Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 12. szám

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ES MAROSVÁSÁRHELYI RIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 12. számához. Kolozsvár, 1908. márczius 8. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegy zu. Köztörvényi ügyekből. Az állandó biréi gyakorlat az Optkv. 887. §-ában foglalt rendelkezést akként értelmezi, hogy az Írásbeli szerződésbe nem foglalt, de annak tartalmával ellentétben nem álló megállapodás a szerződés mellett bizonyítható, de a jelen perben a szerződés tartalmával ellentétes megállapodás képezte vita és döntés tárgyát és a felebbezési biróság éppen az által követett el anyagi jogszabálysértést, hogy az okirat alapján perbe vitt jogvitát az okirattol egybe nem hangzó és azzal ellentétben álló megállapodás alapján döntötte el. 1908. G. 11/2. szám. A kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati biróság itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad: a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja s felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: A kir. ítélőtábla I. r. alperes felülvizsgálati kérése alapján az ügyet egységesen II—V. r. alperesekre is kiterjedően birálván el, az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §. a) pontjára alapított panaszt alaposnak találta. Felperesek ugyanis keresetüket az 1901. évi február hó 16-án kelt szerződésre alapították, azt adván elő, hogy I. r. alperes a nagyludasi 429. sz. tjkvben A -f- 920. hrsz. alatt foglalt ingatlannak természetben megjelölt s őt illető fele részét adta el nekik. A felebbezési biróság a bevett bizonyítékoknak felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadható mérlegelése alapján idevonatkozókig tényként azt állapította meg, hogy 1901. évi február 16-án a szerződés megkötésekor az adásvétel tárgyát a kereseti ingatlanból az a felerész képezte, amelyet I. r. alperes apósától örökölt s hogy ez alkalommal I. r. alperes oly kijelentést tett, hogy az eladott felcrész nincs ugyan nevére bekebelezve, de apósa után, kinek akkor a hagyatéka még nem volt letárgyalva — örökölni fog s ezzel szemben a perhez becsatolva levő okiratot bizonyítékul nem fogadta el és pedig azzal az indokolással, hogy az okirat a felek valódi akaratát nem foglalja magában. A kir. ítélőtábla I. r. alperesnek idevonatkozó panaszát alaposnak találta, mert az Optkv. 887. §-ába ütköző anyagi jogszabálysértést lát fennforogni. Az 1868. LIV. t.-cz. 167.168. §§. rendelkezéseinek megfelelő s a kereset alapjául vett okirat valódisága a per rendén^ senki által kétségbe vonva nem lévén, az 1893. XVIH. t.-cz. 73. §-a értelmében teljes bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy a szerződő felek a bennük foglalt nyilatkozatot tették. A perhez csatolt „hozományi szerződés" cimü okirat tartalmának értelmezése pedig jogkérdést képezvén, az Optkv. 914. §-a szerint a szerződésre nézve is az Optkv. 6. §-ában foglalt szabályok nyernek alkalmazást s ebből folyóan a már érintett szerződést a felek ügyleti akaratának megfelelően és valódi tartalma szerint kell magyarázni. E szerződés a pertárgya ingatlanrészre vonatkozó részében vételügylet. Az Optkv. 887. §. rendelkezése szerint pedig, ha valamely szerződésről okirat készíttetett, oly állítólagos szóbeli egyezkedések, melyek az írásbelivel egyszerre tétettek volna, de az okirattal egybe nem hangzanak, vagy uj toldalékot foglalnak magukban, tekintetbe nem vétetnek. Az állandó bírói gyakorlat az Optkv. 887. §-ában foglalt rendelkezést akként értelmezi, hogy az Írásbeli szerződésbe nem foglalt, de annak tartalmával ellentétbe nem álló megállapodás a szerződés mellett bizonyítható, de a jelen perben a.<-zerzödés tartalmával ellentétes megállapodás képezte vita és döntés tárgyát és a felebbezési biróság épen az által követett el anyagi jogszabálysértést, hogy az okirat alapján perbe vitt jogvitát az okirattal egybe nem hangzó és azzal ellentétben álló megállapodás alapján döntötte el, holott az okirat tartalma tekintetében a tévedés vagy megtévesztés fenforgása felhozva s annál kevésbbé bizonyitva nem lett. Az okiratnak pedig a kir. Ítélőtábla figyelemniel arra is, hogy a periratok szerint a vétel ügylet létrejöttekor a tulajdonosok között, természetbeni osztály nem is létezett, azt az értelmezést adja, hogy I. r. alperes a kérdéses ingatlannak nem az őt illető fele részét adta el felperesnek s minthogy ebből folyóan felperes keresetének jogalapja I. r. alperessel szemben bizonyítást nem nyert s minthogy II—V. r. alperesek, mint tkvi tulajdonos -társak csak a természetbeni osztásnak, illetve a közösség megszüntetésének a jelen per keretében való megoldhatása céljából voltak perbe idézve : a II. biróság Ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. libből folyóan az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §. c. pontjára vonatkozó panaszokra nevezetesen tanú kihallgatás és eskü alatti kihallgatás mellőzésének érdemi felülvizsgálatára a kir. ítélőtábla nem terjeszkedett ki. A felülvizsgálati kérelemben foglalt ama panasz, hogy a felebbezési biróság figyelmen kívül hagyta, hogy II. r. felperes a szerződés kiállításakor kiskorú volt s a maga nevében szerződés kötési képességgel nem bírt, most már teljesen közömbös, mert nevezett azzal a tényével, hogy nagykorúságának elérte után a szerződésből jogot kíván érvényesíteni a szerződést utólag jóváhagyta s ez által a szerződés reá nézve érvényessé vált és kötelező. A II—V. r. alperesekre nézve pedig amennyiben nevezettekkel szemben felperesek a szerződésből jogot származtatnak a szorződés (Negotium claudicans) sántikáló ügyletet foglal magában s az Optkv. 865. §-a értelmében felperesekre az 1877. XX. t.-cz.-ben meghatározott jóváhagyásig kötelező, de tekintettel arra, hogy felperesek a II—V. r. alpereseket csak már fennebb jelzett okokból vonták perbe a felperesek és II—V. r. alperesek közötti viszony csak annyiban nyert érdemi felülvizsgálást, amennyiben az ügy egységes elbírálása ezt megkívánta s amennyiben a kereseti jogalapon felperesek II—V. r. alperesekkel szemben sem érvényesíthettek jogot. 1908. évi február hó 17-ikén. Végrehajtási eljárásból. (Megszüntetési per) A jogcselekmények és vitás kérdések jogi minősítése nem függ a peresfelck akaratától, hanem a birói döntés alá tartozik. 4811—1907. I. szám. A kir. ítélőtábla K. Simon felperesnek L. Mátyás alperes elleni, a csákigorbói kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság által 1907. október hó 28-án 4419. sz. a. kelt ítélettel helyesen