Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 16. szám - Az "Erdélyi Jogi KözIöny" pályadija - Az igazságügyminiszter leirata az ügyvédi kamarák feletti főfelügyeleti jog értelmezése tárgyában

16. szám. Erdéljrészi Jogi Közlöny 135. lása mondja: „ennek szükségessége akkor, ha a bizonyítást ... megkeresett bíróság veszi fel, indokolásra nem szorul": Határozott-c most már a megkereső bíróságnak bizonyítást rendelő az a végzése, a mely csak a bizonyítandó tényt jelöli meg, s egy vagy két tanút nevez meg. azután odabigygyeszti ,.a felek által esetleg feladandó tanuk is kihallgalandók'- ? Megíelel-é a törvény rendelkezésének"? Nem. A megkeresésnek csak a határozott részét kell tehát teljesíteni, a többit figyelembe venni nem kell. Csupán ekkéj) eljárva áll a megkeresett bíróság törvényes alapon. Hisz ha az oly „generális formula"-val ellátott megkereséseknek törvényes alapja volna, akkor az volna a legczélszerübb, ha a megkereső bíróság csak a bizonyítandó tényt jelölné meg, s utasítaná aztán a feleket, hogy bizonyítékaikká] a megkeresett bíróság előtt hozakodjanak elő! A megkeresett bíróságok is tul vannak munkával terhelve, nern kell őket még inkább terhelni, kiszolgáltatva őket a felek bizonyítási kénye-kedvének. Mert azt nem hiszem vilatná valaki, hngy a bizonyítékok felajánlásának véget szakithatna a megkeresett biróság. Ezt téve, perbirösági funkeziót gyakorolna. Az. hogy mikor elég a produkált bizonyításból — csak a megkereső perbíróság batározbatja meg. De miként fogja ezt gyakorolni? Miként fog élni a S. E. 33. §-ában biztosított jogával? ha mindezt kezéből kiengedi! Mi lesz tehát ebből ? Egy végnélküli bizonyítás. Mely a megkeresett i'íróságot rendes munkakörétől elvonja. A bizonyítékok felajánlásának a megkereső biróság előtt van helye. Legyenek tehát a megkeresések határozottak. Ha a felek bizonyítékait azonnal megnevezni nem tudják, a bejelentésre adjon a megkereső bíróság időhaladekot s csak határozott megkeresést intézzen. Ez a rend. Ez felel meg a törvénynek, ez a czélszerüségnck. Ma ugyszólva korszellem, hogy a pert rövidre kell fogni s a feleket, arra szoktatni, hogy minden bizonyítékot kellő időben és kellő helyen hozzanak fel. Az ily határozatlan megkeresések pedig mindennek ellenkezőjére és a per huzavonására vezetnek. Leghelyesebb tehát — s ez a törvényes eljárás is — ha a megkeresések ezen részét a megkeresett biróság egyszerűen ügyeimen kivül hagyja. Végül megjegvzem, hógy a mit fent elmondtam, az áll a felebbezési bíróságok megkereséseire is. A S. B. 130. §. 1. bek. alapján a határozott bizonyítási végzés hozatala rój ok is kötelező. X. KÜLÖNFÉLÉK. 8z „Erdélpszi 3ogi HSzIOny" pálpdijo. Lapunk 12-ik számában a fenti czím alatt egy 50 koronás pályadijat tűztünk ki kir. jegyzők, joggyakornokok és ügyvédjelöltek részére egy tetszés szerint választandó jogi kérdést tárgyaló czikk jutalmazására. Pályázaii határidőül f. évi április hó 1-ét tüziük ki. E határidő lejárt s ez időn belül csupán egyetlen pályamunka érkezett be szerkesztőségünkhöz. Ellenben többen megkerestek a pályázati határidő meghosszabbítása végett; mert szerintük a pályázatban részt venni kívánók, egyéb hivatalos elfoglaltságuk mellett a rendelkezésre állott aránylag rövid idő alatt pályamunkáikkal el nem készülhettek. Engedünk e kívánságnak már azért is. hogy a pályázat eredménye fiatalabb jogászainknak minél szélesebb körű munkásságát gyűjtse össze. Hisz ez volt a czélunk is. Ennélfogva a pályázati határidőt folyó évi május hó 1-éig kiterjesztjük; megjegyezvén, hogy a pályázati hirdetésünkben sajtóhibából fordult elő azon megjegyzés, hogy a pályamunka ..lapunk második nyomtatott oldalát foglalhatja el", mert a terjedelemre nézve csak annyi megjegyzésünk volt, hogy a czikk nagysága körülbelől két nyomtatott oldalra terjedhet. — Szerkesztőség. Olvasóinkhoz ! Április 1-én aj negyedévet kezdvén meg, tisztelettel kérjük előfizetőinket megrendeléseik mielőbbi megújítására, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Mint a mnltban igyekeztünk olvasóinkat, az erdélyrészi jogászokat különösen kei kir. táblánk elvi jelentőségű joggyakorlatával, ezek tekintetében önálló eredeti czikkekkel tájékoztatni, e hivatásunkát a jövőben még fokozottabb mértékben igyekszünk megvalósítani Hirdetmény. A kolozsvári ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy: o) Kelemen Rezső ügyvédjelöltöt dr. Mcnyhárth Gáspár kolozsvári ügyvéd joggyakornokaképen, Merhjyes La jos ügyvédjelöltet Koleszár Sándor kolozsvári ügyvéd joggyakornokaképen, --Muntcan Rómeó ügyvédjelöltet dr. Oltean János marosludasi ügyvéd joggyakornokaképen a kamaránál vezetett ügyvédjelöltök névjegyzékébe bejegyezte, b) Dr. Benkő Elemér ügyvédjelölt dr. Morariu István. — dr. Záyovi G. Lajos ügyvédjelölt dr. Mórica Aladár, — dr. Pcterfi István ügyvédjelölt dr. Riró Balázs kolozsvári ügyvéd irodájában joggyakorlatát folytalja. e) Deák Gyula ügyvédjelölt dr. Móricz Aladár ügyvéd irodájából kilépeti és dr. Nagy Zoltán kolozsvári ügyvéd irodájába lépett be. d) Kopár Márton ügyvédjelölt a kamaránál vezetett ügyvédjelöltek névjegyzékéből töröltetett. Az igazságiigymitiiszter leirata az ügyvédi kamarák feletti főfelügyelőii jog értelmezése tárgyaiban. Az igazságügyminiszter a budapesti ügyvédi kamarához Dr. Farkasházy Zsigmond panasza folytán egy leiratot intézett, melyet mintán abban az 1874. évi XXXIV. t.-cz. (14. szakasza alapján a minisztert az ügyvédi kamarák felelt megillető főfelügycleti jog értelmezésére érdekes kijelentések foglaltatnak, a következőkben egész terjedelmében közöljük: 43800—1007. í. M. szám. Dr. Farkasházy Zsigmond budapesti ügyvéd, országgyűlési képviselő a mellékletével együtt "/• alatti idezárt panaszt nyújtotta be hozzám a budapesti ügyvédi kamara választmányának mull évi június hó 18-án tartott rendkívüli ülésében 173(>/907. szám alatt hozott határozata ellen. Ezen panasz folytán a Kamarának' mult évi október hó 3-án 2431/1907. szám alatt kelt jelentésével hozzám felterjesztett választmányi határozatát, a mely az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 29. §-a értelmében felebbvitellel megtámadható választmányi határozatok közé nem tartozik, az idézett t.-cz. 64. §-ában gyökeredző fő felügyeleti jogkörömben vizsgálat tárgyává tettem, azonban a határozattal szemben főfelügyelőn' jogkörömből folyó valamely intézkedésre alapot nem találtam. Dr. Farkasházy Zsigmond a szóban forgó határozatnak különösen azt a részét tartja magára nézve sérelmesnek és egyúttal törvénytelennek, a melyben a Kamara választmánya kimondja, hogy „az erkölcsi szolidaritást dr. Farkasházy Zsigmond ügyvéddel megtagadja, fellépését az ügyvédi kar tagjai közt kívánatos magasabb erkölcsi közösség szempontjaival össze nem férőnek ítéli és ezt a kijelentését hirlapilag közzétenni rendeli", mert a Kamara választmánya evvel a kijelentéssel illetve rendelkezéssel a panaszos szerint vele szemben a törvény által meg nem engedett megtorlást alkalmazott. Az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 19. és 27. §. 10. pontjának egybevetett rendelkezései, — a melyekre a kérdésben forgó határozat is hivatkozik, — kétségtelenül megadják a jogot a Kamarának, illetve választmányának ahhoz, hogy az ügyvédi kaierkölcsi tekintélyének megóvása és az ügyvédek jogainak megvédése czéljából állást foglalhasson minden oly jelenséggel, vagy esetleg konkrét tényállással szemben, melyekről ugy van meggyőződve, hogy az ügyvédség most említett érdekei ellen irányulnak. Az ügyvédi Kamaráknak ez a joga törvénv által részükre biztosított önkormányzatból következik s a fennforgó esetben a kérdés csak az, vájjon a budapesti ügyvédi kamara választmánya a meghozott határozatban nem lépte-e tul azt a jogkört, melyet a kar érdekeinek megvédése tekintetében a törvény részére biztosit. A szóban forgó választmányi határozat a dr. Farkasházy Zsigmond által is aláirt s a képviselőház inditványkönyvébe bejegyzett, arra az indítványra vonatkozik, mely utasíttatni kívánja a kormányt oly törvényjavaslat előterjesztésére, melynek alapján „az ország lakossága az ügyvédi, ügynöki és szövetkezeti visszaélések ellen megvédelmezhető legyen". Ezt a budapesti ügyvédi kamara választmánya ugy fogta fel. mint egész általánosságban tartott, konkrét vádpontokat nem tartalmazó s az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyét mélyen sértő támadást s