazhatja, ha ez olyan tényállás tekintetében lehetséges, melyet a felebbezési bíróság ugyan megállapított, de Ítéleti döntésében alapul nem vett. Minthogy pedig az előre bocsátott tényállás szerint a felebbezési biróság ítéletében meg van állapitva. hogy felperes a bérszerződés szerint járó első negyedévi bérösszeget sem fogadta el, ezzel pedig megállapítottnak tekintendő az is, hogy alperes a maga részéről a szerződéstől szintén elállott és ez a megállapítás a felülvizsgálati kérelemben megtámadva nincsen; ••kként a bérszerződéstől való elállás mindkét fél részéről fennforogván, habár nincs megállapítva, hogy a felek akaratukat egymás irányában nyilatkozatok által kifejezetten kinyilvánították volna, de szerződés létesítése az optkv. 863. §-a szerint az akaratra mutató jellegzetes tények által is történhetik; az ily módon a felek mindenike részéről megállapított elállásnak az optkv. 920. és 861. §-a értelmében szerződés szüntető hatálya igen is van. ebben az esetben tehát a jelzett okból megszűnt szerződés teljesítését felperes már nem követelheti ; s ezekből az okokból a felebbezési biróság jogi döntése helyes; felperes felülvizsgálati panasza pedig alaptalan. A felülvizsgálati költség viselése s a képviseleti költség megállapítása iránt tett rendelkezés alapját, az 1893. XVIII. t.-cz. L'04., 168. és 108. §-iban találja. 1908. évi márczius hó 10. 4z 1876. XVI. t.-cz. 15. 8-a szerint a szóbeli végrendelet érvényességének egyik kelléke, hogy a végrendelkező kinyilvánítsa, hogy az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. 1908. G. 2313. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad; kimondja, hogy a felülvizsgálati költséget felperesek maguk viselik. Indokol-: Felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési biróság ítéletében foglalt ténymegállapítások a periratokkal fis tanú bizonyítékokkal ellentétben állanak, mint határozatlan általánosságban tartott és az 1893 XVIII. t.-cz. 185. és 190. $-aiunk meg nem felelő panasz figyelembe nem jöhet. Mert felperesek meg nem jelölték, hogy mely ténymegállapítás, mely perirattal vagy tanubizonyitékkal és mily értelemben volna ellentétben állónak tekinthető. Ellentétet pedig ;i kir. Ítélőtábla nem észlel. Az 1876. XVI. t.-cz. ló. §-a szerint a szóbeli végrendelet érvényességének egyik kelléke, hogy a végrendelkező kinyilvánítsa, hogy az általa telt nyilatkozatot szóbeli j^yendelrtnek ^ kívánja tekinteni. " " ~" Felperesek keresete szempontjából tehát ügydöntő a felebbezési bíróságnak az a tény megállapítása : hogy az örökhagyó a halála napján tett vagyoni rendelkezésre irányuló, a végrendeleti tanuk vallomásában vázolt nyilatkozatait illetőié" nem nyilatkoztatta ki,- hogy azokat szóbeli végrendeletének kívánja tekinteni. Ez a tényállás Felperesek felülvizsgálati kecelnie szerinl kifejezetten megtámadva nincsen. Ha pedig fentebb jelzett, a tényállás ellen általánosságban irányzott panaszuk arra tekintettel, hogy felülvizsgálati kérelmükben azt is állítják, hogy a végrendelet valamennyi törvényes kellékkel bir. az említett ügydöntő tényállásra vonatkozó támadásnak lenne is tekinthető: a jelzett ténymegállapítás az 1898. XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében akkor is irányadó marad. Mert felperesek meg sem kísérelték kimutatni, hogy a tényállást a felebbezési biróság valamely eljárási szabály megsértésével : állapította volna meg; s e ponton, ahol tényállás a végrendeleti tanuk,téliesen egybehangzó, kifejezett vallomása~*aíápjan van j megállapítva, eljárási szabály megsértése nem is' cKztclhetö. Az pedig, hogy e kellék hiányt a fellebbezési biróság nem látta pótoltnak az által, hogy az örökhagyó akként rendelkezett, hogy vagyonát az általa megnevezett felpereseknek hagyja, jogszabályt nem sért. Mert az örökhagyónak ez a nyilatkozata lehet ugyan végakarati intézkedés, de épen ennek az intézkedésnek érvényessé"'Jin" Mt volna szükséges a felhívott törvényszakasz szerint az >hogy örökhagyó kijelentse, hogy ezt az intézkedését szuueii végrendeletének kivánja tekinteni. E nélkül intézkedését érvényes végrendeletnek elfogadni nem lehet: s érvényességének megállapítása törvényes alapon keresettel sikeresen nem szorgalmazható. Felperesek keresete tehát a törvénynek megfelelően lett elutasítva, s felülvizsgálati kérelmük alaptalan. Ilykép a per sorsa, csupán a már emiitett ügydöntő tényállás alapján el lévén döntve: felpereseknek felülvizsgálati kérelmükben felhozott többi panaszaira kiterjeszkedni felesleges. 1908. évi márczius hó 10-ik napján. Az ügyvédi rend tartásit ól. Az államtudományi tndorság elnyerése után folyamodé olyannak volt tekintendő, mint a ki egy jogtudományi szigorlatnak megfelelő képesítéssel bir; s ez alapon az ügyvédjelöltek lajstromába való bejegyzése helyesen történt. Szám: 28/908. ü. v. b. A marosvásárhelyi ügyvéd-vizsgáló bizottság hetes tanácsa határozatot hozott: A vizsgáló bizottság hetes tanácsa az ötös tanács határozatát megváltoztatja s folyamodó ügyvédjelöltet ügyvédi vizsga letételére bocsátja. Indokok: A vizsgáló bizottság ötös tanácsának azt az álláspontját, melyszerint az ügyvédjelöltek lajstromába való fölvétel előfeltételéül az 1874. XXXIV. t.-cz. 11. §-a a) pontjában említett első szigorlat alatt a jogtudományi első szigorlatot kell érteni, a felhozott okok alapján a bizottság hetes tanácsa is magáévá teszi. Azt azonban, hogy mit kell érteni első szigorlat alatt, az idézett törvény vagy más törvény meg nem határozza. Azt tehát a tudori szigorlatokról alkotott szabályzatot a m. kir. vallás- és közoktatási miniszternek 1883. évi 28291. szám alatt kelt rendelete és az ezt pótló és módosító rendeletek alapján kell eldönteni.