Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 16. szám - Az "Erdélyi Jogi KözIöny" pályadija - Az igazságügyminiszter leirata az ügyvédi kamarák feletti főfelügyeleti jog értelmezése tárgyában

64. Jogesetek Tűt a. 10 szám. A most idézett rendeletnek a vallás- és közoktatási miniszter 1JÖ49/887. szám alatt kelt rendeletével való egybevetéséből kétségtelen, hogy azokkal szemben, akik csak jogtudori szigorlatot lesznek, első szigorlatnak az előbb idézett 28291/883. sz. rendelet 2. §-ában meghatározott első, második vagy harmadik szigorlat valamelyikének tárgyaiból kiállóit vizsgálatot kell tekinteni. Mert az utóbb idézett rendeld a jogtudori fok elnyerésére egy fölavatási értekezésen kivid három szigorlat letételét kívánja 6 meghatározza, hogy minden egyes szigorlatnak, melyek a tárgyai: a 11549/887. sz. rendelet pedig megengedi, hogy a vizsgázó az egyes szigorlatok közül elsőnek bármelyiket letehesse. E rendeletek nem jogosítják fel a vizsgázót arra, hogy maga válaszsza meg első szigorlatának tárgyait, azaz. hogy az egyes szigorlatok tárgyait maga csoportosíthassa, hanem a szabályzatban foglalt csoportosításhoz köteles alkalmazkodni. :\!ás az eset azonban azoknál a jogtudori fok elnyeréséért vizsgázóknál, akik korábban az államtudományi tudorságot elnyelték. Ezek ugyani.- a 28291/883. sz. szabályzat ö. §-a értelmében csak két szigorlatot kötelesek tenni. A jogtudori fok elnyerésének előfeltételéül megszabott bárom szigorlat közül tehát egyet az államtudományi tudor részérő! maga a szabályzat leteltnek tekint. Az emiitett szabályzat alapján ezek szerint az államtudományi tudorság elnyerése után folyamodó olyannak volt tekintendő, mint a ki egy jogtudományi szigorlatnak megfelelő képesítéssel bir; s ez alapon az ügyvédjelöltek lajstromába való bejegyzése helyesen történt. A nagyváradi ügyvédi kamarának az a határozata, mely szerint folyamodó az ügyvédjelöltek lajstromába csak 1906. szeptember hó 18-tól tekinthető joghatályosan bejegyzettnek, a fent előadottakra tekintettel figyelembe nem vehető. Az egyik ügyvédi kamara a másik ügyvédi kamarának a bejegyzésre; vonatkozó határozatait különben sincs jogosítva felülbírálni. .Minthogy pedig folyamodó az ügyvédi vizsgára bocsátás minden egyéb előfeltételét is igazolta, kérelmével elutasítható nem volt s a vizsgáló bizottság ötös tanácsának határozatát fimtartani nem lehetett 1908. márczius hó Kl án. Ita a teljesítési határidő nem volt akként inesáUapitta, h.»zy a kitűzött határidőben való nem teljesítés esetéhen alperesnek mint megrendelőnek, joga lett volna HÍ ügylettői eláilanJ, akkor nem tekinthető a meghatározott teljesítési határidő ol.v föltétlenül kiszahottnak, melynek be nem Következése az ügyletnek a megrendelő által leendő fölbontását eredményezhetné. 1906. G. 13/2. szám. A marosvásárhelyi Királyi ítélőtábla itélt: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad, s alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy 8 nap alatt felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok'. Alperes a lényállást azon a ponton támadja meg, hogy a felebbezési bíróság nem állapította meg azt a tényállást, mely szerint a felperesre bizott, e perben kérdéses munka fix határidőhöz volt kötve : azaz felteleiül volt kikötve, hogy bizonyos meghatározott határidő alatt a munka be volt végzendő, be nem végzés esetében pedig alperes a munkálatot elfogadni nem köteles. A megállapítani kiváut tényállás az optkv. 1154. §-ában foglalt ama szabályra tekintettel, mely szerint oly esetben, ha a munkás igérelét a feltételül kiszabott időben önvétke miatt nem leijesiti, a megrendelő nem tartozik a megrendelt dolgot elfogadni, s ennek folyományaként a munkabért megfizetni nem köteles, lényege az ügy eldöntésére befolyással bir. Ámde sem az iratokból, sem a felebbezési bíróság ítéletéből nem tűnik ki az, hogy felperes a most hiányzónak állított tényállást eredményező ténybeli nyilatkozatait az alsófoku bíróságok előtt előadta volna. Alperesnek a felülvizsgálati kérelemben foglalt az alsófoku bíróságok előtt nem érvényesített, tehát uj ténybeli nyilatkozatai az 1893: XVIII. 197. §-a értelmében figyelembe nem vehetők. A felebbezési bíróság Ítéletében meg van állapítva, hogT a felperes által végzett munka használható s a másodfokú ihletében meghatározott értékkel bir. Alperes felülvizsgálati kérvényében azt vitatja, hogy ezek a munkák hasznavehetetlenek. A felebbezési bíróság ugy a munka hasznavehetöségét.mmi, annak erteket szakértői bizonyítás alapján állapította meg. Kzt a bizonyítékot a felebbezési bíróság az 1898: KVHI. t.-cz. 04. §-a alapján szabadon mérlegelhette és mérlegelte, meggyőződését, a pernek minden ide vonatkozó adatát figyelembe véve. szabályszerűen indokolta : eljárási szabály-sértést tehát • melv miatt a tényállás e része az 1893: XVIII. t.-<-z. 107. §-a értelmében meg volna lámadható, el nem követeti. Az ezek szerint sikertelenül, egyébként pedig meg sent támadott lényállás alapján a felebbezési bíróság döntése megáll. Alperes ugyanis — a tényállás szerint — az e perben kérdéses munkát felperesnél megrendelte. Felperes a megrendelést elfogadta, s azt részben teljesi*telle is. A munka megrendelése és elfogadása által az opíkv. 1151. §-a értelmében felek közölt munkabéri szerződés jött létre. A munkabér összege kikötésének és megállapításának $ tényállás szerinti hiányában az optkv. 1152. §-ának az a szabálya nyer alkalmazást, mely szerint ily esetben föl kell tenni, hogy a megrendelő az illendő munkabérbe beleegyezett, s mely szerint ezt a bért, ha az sem egyezség, sem törvény által nino& ipegállapitva, a bíró határozza meg. A felebbezési bíróság a most fölhívott tszakaszoknak mq," felelően állapította meg a felek közötti szerződés minőségét é-? a munkabért. Felperes a nála megrendelt munkát be nem végezte ugyan,, a teljesítésnek megfelelő - - aránylagos munkabér azonban tőle meg nem tagadható. Mert a tényállásnak a fentebbiek szerint sikertelenül történt megtámadása folytán, az tekintendő megállapítottnak, hogy a teljesítési határidő nem volt akként megállapítva, hogy a kitűzött határidőben való nem teljesítés esetében alperesnek, mint megrendelőnek joga lett volna az ügylettől elállani. Már pédigaz optkv. 1154. §-ban foglalt fentebb már isin. betett jogszabály érteimében csak ily esetben tekinthető a meghatározott teljesítési határidő oly föltételül kiszabottnak, melynek be nem következése az ügyletnek a megrendelő által leendő fölbontását er e dményezhctn é. Megállapította továbbá a felebbezési bíróság azt is. hosg felperes a munkát azért nem végezte be, mert alperes a részben kész munkát felperestől elkérte, s vissza nem adta, miáltró alperest a munka bevégzésében megakadályozta. Alperesnek ez az eljárása pedig a felek közötti szerződéig megszegését — tehát vétkes eselekményét (optkv. 1295. §.) foglalja magában — minélfogva a felebbezési bíróság a felperes által végzett munkabérének a teljes munkabéréhez viszonyított aránylagos részét az optkv. 1155. §-ának helyes alkalmazásával állapította meg felperes javára. Annálinkább, mert nincs oly tény megállapítás, melyből felperes vétkessége volna megállapítható, s mely az alperes szerzödés-szegését indokoltá tenné. Az az alperesi álláspont, mely szerint alperes a felperes munkájának használhatatlansága miatt lett volna jogosítva felperesi a további teljesítéstől elzárni, a munkának a fentebb, megállapítottak szerinti használhatóságára és értékére tekinttet súllyal nem bir. Felperes részben nyertes, részben vesztes; bíróságnak tehát az 1893: XVIII. t.-cz. 110. §-a volt a perköltség viselésében alperest egészben elmarasztalni. Midőn a [élelmezési bíróság alperesnek rész perköltségben történt elmarasztalásával e jogával élt, jogszabályt nem sértett. Ezek szerint alperesnek ugy el járási mint anyagjogi szabáív megsértése miatt emelt felülvizsgálati panasza minden ponton alaptalan. A felülvizsgálati költség viselésére vonatkozó rendelkezés az 1893: XVIII. t.-cz. 204. §-án alapul. 1908. évi február hó 25-ik napján. a felebbezési alapján joga vagy részben