Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 16. szám - A volt úrbéresek jogi személyisége - Az ítélet hatályon kívül helyezésének kérdése a bűnperben

lő. szám. Krdél.vrésii nak — a Bp. 383. §. Hl. 2. a) pontjának vilíijros rendelkezéso szerint a magánjogi igény tárgyában a vádlott terhére felebbezés nem használható. Eszerint a magánjogi igény tárgyában kijelentett felebbezés is csak akkor volna fölülvizsgálható, ha az a vádlott javára jelentett be. Amennyiben pedig az iíélot ellen a felebbezés csak a magánjogi igény tárgyában lett bejelentve, ez a Bp. 4<>í) 6 pontja esetében tanácsülésben és a 401. végső bekezdése értelmében intézendő el. Mindezekből azt állapítottam meg, hogy itt megint oly törvényszerkesztési hibával állunk szembe, amelyet sem ;i törvény rendelkezéseiből, sem a törvény rendszeréből, sem annak mdokolásából teljes praccisitással meg nem oldhatunk, hanem a gyakorlat ingadozni fog a perend vonatkozó rendelkezésének élete hossáig. Nem találom ugyanis a nyitját annak, hogy a Hp. 385. Hl. 2. a) és 4(X). 5. pontjaiban foglalt rendelkezéseken fölül mi indoka lehetett a Bp. 423. §. 7. bekezdésében foglalt rendelkezés fölvételének. De facto — törvényes rendelkezésekkel állunk szemben és fogjuk alkalmazni, ahogy lehet. -— H. Kérdés továbbá, hogy melyik bíróság helyezi hatályon kivül az Ítéleteket, ha a Il-od bíróság ítéletének meghozatalakor nem birt tudomással vádlott elhalálozásáról, vagy vádlott a 11-od birói ítélet hozatala után, de a/. ítélet kihirdetése előtt hal meg. Véleményem szerint a királyi ítélőtábla teheti ezt. mert ez foglalkozott legutoljára az ügygyei és a jogorvoslatok bejelcnthetésének hiányában az ügy már nem is kerülhet a m. kir. kúriához. Ha azonban a H-od bíróság Ítélete az összes érdekelt felekkel közölve volt és semmiségi panasz folytán HZ ügy a in. kir. Curiához keiül, ez köteles az elhalt vádlottra vonatkozó ítéletet hatályon kivül helyezni még abban az esetben is, ha különben a sem. panasz visszautasítandó volna is, mert ez a bíróság volt hivatva — ha nem is érdemben — az ügygyei utoljám feglalkozni. A „B. P. T." XLH1. kötetének 31. lapján közölt egy esetben az ítélet hatályon kivül helyezése kérdését a m. kir. Curia megkerülte és csak azt jelentette ki, hogy .,0. .1. vádlott az 1.1201901. B. sz. alatt érkezett jelentés szerint időközben elhalJogi Közlöny 1'» ván, a reá vonatkozó semmiségi panaszokra nézve az intézkedés mellőzendő volt." A jelzett helyen közölt 2. esetben azonban a m. kir. Curia a btky. 105. §-nak rendelkezését helyesen és a Bperrend intézkedéseit a törvény szellemének megfelelelöen alkalmazta, kijelentvén : „Mindkét alsó bíróság Ítéletének hatályon kivül helyezésével a további bűnvádi eljárás megszüntettetik, mert.... vádlott meghalt s a Bp. 430. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó 423. és 424- §-ai alapján a további bűnvádi eljárást meg kellett szüntetni." Az adott esetben ez a correct törvénymagyarázat. Az ítélet hatályon kivül helyezése tekintetében, az eljárás természeténél fogva, hasonló eszmemenct vezérelhet a királyi járásbíróságok hatat körébe tartozó bűnügyekben, a királyi törvényszékek és a kir. Ítélőtáblák intézkedési körét illetően is. Itt is azt a bíróságot tartom az ítélet hatályon kivül helyezésére intézkedési körrel bírónak, amelyik az ügygycl utoljára foglalkozott, vagy kell, hogy foglalkozzék. Ezt az álláspontomat a kifejtettek után, a Bp. 000. ^-ban foglalt rendelkezésre alapitom, ahol hivatkozás történik a Bp. 424. §-ra is. S minthogy az ily ügyek semmiségi panasz folytán a kir. ítélőtáblákhoz kerülnek, a kir. táblák viszont a Bp. 439. §-a értelmében alkalmazhatják a Bp. 423. $ <>. és 7. bekezdését. A kolozsvári kir. ítélőtábla a nyilvános tárgyalás alapján elintézett 2514—907. 11. számú ügyben az időközben elhalt vádlottra nézve az Ítélet hatályon kivül helyezését mellőzte. A tényállás a következő: Ingó vagyon rongálásának vétségével vádolt O. Alexandru és társai elleni ügyben a tordai kir. törvényszék 4058—007. bfn. végzésével a felebbviteli tárgyalást az összes ténybeli megállapításokra kiterjedően rendelte el s arra vádlottakat oly megjegyzéssel idézte, hogy a tárgyalás elmaradásuk esetében is meg fog tartatni. A vádlottak közül 0. János nem jelent meg és ;i királyi törvényszék az ügyet érdemben elbírálva - - nevézettet is bűnösnek mondotta ki és vádlott-társaival egyetemleges kötelezettséggel 64 K kár megtérítésére is kötelezte. A királyi törvényszék az Ítéletet megkísérelte kézbesíteni s ekkor az tünt ki, hogy vádlott — aki a felebbviteli tárgyalásra való idézést vette, meghalt. A többi vádlottak részéről semmiségi panasz lett bejelentve. 44 bukás vétségében mondotta ki bűnösnek s ezért a btkv. 415. §. 2. tétele alapján (20) busz napi fogházbüntetésre ítélte, e büntetést azonban a Bp. i62. §. alapján a 3220\903. bfs. száma Ítéletben megállapított s vádlott által már befizetett ÍOO K pénzbüntetés beszámítására} kitöltöttnek nyilvánította. (8080|905. bf.) Közrádió az ítélet ellen azért jelentelt be lelebbezést, mert L. Mórné büntetése kiszabásánál a btkv. 92. §.•* indokolatlanul alkalmaztatott. H. Tábla: A kir. tszék ítéletének L. Mórné vádlottról rendelkező s egyedül a büntetés mértékén1 vonatkozó felebbezett része helybenhagyalik: az ítéletnek e vádlottal szemben kimondott azon rendelkezése, hogy a 3226(903. bfn. Ítéletben megállapított és vádlott által az ítélet szerint befizetett 100 K pénzbüntetéssel a biszabott 20 napi fogházbüntetés kitöltöttnek nyilváníttatott — megváltoztatik és L. Mórné vádlottnak ezen lOO K risszatéritési igénye megállapíttatik. Indokok : Közvádló felebbbezése oda irányul, hogy nezezett vádlott szabadságvesztés büntetése legalább is hat hónapi börtönbüntetésbe állapittassék meg s igy a dolog természetéből foly, hogy a jogorvoslati bejelentéssel az első biróság ítéletének az a rendelkezése is megfelebbezettnek tekintendő/ mely szerint a 92. §. alkalmazásával kiszabott 20 napi fogházbüntetés a befizetett 100 K pénzbüntetés által kitöltöttnek vétetett, következéskép az első biróság Ítéletének az utóbbi rendelkezése szintén felülvizsgálat tárgyát képezi. 41 ím. g. I bek. /. A m, kir. Caria a visszavont (bp. 394. §. 1. bek., 130. §. 3. bek.) semmiségi panaszokat figyelembe nem veszi, az alaptalanokat cint ásítja. Szám: 914-901. II. Az B. I. elsőrendű vádlott által benyújtott lelfoly;imodás, ugy az általa a Bp. 384. §-nak 1. és 2. pontjára, illetőleg a G5. §-nak 2. bekeidésére és a Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított semmiségi panasz figyelembe nem vétetik; a közvédő által a Bp. 384. §-nak 9. pontja és a 385. §. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panasz, úgyszintén az B. I. elsőrendű vádlottnak B Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított, nemkülönben Sz. (j. másodrendű vádlottnak a bp. 385. §-nak 1. a) b) és ej pontjai alapján bejelentett semmiségi panasza pedig elutasittatik. Indokok: A mai napon a nyilvános tárgyaláson itt személyesen megjelent B. I. elsőrendű vádlott a kir. ítélőtábla 1944/900 sz. végzése ellen benyújtott felfolyamodását és a kir. Ítélőtábla ítélete ellen a Bp. 384. §. 1. és 2. pontjára illetőleg a 65. §. 2. bekezdésére és a 385. §. 1. b) pontjára alapított semmiségi panaszát, még a zárt ülés megkezdése előtt visszavonván, ezen felfolyamodás és semmiségi panasz, mint tárgytalanok többé figyelembe vehetők nem voltak. A bejelentett és fenntartott többi panaszokat illetőleg, tekintve, hogy a közvédö a felebbviteli főtárgyaláson olyan tanuknak a vallomását kérte felolvastatni, kiknek vallomása, eltekintve vallomásuk határozatlanságától, részint a kir. ügyész által elejtett, részint olyan vádra vonatkozik, mely vádra nézve az Ítélet már jogerőssé vált; tekintve, hogyha ily körülmények fennforgása mellett a biróság a közvédönek indítványa ellenére akképen határozott, hogy Bűnvádi eljárásból. XI.