Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 13. szám - A modern bűnper ügyfelei a főeljárósban. 3. [r.]

52. Jogesetek Tára 13. szám. Az a felebbezési bíróság ítéletében foglalt ténymegállapi- j tás, mely szerint felperes vizmesteri oklevéllel bir, alperesnél vállalt szolgálatát megelőzőleg mint gazdasági gyakornok", ispán és gazdasegédtiszt más birtokosnál 6 évig volt alkalmazásban; továbbá, bogy a rendszerinli béres-birói fizetést meghaladó mintegy 2300 korona értékű évi javadalmazás illette alperestől, a gazdatiszti minőségnek törvény szerinti tényelemeit nem képezik. Mert az 1900. évi XXVÍÍ. t.-ezikk 1. §-a értelmében gazdatiszt az, aki másnak gazdaságában a. gazdasági igazgatás^ vagy ellenőrzés rendszerinti tennivaló inak ellátására szerződik-. A gazdasági igazgatás vagy ellenőrzés rendszerinli tennivalói oly munkakört jelent, melyben a gazdasági alkalmazott, Lár nem az egész gazdaságban, hanem annak csak egyes ágazatában, de önállóan, nem pedig valamely gazdatiszt esetenkénti rendelkezésé alapján, ennek puszta segítségeként végez szerződés szerinti teendőket. Ha tehát meg is állapithatná a felebbezési bíróság azt, hogy felperes az alperes gazdatisztjének a gazdaság vezetésében szerződéses jogköréből és kötelezettségéből kifolyóan segédkezett, ez a puszta utasításra, s nem önálló jogkörben történt segédkezés, mint a mely a gazdasági igazgatás rendszerinti tennivalóit magában nem foglalja, a gazdatiszti minőség megállapítására nem alkalmas. Ép ugy nem lesz a gazdatiszti minőség megállapítására alkalmas tényállás, ha a felebbezési bíróság megállapítja, hogy a munkások és cselédek fölötti ellenőrzés felperesnek szerződéses teendői közé tartozott. Mert a teendők sem foglalják magukban a gazdaság, vagy annak valamely ágazatában való rendszerinti teendőket. Minthogy a kir. ítélőtáblának az előadottakban elfoglalt jogi álláspontjára tekintettel a felebbezési bíróság ítéletében foglalt ténymegállapítás nem alkalmas arra, hogy a döntés az 1000: XXVII. t.-cz. 1-sö és 18. §-ára alapitható legyen a felebbezési bíróság a most idézett tszakaszokban foglalt anyagjogi szabályokat alkalmazta helytelenül s hiányos ítéletének feloldása szükségessé vált. Annál inkább, mert a felperes gazdatiszti minősége megállapíthatóságának hiányában, felperes az alperessel az általános magánjog (optkv.) szabályai szerint elbírálandó munkabéri szerződésből folyó jogviszonyban állott (optkv. 1163. §.) Ebben az esetben pedig alperes a felek közötti szerződés megszűnéséből folyó következményekért csak abban az esetben felelős, ha a szerződéses idő lefolyta előtt jogszerű ok nélkül szüntette meg a szerződést. A felebbezési bíróság ítélete tényállást ebben az irányban sem tartalmaz. Abban az esetben tehát, ha a felperes gazdatiszti minősége minden kételyt kizáróan megállapítható nem lesz, s ennél fogva az 1900. évi XXVÍI. t.-cz. ; s e törvénynek 1-ső és 18. §-a alkalmazhatósága elesik, helyes döntés szempontjából szükséges a tényállásnak abban az irányban való kimerítő megállapítása is, hogy forgott-e fjnn jogszerű ok a szerződésnek alperes részéről történt megszüntetése, hogy melyek voltak az erre alapul szogáló okok ? A költségre vonatkozó rendelkezés az 1893: XVIII. 204. §-án alapul. 1908. évi február hó 11-ik napján. Büntető jogból. Vádlott nzsora vétség' miatt mint bűnsegéd elítéltetett, de az 1883. évi XXV. t.-cz. 8. §-ánaK rendelkezését a Kir. ítélőtábla azért nem allcalmazta, mert a váltó-ügylet nem a vádlott és a sértett Között jővén létre, s magánjogi igény Kérdése a tábla véleménye szerint, ezen bünpörben intézintézKedés tárgyává nem tehető. 305/1908. bf. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, uzsora vétség miatt vádolt S. Jánosné Z. Anna ellen folyamatban tett bűnügyben ítélt : A kir. törvényszék ítéletét a Bp. 423. §. második bekezdése alapján a Bp. 385. §. 1. a. pontjában irt anyagi semmiségi ókból megsemmisíti, s vádlottat a miatt a ténye miatt, hogy a R. Miklósné sértettnek Amerikában tartózkodó férje és vádlottnak szintén Amerikában tartózkodó férje között a 1900. év folyamán 60 korona erejéig kötött kölcsön ügyletnek oly módon v;iló lebonyolítását, hogy a lejáratkor a kapott összegnek minden koronája után V> évűnként 20 fillér kamatot számított, s a kamatok hozzászámitásával a férje utasításához képest uj váltói állított ki, s ekként a férje javára a lejárt váltók megújítását adósok szorultságát ismerve, oly kikötés mellett eszközölte, a mely a hitelezőnek engedett túlságos vagyoni előny általa szolgáltatás és ellenszolgáltafás között szembeötlő aránytalanságot tüntel fel, s ezzel a fizetési halasztás engedélyezése körül követett eljárásával, a férje által elkövetettnek mutatkozó az L883. évi XXV. t.-cz. 12. §-ába ütköző uzsora vétségnek véghezvitelét szándékosan előmozdította, bűnösnek mondja ki az 1883. évi XXV. t.-cz. 1. §-ába ütköző, a 2. §. szerint minősülő és büntetendő uzsora vétségében, mint a btkv. 69. §. 2. pontja szerinti bűnsegédet s ezért az 1883. évi XXV. t.-cz. 2. §-a alapján a btkv. 72. 66. §-aira tekintettel elitéli, az erzsébetvárosi kir. ügyészséghez 15 nap alatt befizetendő, behajthatlanság eseten (3) három napi fogházra átváltoztatandó harmincz korona fő 1 napi fogházzal helyettesítendő 10 korona mellék pénzbüntetésre, 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanezen időtartamra leendő felfüggesztésére. Elmarasztalja vádlottat az eddig felmerült 24 korona és az ezután felmerülendő bűnügyi költségek viselésére. Indokok : A kir. törvényszék által megállapított azt a tényállást, hogy B. M.-né sértettnek jelenleg Amerikában tartózkodó' férje vádlottnak szintén Amerikában tartózkodó férjével 1900. év folyamán kölcsönügyletet kötött, amelyről sértett férje váltót állított ki s miután az adós a lejáratkor fizetni nem tudott, a váltót akként újította meg, hogy a kapott összegnek minden koronája után félévenként 20 fillér kamatot számítva a lejárt váltó ellenében akarnátok hozzászámitásával uj váltót adott, a kir. itélőt elfogadja. Elfogadja az elsőbiróságnak azt a ténymegállapítását is, hogy vádlott férjének Amerikába történt távozása után a kölcsönügyletnek a fentirt módon való lebonyolítását férjének utasításához képest eszközölte. Minthogy pedig vádloLt a bizonyítás kiegészítése rendén foganatosított kihallgatása alkalmával beismerte, hogy a kölcsönösszeg egy részét s nevezetesen 20 koronát a férje által küldött pénzből sértettnek és férjének kölcsön ő adott, azzal a kikötéssel, hogy a kölcsönvevők egy korona után félévenként 20 fillért tartoznak fizetni s minthogy sértettnek, L. J. és K. Gy. tanúnak vallomása szerint a vádlott férje által is kölcsönadott összeg után a fenti magos kamat volt kikötve s minden egyes lejáratnál vádlott a lejárt kamatokat a tőkéhez számítva, állíttatott ki sértettel uj váltót, s minthogy sértettnek és fentebb megnevezett tanuknak vallomása szerint sértett az egyes váltók megújításakor sértett szorult helyzete miatt az esedékes kamatot fizetni nem tudta, kétségtelen, hogy vádlott a kölcsönzésről s annak módozatairól s a kamatláb magos voltáról s arról, hogy sértett fizetésképtelensége szorultsága miatt kénytelen a váltót megújítani, tudomással bírt. Minthogy sértettnek meg nem czáfolt és vádlott által sem kifogásolt vallomása szerint a jelenleg fennálló 220 korona váltótartozás, 40 korona kölcsönösszegnek a kamatok hozzászámitásával való szaporodása által állott elő, s minthogy a vádlott férje által követelt °/o a törvény által megengedett % lábat szembeötlően túlhaladja s a vádlott férjének ekként engedett vagyoni előny által a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság tűnik fel; a vádlott férje terhére az 1883. évi XXV. t.-cz. 1. és 2. pontjában irt uzsora vétségének tényálladéka fennforogni mutatkozik. Minthogy pedig vádlott azzal az eljárásával, hogy a váltóügyletet minden egyes lejáratkor a fenti tényállás ismerete mellett szándékosan előmozdította s közreműködött arra, hogy férje az 1883. évi XXV. t.-cz. 1. és 2. pontjában irt büntetendő cselekményt elkövesse; terhére ebben a bűncselekményben való bünrészesség megállapítandó volt. A büntetés kiszabásánál, mint enyhítő körülmény forogfenn vádlott büntetlen előélete, beismerése s az a körülmény, hogy férje utasítására járt el, mely enyhítő körülményekké] szemben súlyosító nincs. Az 1883. évi XXV. t.-cz. 8. §-ának rendelkezését a kir. Ítélőtábla azért nem alkalmazta, inert a váltóügylet nem a vádlott és sértett között jővén létre, a magánjogi igény kérdése a jelenlegi eljárás rendén intézkedés tárgyává nem tehető. A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés indokát a Bp. 489. §-ában találja. 1908. évi február hó 14. napján.