Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 13. szám - A modern bűnper ügyfelei a főeljárósban. 3. [r.]

13. szám. Erdély rí szí Jogi Közlöny 109. X 9 modern bUnper ügyfelei a füeljárósban. IHS : Rtzél Béla dr. kft*. lOrvén%Bzéki birú. A franczia bünporben a főtárgyalás elötli eljárásnak csak az éskiidtbirósági eseteknél van fontos szerepe: azon bűnügyeknél, melyek a rendörbiróságok hatásköréhez tartoznak, meg kell különböztetni azt hogy az illető bíróság milyen módon foglalkozott az ügygyei, bogy megbatározható legyen, vájjon főtárgyalás előtti eljárás szükséges-e vagy sem. Az esküdtszék valamely bünügygyel arrét de mise en accusation által foglalkozik, a közvetlen idézés ezen biróságboz csak oly bűntetteknél és vétségeknél lehetséges, melyek nyomtatvány utján követtettek el, mely esetekben a közvádló és a magánfél ezen joggal élbelnek. (Loi 29, juillet 1881., ast. 47., 48.. 50.) A franczia jog, mely az alakiságok egész sorozatát irja elő a főtárgyalás előtti eljárásban az esküdtbirósági ügyekben, ezen perbeli cselekmények elvégzését részint a közvádlóra, részint az esküdtbíróság elnökére ruházza. Az államügyésznek a cbambre d' accusation batározalahoz képest kötelessége a vádiratot (acte d" accusation) szerkeszteni (ast. 241 Code d instr. erim.); lia a fötárgyalásnál az nlasilási batározat és a vádirat közt eltérés mutatkozik, ugy az utasítási határozat (arrél de renvoi) szolgál alapul az esküdtekhez intézendő kérdésekhez. Mindkét iratot másolatban az államügyész szolgáltatja át a vádlottnak* Mivel a vádlott csak ezáltal értesül az ellene intézett vádaknak egész tartalmáról és az elővizsgálat eredményéről, ugy ezen cselekmény az egész eljárásra nézve kiváló fontossággal bír és ennek elmulasztása az összes további percselekményeknek semmiséget vonja maga Illán.1 Az utasító határozat és a vádirat közlésétől számított 24 óra alatt a letartóztatott vádlottnak az esküdtbíróság székhelyén lévő fogházba leendő elszállítása és a bünper iratainak ugyanazon idő* alatt a törvényszékhez áttétele, az államügyész kötelessége, mely pervezető intézkedéseknek elmulasztása azonban semmiségi okot nem képez. 1 A seiiunitöszck több határozatában ezt az alakiságot „fÖNHÜité snbőtantielle"-nek nyilvánította, kijelentvén, hogy.: „La nolafu-alinn a 1' accusé de 1' arrét de renvoi et de 1' acte d' accusation < sL Mibstantielle, et son oinission eutrainc nuílité de tout ce qui a smvi*. Továbbá az államügyész köteles gondoskodni arról, hogy a vádlott részére a bűncselekménye tényálladekát megállapító jegyzökönyveknek és az elővizsgálat során a tanuk állal kiállított írásbeli nyilatkozatoknak másolatai kezbesittessenck. Határidőt érré a törvény ugyan nem határoz meg. de eme kézbesítésnek oly időben kell történnie, hogv azt a vádlott védelmének előkészítésére felhasználhassa. A francia perjog szerint a felek a megidézendő tanukra vonatkozólag értesítési kötelességgel vannak ellátva. Az államügyész és a magánfél által megidézett tanuk egyikük által tudtára adandók a vádlottnak, inig a vádlott tanúinak névjegyzéket csakis a procureur gérésal-lal köteles közölni. Ezen értesítéseknek azonban a kihallgatás előtt 24 órává! kell történhiök a föeljárásban. Ha valamely személy az ellenféllel ily módon nem ismertetett meg, ugy az csak az elnök díseretionális hatalmánál fogva esketetlen hallgatható ki. A törvény kötelezi az államügyész!, hogy minden előkészületet megtegyen arra. hogy a főtárgyalás megszakítás nélkül folytatható legyen, ehez tartoznak az összes idézések, valamint egyéb bizonyító eszközöknek megszerzése : a vádlott által meghitt tanuk költségei csak akkor fedeztetnek az állampénztárból, ha azok kihallgatása az államügyész véleményt4 szerint az eset kiderítéséhez értékkel bírhat. Végül feladata még az államügyésznek, hogy a vádlottak mindegyike részére az esküdtek kisorsolását megelőzi") nap estéjén az esküdlek szolgálati lajstromát kézbesittesse. Ila ezen kézbesítés előbb vagy utóbb történt, ugy a kézhesités lénye, valamint az utána következelt perbeli cselekmények semmisek. A későbbi kézbesítés hátránya nem szorul bővebb megokolásra, míg a koráhbi kézbesítésé abban áll. hogy az esküdtek illetéktéren befolyásának lehetősége1 nincs kizárva. Ha a főtárgyalás előtti eljárásban az egyik vagy másik vizsgálati cselekmény teljesítése mutatkozik szükségesnek, ugy azl csak az esküdthrósáíri elnöke teljesítheti vagy annak teljesítésével valamelyik bírót hizhat meg, nevezetcsen tanukat hallgathat ki. illetve ezeknek kihallgatása iránt a vizsgálóbírót keresi meg. Habár a törvény csak tanukról tesz említést, mégis a franczia jogászok- szerint a törvény eme rendelkezése kiterjesztöleg magyarázandó és az elnök bármely vizsgálati cselekmény teljesítésére jogosult és a - V. ö. Uerrainl i>. t»(JU. 32 továbbá, hogy hahár a Hp. 53. §ra szerint a vádlottat megilleti az a jog, hogy a bűnügyi eljárás bármely szakában élhet védő közreműködésével, s így a kir. ítélőtábla ítéletének kihirdetéséhez is vihet magával védőt, de azt nem rendeli sem a most idézett törvényszakasz, sem a fennebb hivatolt 425. §., hogy a kir. ítélőtáblánál a felebbviteli főtárgyaláson jelen nem volt védő is, a kir. ítélőtábla Ítéletének kihirdetésére külön megidéztessék és tekintve, hogy ehhez képest a kir. törvényszéknek amaz eljárása, mely szerint a vádlottnak védőjét a kir. Ítélőtábla Ítéletének kihirdetésére ismételve külön megidézte és előtte a kir. ítélőtábla ítéletét külön ki is hirdette, a Bp. 425. §-ának rendelkezésébe ütközik: ugyanazért a külön kihirdetés alkalmával a védő által bejelentett sennniségi panasz, mint a jelen esetben a törvény által kizárt jogorvoslat, a Bp. 434 $-ának ;]. hekezdése értelmében visszautasítandó volt. (Ciuia : 1002. november 13. í 1747/1002. B.). 2. Joghatálylyal nem bir a kir. tszéknek az a végzése, melglyel a felebbviteli főtárgyaláson leütött védője által képviselve volt vádlottnak a kir. Ítélőtábla Ítéletét oly figuelmeztetéssel kézbesíti, hogyazellen sem. pártaséséaí élhet. 813/1904. H. Vádlott a lelebbv. főtárgyaláson védője állal képviselve volt s utóbbi a kir. ítélőtábla ítéletében megnyugodott ; a másodfokú ítélet tehát jogerőre emelkedett és nem forgott fenn a B. P. 425. §-ának azon esete, melyben a másodfokú bíróság ítéleté a vádlottal közlendő. E szerint a kir. törvényszéknek az a végzése, melylyel a kir. ítélőtábla ilélele a vádlottnak oly figyelmeztetés mellett kézbesittetett. hogy az ellen sem. panasszal nem élhet, szahálvtalan volt és joghatálylyal nem bir. (Curia: 1004. márczius 15. 7452/003. B.). 20 Végzés. A felebbezési indoklás a Bp. 380. 1-sö bekezdése és 400. §. 3-ik p. alapján visszautasittatik. A felebbezési indokok során előterjesztett bizonyítás felvétel elrendelése iránti kérelem teljesítése a Bp. 303. 1. p. alapján megtagadtatik. Indokok. A B. P. 388. utolsó bekezdése szerint a vádlott vagy védője az Ítélet meghirdetésekor terjesztheti csak elő azt a kérelmet, bogy neki az Ítélet és indoklása írásban kézbesittessék és megengedtessék, hogy fclebbezése indoklását a kézbesítéstől számított 8 nap alatt terjeszthesse elő, a felebbezés bejelentésekor vádlott ilv kérelmet elő nem terjesztett, hanem védője az Ítélet kihirdetését követő 3-ik napon ivásban terjesztett elő e tárgyban kérelmet, amelynek következtében az ítélet egy kiadmánya neki kiadatott. Ily körülmények között a felebbezési indoklás a B. !'. 888. §. 3-ik bekezdése értelmében az Ítélet kihirdetésétől számított 8 nap alatt lett volna beadandó, minthogy az ítélet kihirdetése 1900. június 19-én történi, a felebbezés indoklása pedig 1906. szeptember 1-én lett beadva, a nyilván elkésetlen beadott indoklást vissza kellett utasítani. Vádlott által bizonyítani kívánt az a ténvkörülménv, hogy sértett az eset történtekor csizmaszárában kést hordott, a tett színhelyén jelen volt egyik tanú Szilágvi Béni pedig nyitott bicsokkal támadt vádlottra és az "a ténykörülmény, hogy az eset történte előtt sértett Bakis Bacbit azt hivén róla, hogy vádlottnak neje megtámadta Bűnvádi eljáróból. VIII.