Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 13. szám - A polgári perrendtartás tervezete és a zugirászat

108. Erdél.yrészi Jogi Közlöny 13 szám. / a polgári perrendtartás tervezete és a zugirászat. Irta : Dr. Tóth György. A zugirászat történetét a messzi múltra visszamenőleg nem tanulmányoztam, de a jelen tényeiből és a zugirászat lényegéből következtetve megállapíthatónak tartom, hogy a zugirászat akkor kezdett lábra kapni, a mikor az Írásbeli eljárásban az analfabéták perlekedni s az irnitudó kétes existentiák szaporodni kezdettek. Tény azonban, hogy a zugirászat önálló keresetággá fejlődött, épen mint a kuruzslás a gyógyászatban. Ha tehát a jogélet mezején előforduló rendellenességekhivatott gyógyászai melleit a zugirászokat ugyszólva testületileg szervezve látjuk: önként merül föl a kérdés, hogy azokat továbbra is megtűrjük-e vagy nem V A kérdésre adható válaszok közül soha nem hallottam az „igent", ellenben folyton azt zengjük: nem! nem! nem! És őszintén szólva igazán csodálkozom, ha az 1874. évi 34. t.-ez. 39. §-sa óta fölmerült visszaélésekre gondolok, hogy az állam védtelen polgárai a zugirászokkal szemben az állami mindenhatóság védszárnyai s az e.ristcntiájában veszélyeztetett ügyvédség védelme alatt ugyszólva semminemű védelemben nem részesültek, mintha a zugirászok testülete kizárólag: QOH me tangere vérlezetü egyénekből állott volna. A baj alapoka természetesen abban rejlik, hogy a zugirászat meghatározása (az 1874. 34. t.-ez. 39. §-sa) szerencsétlen és a fogalmat nem fedi: Ki anélkül, hogy ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok vagy hatóságok előtti képviseletét üzletszerűen folytatja, a kir. ügyész, kamara ügyésze vagy magánfél panasza folytán 5—50 frtig, ismétlés esetében 20—100 írtig terjedhető pénzbirsággal büntetendő s az ítéletben egyszersmind kimondandó, hogv az ekként megbüntetett égvén a feleknek képviseletétől eltiltatik." Ha a felek képviseletétől itéletileg eltiltott egyén emez üzletszerű foglalkozást továbbra is folytatná, ily esetben három hónapig terjedhető fogsággal fenyítendő. Hát ez a zugirászat? Oh korántsem! A zugirászat nem annyira a felek hatóságok előtti képviseletében, mint a hatóságokhoz intézett és a képviselet kitüntetése nélkül szerkesztett beadványok gyártásában áll, sőt mondhatni a zugirászat — a szó valódi jelentésének megfelelően — ebben csúcsosodik ki.* A znqirászat ily irányú fejlődése a törvény által annál inkább lesz támogatva, minél jobban meg lesz szorítva az ügy védi lényszer. És az idézett törvényszakasz büntetési sanctiója tulajdonképen mi?! Madárijesztő! A caracteristiconja az, hogy büntetés jellege van, de annak tulajdonsága nélkül. Mint a madárijesztőnek, hogy emberformája van, de az ember tulajdonságai nélkül. A zugirászat ma már teljesen más jelentőségű, semhogy kizárólag megtorló intézkedésekkel azt korlátozni s annál kevésbbé kiküszöbölni lehetne. És a kik ebben hisznek, azok nem ismerik a zugirászat és az azt űzök személyi mivoltát. Ne vegye rossz néven az ügyvédi kar s ne tekintse senki meggondolatlan nyilatkozatnak, de ugy van, hogy a zugirászok az ügyvédi irodákban hatóságoknál képeztetnek ki s a legszemérmetlenebb módon a közönség és ügyvédek szemeláttára a bíróságok folyosóin és a bíróság körül űzik piszkos munkájukat. Emez állításom tapasztalati tényeken alapul. Tessék csak jól megfigyelni. Az az ügyvéd, a ki gondatlan életet biztosított öreg napjaira és kissé tág lelkiismeretű, irodáját mindinkább elhanyagolja és a saját irodai személyzete (természetesen az ügyvéd távollétében) az irodában gyártja a különböző beadványokat és ily módon az illető írnok önálló klientúrára tevén szert, fölmondja a már kellemetlen alkalmazást, saját helyiségében folytatja a szabad iparrá fejlődött zugirászatoL A különböző hatóságok pedig — a kormány tultakarékoskodása miatt — kénytelenek tiszteletbeli, ideiglenes, kisegítő és reménybeli dijnokokat hónapokon át foglalkoztatni s az, a ki a zugirászat mesterségét folytatja, szívesen áll be praxis és clientura szerzése czéljából alkalmi dijnoknak. Ez utóbbi tekintetben a kormány végre helyes uton van, amidőn az ideiglenes alkalmazást korlátozza! Szóval a mi hivatalos viszonyaink egyenesen ugy vannak berendezve, hogy minél ügyesebb zugirászokat neveljünk. * E régen kifejtett álláspontom jut kifejezésre a polgári törv. rendtartás életbeléptetése tárgyában készült tervezet vonatkozó indokolásában, a mely igy szól: Az ügyvédi rendtartás o9. §-a csak a bíróság vagy batóság előtti képviseletről szól. A zugirászat leggyakoribb és legveszedelmesebb faja azonban az, amikor a zugirá&z képviselet nélkül is a fél nevében beadvánvokat szerkeszt. Sőt el kell ismernünk azt is, hogy — szórványosan bár — alsóbb rangú hivatalnokaink a nyomorult fizetés mellett nem tartják rangjukon alólinak azt, hogy kötelességük elhanyagolása mellett a zugirászat jövedelmező sportját Szik. Az állam most már — az adott viszonyok között — eléggé igyekszik a mult mulasztásait pótolni s a jelen szükségleteit kielégíteni, de egy kissé mindig megkésik a íizetésjavitással. Jó fizetés mellett joggal elvárhatja az állam, hogy hivatalnokai és alkalmazottjai egész erejöket és tehetségöket a hatáskörükbe utalt teendők végzésére fordítsák, s az erkölcsi felelősség átvállalása következtében a jelenlegi fizetés mellett is erre kötelesek törekedni, de angyalok nem lehetünk, ha emberek vagyunk. A körjegyzők segédeiről nem is szólok. Á körjegyzői irodák tulajdonkép a zugirászat gyártelepei. Az irodai munkások a zugirászathól befolyó jövedelem alapján fogadlatnak föl, kisebb-nagyobb havi fizetéssel. Ezek az elemek a néppel való közvetlen érintkezés folytán amaz előnyben vannak, hogy a nép bizalmát könnyen megnyerik, sőt pár hét alatt egy egész vidéken általános ismeretségre tesznek szert s ügyességökhöz mérten képesek az ügyvédi kényszer alá nem tartozó összes peres és perenkivüli beadványok szerkesztését magukhoz venni. Javulás itt is észlelhető az 1901: XX. t.-ez. óta. Egyes vidékeken oly zugirászok élnek, a kik jobb clienturával rendelkeznek, mint akárhány ügyvéd. A zugirászok tekintélyének növeléséhez nagy mérvben járul hozzá az a körülmény is, hogy ügyvédeink a közigazgatási hatóságok előtti képviseletet nem igen kultiválják s egges esetekben, az üggben járatlanok lévén, oly horribilis összeget kívánnak, hogy a közönséy szivesebben bízza ügyének elintézését a zugirászokra. Kétségtelen, hogy jogos a panasz a zugirászat rendkívüli elharapódzása miatt; jogos az ügyvédi kar följajdulása a jövedelem és clientura túlságos megoszlása miatt, csak azt bámulom, hogy a zugirászok garázdálkodása ellen, a nép megvédése czéljából, még nem kiabálnak kormánybiztos után. De hát miért? A nép még nem zajong. Az országos ügyvédgyülés különben 1901. évi november havában leszavazta és elutasította emez indítványt: „az ügyvédgyülés foglaljon állást a zugirászkodás ellen, és addig, a míg ezt keresztül viszi, összpontosítsa minden szellemi erejét ennek elérésére." Nem tudom, hogy az ügyvéd-gyűlés tagjait minő indító okok vezették az indítvány leszavazására, azonban ha az ügyvédi kar erkölcsi testületét tekintjük, ha a kar tekintélyét a zugirászok szemét népségével szembe állítjuk, ugy az indítvány leszavavazása az ügyvédi kar inéltóságérzetének legfrappánsabb fokmérője előttem. Mindennek daczára az egyeseknek közérdekű hírlapi harezot kell folytatnia a zugirászat ellen és oda kell hatnia, hogy a kormány részéről induljon ki a zugirászat ellen való még erélyesebb védelmi intézkedés. Az ügyvédi kar mégis csak függetlenebb, semhogy a zugirászat elleni küzdelemben bármi is alternálná, ellenben a bíróság személyzetét a legmesszebbmenő módon feszélyezi a zugirászat ellen való magatartásában az a tudat, hogy a jelleméből kivetkőzött zugirászok képesek az egyes felek nevében hónapokon és éveken át a legtisztább jellemű bírót és általában minden hivatalnokot felettes hatóságánál rágalmazni és mindezekre végeredményében a válasz: „szél hívatlan nem indul" vagy „a hol füst van ott, tűz is van." Tudok esetet, hogy a zugirászok tehetséges és szeplőtlen jellemű járásbirókat névtelen följelentések utján erkölcsileg kivégeztek, mivel a zugirászok ellen erélyesen jártak el. Szóval ott állunk, hogy a zugirászok ellen a védekezés a megtorló intézkedések rendszerével lehetetlen. A polgári perrendtartás tervezetével kapcsolatban évek óta sok szó esett a zugirászat korlátozásáról, azonban — ha csak figyelmemet valami el nem kerülte — nem találtam meg sehol azt az irányt, a mely a baj egyenes megszüntetésére vezetne. A szóban lévő kérdés megoldását tárgyazva : a zugirászatot két csoportra osztom : a) A törvény-tervezet által eontemplált zugirászatra és b) a törvény által tiltott zugirászatra. A legújabb törvény-tervezett 95. §-ban szabályozza a törvényesen megengedett zugirászatot. A tervezet e §-át az 1901. évben tartott országos ügyvédgyülés a javaslat alapján teljes részletességgel tárgyalta és igy annak ismétlésével nem foglalom a helyen, de legyen szabad dr. Sehwetz Antal találó megjegyzéseire utalnom, hogy nálunk vannak: előkelő, normális és abnormális zugirászok. (Vége köv.j