Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 15. szám - Felülvizsgálat korlátozása igényperben

15. szám. ErdélyrésEi Jogi Közlöny 125. eredetiség, vagy gyarlóság s hasonlók megkerülgetéM'vel, egyszóval Jogosokkal" pótolni. Azt vélem, hogy nem egyedül állok, midőn állítom, hogy az elmondottak szerint kitűnő coinieus és szórnom hatások annyival inkább kedvezőtlen színben tüntetik fél a censorokat és kérdezési módszereiket, mert a nagy nyilvánosság elolt és írásban vannak feltálalva. Nem tudom, hogy olvasták-e a censorok az „Útmutatót"; ha nem, ajánlom azt az elolvasásra: lehetetlennek tartom, hogyannak elolvasása mellett egy neme a szégyennek ne fogja el őket, olvasván és látván, hogy minőket tételez fel róluk a jelöltek tapasztalataira hivatkozó hit. De azt is hiszem, hogy ők is csak arra a meggyőződésre jutnak, hogy az ilyesmikben való hitnek okozója, a legkülönbözőbb egyéni sajátosságok és eredetiségeket kifejezésre juttató kérdezési módszer. Ennek orvossága hitem szerint az, ha a censorok kérdezési módszere az illető tárgyakhoz mérten egyöntetű, de feltétlenül egyéni sajátosságokat és eredetiségeket kizáró lesz. A jelöltek tapasztalataira hivatkozó hit ime Írásban, rendszerbe foglalva és nyilvánosan mutatkozik ; kérdeni tehát, ezzel szemben mi a hite a censoroknak? megnyilvánult-e a censorok véleménye szintén nyilvános formában ? s legföképen megvannak-e győződve a censorok arról, hogy az „Útmutatóból" következtetendő tények egyike-másika csakugyan igaz. bár csak a legkisebb mértékben is? s végre van-e a világon egyetlen censor, a ki az „Útmutatóból0, igaz lelkiismerete szerint — s minden kerülgetés nélkül — semmit, de semmit sem hisz el ? Az országban két helyt van ügyvédi vizsgáló bizottság szervezve? vájjon az ,Útmutató" melyikre czéloz s vájjon melyik bizottság fogja beismerni, hogy bárcsak a legkisebb mértékben is, de talál (") reá, vájjon nem fogják-e egymásra utalni az utalhatókat ? Talán van valami alapja az olyan kérdésék feltevésének is, mert azt már nehezen lehetne elhinni, hogy ők maguk az „Útmutatón" atyaíiságosan megosztozzanak. Azt hiszem fura állapot lenne, ha a censoroknak — például eskü alatt — meg kellene vallaniok, hogy az ..útmutató" tekintetéből mit hisznek el egymás személyéről? Nem érzem magam hivatottnak, hogy az ..útmutató" kapcsán további csiklandós és nem csiklandós combinatiokat kérdésbe tegyek: magamnak közvetlen tapasztalatom nem lévén, csupán az „útmutató" tapasztalatait kellett némileg méltatnom. Biztosra merem azonban állítani, hogy ha a censorok egyöntetű eljárással meg nem szüntetik az „útmutató" vélt, vagy valóságos szükségességét, az „útmutatók" száma szaporodni fog. sőt — saját értelemben — a lcgeslegaprolékosabb kérdésekre kiterjeszkedőleg még tökéletesbülni is fognak, elannyira, hogy majd lesz olyan útmutató is, amelyik pl. a censor étvágya, kalapja, bajusza stb. különbözőségeire való tekintettel fogja a jelölt ilyen- vagy olyan tanácscsal ellátni s majd az ilyen ., útmutatók" révén önálló tudományág és irodalom fog kifejlődni, amely bekövetkezendő eset szomorú oldala mellett annyi comicumot csakugyan fog tartalmazni, hogy az ilyen — a jövőben elkövetkezendő tanácsolóra és tudományára s hozandó döntvényekre — állani s találni fog, amit ugyancsak Arany János mond az idézett költeményben, hogy l. i.: „Érdemes továbbá említésre Hubi. Ennek tudománya sem volt mindennapi. Mert nincs oly pipaszár széles e világon. Melyhez ö szurkáló vasat ne csináljon" X Felülvizsgálat horlétozsso igényperben. Irta : dr. Győrffy Gyula ügyvédjelölt Déseu. Az 1881. LX. t.-cz. 07. §-a szerint igényperekben az elsőbirósági ítéletét helybenhagyó másodfokú Ítélet ellen további jogorvoslat nem használható. A végr. törvény csak általában említi az igénypert s ebből kifolyólag a megjelölés alatt a tulajdoni igénypert szokás érteni: vita tárgyává tehető, vájjon a törvény rendelkezése alkalmazást nyerjen-e akkor, midőn a per tárgyát a végerhajtási foglalás utján nyert elsőbbségi igény képezi, tehát felperes nem tulajdonjogot vitat, hanem a prioritás elve alapján lép fel. A már általánosan kifejlődött birói joggyakorlat szerint is igényperben a pertárgya csupán az, hogy a lefoglalt ingó a végr. zár alól feloldassék s ennek előfeltétele, hogy az igénylő tulajdoni, vagy más jogezimet igazoljon, mely alkalmas arra, hogy anyagi tartalmánál fogva megakadályozza azt, hogy végrehajtató alperes az igényelt ingók eladása utján nyerjen kielégítést. Az igénylőnek tehát vagy tulajdonjogot, vagy más alkalmas jogezimet kell igazolnia. Nem ugy az elsőbbségi igény érvényesítésénél: ha elsőbbségről szólunk, a végr. szenvedett már a peren kívül áll, mert a végr. tömeg kétségtelen, hogy az adós tulajdonát képezi s csak az a birói döntés tárgya, kit illésen meg a kielégítésnél a szerzett vagy törvénynél adott jognál fogva az elsőbbség. A végrehajtatok tehát a lömegböl követelhetik feltétlenül a kielégítést s pusztán a kielégítési sorrend az, mely a per substrotumát megadja. Az elsőbbségi igény érvényesítését pedig csak a végr. törvény intézkedései szerint bírálhatjuk el, mert az alaki jogban gyökerezik annak helyes megállapítása, hogy a végr. törvény dispositioi szerint kinek ítélhető meg az elsőbbség. Minthogy e törvénynek amaz intézkedései, melyek szerint a jogorvoslatok számát általában megszorítja (97. 140. stb.) nem kivételek, hanem a végrehajtással szorosan összefüggenek s a kielégítés mielőbbi eszközlése mellett a huza-vonát ezélozzák kizárni, nézetünk szerint felülvizsgálatnak két egybehangzó ítélet ellen akkor sincsen helye, ha a per szorosan vett tulajdoni igényper, hanem elsőbbségi igényper. A fentebb előadottakkal kapcsolatban óhajtjuk kritika tárgyává tenni a kolozsvár kir. ítélőtáblának 1908. G. 9. sz. alatt hozott végzését. E perben a felperes végrehajtatókkal szemben azon az alapon lépett fel, hogy a végr. rendén lefoglalt és birói letétben levő készpénzt ö tulajdonjoggal és engedményi jogügylet folytán illeti, tehát a végr. zár vele szemben nem lehet hatályos, mert visszterhes ügylet folytán a lefoglalt készpénzre már a végrehajtást megelőzőleg tulajdonjogot szerzett. Első tekintetre lehet, hogy elsőbbségi igénynek tartjuk a felperes jogezimét, hololt ez pusztán tulajdoni igényper, mert csak azt vitatja felperes, hogy a foglalás tulajdoni jogában s nem elsőbbségi jogában sérti. Nem a prioritás, hanem az a döntés tárgya, valóban szerzett-e igénylő a készpénzre megelőzőleg tulajdoni jogot s nem is előnyös kielégítést, hanem feloldást, illetve azt kéri, hogy végrehajtató alperesek tűrjék, hogy a letétet egyedül ö vehesse fel. Az tehát kétségtelen, hogy a felperes keresete közönséges igényper, mert nem megelőző kielégítést, hanem kizárólagos tulajdont vitat. Ugy az elsőfokú bíróság, mint a felebbezési fórum felperest igénykeresetével elutasította. A kir. ítélőtábla helyet ad a felülvizsgálatnak a 97 §. rendelkezései ellenére s érdemileg birálva el az ügyet hozott (eloldó végzést. Nézetünk szerint itt a felülvizsgálat helyet nem foghat, mert ha az engedményezés jogezimén fellépő felperes tulajdoni igényt érvényesít, ez rendes igényper, melynek felsőbb fokon való elbírálásánál korlát a 97. rendelkezése. Felperes nem azt vitatta, hogy elsőbbség jogán kielégítés, hanem azt, hogy a végrehajtást megelőző engedmény alapján tulajdon-jog illeti. Szerintünk tehát a kir. ítélőtábla tévedett, midőn a felülvizsgálatot érdemben bírálta el az alapon, hogy a 97. §. rendelkezése nem vonatkozik a concrét esetre, mert elsőbbségi igény a per tárgya. S még az esetben is, ha tényleg elsőbbségi igény képezné birói döntés tárgyát, minthogy az anyagi jog szerint a jogezim az alaki szerint az elsőbbség bírálható el, szerintünk az elsőbbségi igény iránt indított perben is a végr. törvény 97. §-a alkalmazandó. KÜLÖNFÉLÉK. Előfizetőiiikliez: Felkérjük azon előfizetőinket, kiknek előfizetése márczius végével lejárt, hogy azt idejekorán megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése akadályozva legyen. A kolozsvári ügy védi kamarából: Id. Felszeghy Lajos ügyvéd székhelyét a kamara területén belül Tordárról Gyulafehérvárra helyezte át. Dr. Fdszeyhi/ Lajos gyulafehérvári ügyvéd clhalálozván az ügyvédek lajstromából töröltetett : irodája részére ügygondnokul id. Felszeghy Lajos rendeltetett ki. Dr. Pcterfi István ügyvédjelölt dr. Biró Balázs kolozsvári ügyvéd jo^yakornokaképen ; Munteán Romeo ügyvédjelölt dr. Olteán János inarosludasi ügyvéd joggyakornokaképen, az ügyvédjelöllek névjegyzékébe felvétettek. K. Retűfő Elemér ügyvédjelölt joggyakorlatát dr. Morariu István kolozsvári ügyvéd irodájában folytatja. I (mulató az ügyvédi vizsgára. Ezen czim alatl dr. Száva Zoltán budapesti ügyvédtől egy kis füzet jelent meg Politzer Zsigmond és fia kiadásában, mely az ügyvédi vizsgára készülőknek szolgál útmutatással. Adjuk belőle a következő részt: Az írásbeli vizsga azzal kezdődik, hogy az elnök megbízottja eljön oda, a hol a jelöltek együtt vannak (t. i. az Írásbeli czéljaira kijelölt helyen) beszedi a jelöltektől a vizsgadijat. Ezután a jelöltek sorsot húznak és a húzott számnak megtelő feladatot kapják. Egy iy papírra fel van írva a jogeset s meg van mondva mit koll csinálni. Óva intem a jetölteket attól a meggondatlan lépéstől.