Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 16. szám - Az "Erdélyi Jogi KözIöny" pályadija - Az igazságügyminiszter leirata az ügyvédi kamarák feletti főfelügyeleti jog értelmezése tárgyában

ljgl. Krdélyrósgi Jogi Közlöny agám; mint határozatában mondja, kötelességének tarlotta az ellen állást foglalni, Ugyanekkor azonban a választmány azt is hangsúlyozza, hogy eljárásában tartózkodott oly intézkedés megtételétől, mely dr. Farkasházy Zsigmonddal szemben a megtorlás jellegével bírhatna. A határozatnak egész összefüggésében elbírálás alá veendő sapvege tényleg ki is zárja azt az értelmezést, hogy dr. Farkasbázy Zsigmond társadalmi, erkölcsi, vagy hivatásbeli integritását érintené. A tüzetes panasz tárgyává lett rész is, ugyancsak összefüggésben tekintve a határozat egész szövegével, nem jelent és nem jelentbei egyebet, mint hogy a választmány a kar erkölcsi tekintélye érdekében szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy az indítványban foglalt vádra és csak erre nézve az erkölcsi közösséget megtagadja, másrészt e vadnak általánosságban történt hangoztatásával szemben ugyancsak az ügyvédi kar tagjai között kívánatosnak nyilvánított erkölcsi közösség szempontjából mondott a maga részéről véleményt. Azz ügyvédi kamaráknak a kar erkölcsi érdekei megvédésére kiterjedő önkormányzati joga szempontjából tévén ehhez képest ez a kérdés IVdéd ügyeleti jogkörömben nem is érdemileg, hanem pusztán azon az alapon elbírálandó, vájjon hatáskörtúllépés, illetőleg törvénybe ütköző eljárás esete forog-e fenn. tekintve azt. hogy az ügyvédi kamara választmánya által hozott határozat arra irányul, hogy a kar erkölcsi tekintélyének megóvása érdekében, —ami törvényes hatáskörébe tartozik,— kifejezésre, juttassa azt az álláspontját, hogy a panaszos mint országgyűlési képviselő által a képviselőházban előterjesztett indítványával és a panaszosnak ebbeli eljárásával egyet nem ért; azt az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyére sértőnek tartja; tekintve tovább;!, hogy a panaszos által sérelmesnek talált és fentebb idézett kijelentések a határozat egész szövegének értelme szerint a panaszosnak kizárólag a határozatban tárgyalt indítványára vonatkozhatok; de személyét, társadalmi, erkölcsi és hivatásbeli integritást sértő szándék, vagy tény azokból ki nem tűnik; tekintve végül, hogy az önkormányzati jogkörében hozott határozatok közzététele külön sérelmei annál kevésbbé képezhet, inéit ily határozatokká] a nyilvánosság már fogalmilag együtt jár: ennélfogva ugy találtam, hogy a Kamara panaszolt határozatával az 1874. evi WXIY. t.-cz. 19. §-ában meghatárolt es általam nem korlátozható jogkörén tid nem terjeszkedett: tehát nincs is alap a határozatnak- panaszos által kért megsemmisítésére. Fölhívom a Kamarát, hogy erről a határozatomról dr. farkasházy Zsigmond ügyvédet panaszbeadványának es mellékletének visszaadása mellett értesítse. Budapest, 1008. évi február hó 29-én, Oünther, . in. kir. igazságügyminisztcT. A in. kir. ('ui'ia legújabb döntvénye. 89. szám. Alkalmazandó-e a btkv. 247. §-ának második bekezdése az ellen is, a ki a gyámságára, gondnokságára, nevelésére, tanítására vagy felügyeletére bízott személyt arra csábítja, hogy nemileg vele közösüljön, vagy nemi vagy természetelleni fajtalanságot vele kövessen el? (A 906/B. 1882., 8822/B. 1888.. 5035/B. 1898.. 7062/15. 1S09.. 3308/B. 1900., 10136 B. 1902.. 8554/B. 1903.. 96G7/B. 1907.. 6153/B. 1904.. 10021 /II. 1895., 3284/B. 1902. számokhoz.) Határozat: .1 bihv. 247. §-ának második bekezdése nem alkalmazandó az ellen, a ki << gyáméágára, gondnokságára, nevelésére, tanítására vagy felügyeletére bízott személyt arra csábüja, hogy nemileg vele közösüljön vagy nemi avagy természetelleni fajtalanságot vele kövessen el. I n d o k o k : A btkv. 247. §-ának első bekezdése a minősített kerítés esetéről intézkedik, büntetvén azon szülőt, ki gyermekét mással nemi közösülésre, illetőleg fajtalanságra esábitja. Ugyanezen szakasz második bekezdése kiterjeszti a büntetendöseget azokra, kik az elcsábított személylyel a szülői hatalmat utánzó vagy helyettesítő viszonyban állanak. A két bekezdés között az értelmi kapcsolatot a nyelvtani visszamutatás fejezi ki; a második bekezdés ugyanis azon gyámot, gondnokot stb. rendeli büntetni, a ki a hatalmában levő személyt csábítja „ezen cselekményre." A törvény értelmezésénél első sorban alkalmazandó grammatikai magyarázat tehát arra az eredményre vezet, hogy a szakasz második bekezdése —• a cselekvő és szenvedő alanyoktól eltekintve — ugyanazon tényállást nyilvánítja büntetendőnek, a melyről az első bekezdés szól: a minősített kerítést. Minthogy pedig a kepkés fogalma kizárja az önmaga részére való csábítást, már a nyelvtani magyarázat kellően indokolja a határozatot. De támogatják a határozatban kifejezésre jutott értelmezést a btkv. magyarázatának egyéb eszközei is. A törvény 247. §-ához irt és annak Összes rendelkezéseire kiterjedő indokolás kifejti, hogy a törvényhozás a kerítés közönséges eseteiről jogpolitikai okokból nem kívánt intézkedni, de a kerítésnek „legsúlyosabb és legbotrányosabb" nemeit mégis' büntetendőknek kell nyilvánítania, ilyeneknek tekintette pedig 247. § második bekezdésének eseteii azért, mert tetteseik oly szemelvek, a kik „a törvény illetőleg a hatóság bizalmánál fogva* reájuk ruházott hatalommal visszaélve követik el a kerítést, bizonyos lehal, hogy az indokolás szerint a btkv. 247. §-ának második bekezdésében emiitett személyek az első bekezdésben körülirt tényállás megvalósításával szintén kerítést követnek el. A törvényhozásban lefolyt vita során nem is történt nyilatkozni, mely arra mutatna, bogy a 247. §. második bekezdését bárki is nem a kerítésre értette volna. (Anyaggyüjtemény 2. köt. 403 404.1.) De a határozattal elfogadott magvarázal mellett szó! a szóban levő szakasz törvényszerkezeti elhelyezése is. Ha ez a törvényhely a paráználkodás (stuprum) esetéről akart volna intézkedni, ennek természetszerűen nem az egész más jellegű kerítéssel (lenociwmoial^ kapcsolatban lett volna helye, hanem a 236. §-al összefüggően kellett volna történni'.'., mert ez tárgyazza a közönséges stuprumnak törvényünk szerint büntetendő egyedüli esetét: a minthogy a törvény második részének XIV. fe jezete a büntetés alá eső közösülés és fajtalanság összes eseteiről különállóan intézkedik (232- -240. §§.) és esak ezek után rendelkezik a szemérem elleni többi cselekményekről (a kerítésről 247. a szemérem elleni vétségekről 248., 249. Végül nem hagyható figyelmen kivül, hogy az ellenkező magyarázat elfogadása mellett a 247. §. második bekezdésébe ütköző közösülés vagy fajtalanság oly következményekkel járna, a milyeneket törvényünk a tiltott közösülés vagy fajtalanság legsúlyosabban büntetett eseteihez sem füz. Mig ugyanis a 23ő. §-ban meghatározott, tiztöl tizenöt évig. illetőleg öttől tíz év % terjedhető fegyházzal büntetendő erőszakos nemi közösülés és szemérem elleni erőszak esetében a gyám, gondnok, tanító, nevelő vagy felügyelő büntetlen marad, ha a bűnvádi Ítélet kihirdetése előtt a sértettel házasságra lép (240. §.), addig ugyanazon személyek még házasság esetén sem menekülnének, ha a közösülést, illetőleg fajtalanságot erőszak nélkül követik el. \ jogérzetet mélyen sert/') ilyen ezélzalot a törvényhozóról féltéter lezni nem lehet Ha a 247. második bekezdését a stuprum minősített eseteire is ériette volna, kiterjesztette volna a 240. §. mentességét a sokkal enyhébb tényállásra is. Ebből is arra kell következtetni, hogy a törvényhozó a 247. második bekezdésében csupán a kerítésről (lenociumról) kívánt intézkedni. Mindezekhez képest a fenti határozatát kelleti hozni. Kelt Budapesten a m. kir. Curia büntető tanácsának 1908. február 28-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett 1908. márczia* 13-én tartóit teljes ülésében. fc]skii<ltsz£ki reform Fraitcziországban. A franczia igazságügyminiszter a mull héten egy javaslatol nyújtott be a képviselőházhoz, amely gyökeres megváltoztatását jelenteiaz esküdtbiróságoknak, feltéve, hogy az elfogadtatnék. A javallat szerint Briand igazságügyi miniszter az esküdteket nem csupán azon joggal ruházza fel. hogy a bűnösség vagy nem bűnösség kérdésében döntsenek, hanem a büntetés kimérésének kérdésében is a bírósággal egyeterloleg lesznek hivatva dönteni. A kimerítő indokolásban kitejti a javaslat, hogy az eddigi gyakorlat az esküdteknek semminemű ingerentiát nem nyújtott u büntetés kiszabásánál, ami sok esetben oda vezetett, hogy az esküdtek, attóli félelmükben, hogy a bíróságok tulszigoruan ítélnének, felmentették a vádlottat ott, ahol a bűnösség kimondása nagyon is helyén van. Ezekből folyólag az esküdtek a jövőben a bűnösség vagy nem bűnösség kérdésében előbb nyilatkozzanak titkos ülésben és azután a bírósággal egyetértve szavazzanak a büntetés kiszabása fölött. A szavazás akként történjék, hogi előbb az esküdtek szavaznak a sorshúzás rendjében, azután a szavazó bírák, végül az esküdtszék elnöke adja le szavazatát. — Helyreigazítás. Félreértések kikerülése végett megjegyezzük, hogy „Az ügyvédi vizsgáról" szóló és a 15. számban hivatkozott „útmutató" szerzője dr. Bedő Mór. 1905. és igy nem azonos az ugyanazon lapszámban ismertetelt hasonló tartalmú, de más szerzőtől eredő könyvvel - a hivatkozott cikk nem is vonatkozik ezen utóbbi könyvecskére.