Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 11. szám - A zálogos szerződések mai érvénye - Felelet egy "Nyilt kérdés"-re

42 Jogesetek Tára végzése ellen, mely pénzbeli marasztalást tartalmaz, halasztó hatálylyal biró felfolyamodásnak van helye s mivel a kir. törvényszéknek 15073/1907. szám alatt kelt végzése, a 100 korona kiszállási költség előlegezése tekintetében felperesekre nézve pénzbeli fizetési kötelezettséget tartalmaz, ennélfogva az idézett végzésnek az a része nem tekinthető a per előkészítésére vonatkozó olyan rendelkezésnek, amely ellen felfolyamodásnak az idézett törvény 52. §-a szerint helye nincs. Ezen okból az elsöbiróságnak 15728/1907. számú végzését, melylyel a kir. törvényszék a 15073/1907. sz. végzés ellen beadott felfolyamodást az 1881. LIX. t.-cz. 27. §-a alapján hivatalból visszautasította, meg kellett változtatni, az előbbeni szám alatt beadott felfolyamodást el kellett fogadni és annak alapján a 15073/1907. sz. végzésnek sérelmezett részét érdemben felülvizsgálni. S minthogy az 1896. XXV. t.-cz. 30. §-a szerint az eljárási költségeket a fel- és alperesek közösen kötelesek hordozni, ennélfogva az elsőbiróság 15073/1907. sz. végzésének a helyszíni előkészítő eljárás költségei előlegezése iránt rendelkező részét, az 1896. XXV. t.-cz. 30. §-a alapján, fenti értelemben meg kellett változtatni. 1908. évi február hó 4. napján. NB. A budapesti tábla 1900. IV/9-én 759. sz. alatt a tanúi vagy szakértői dijak fedezetére meghatározott összeg letétbe helyezése tárgyában hozott végzés ellen nem adott helyet a jogorvoslatnak. — G. IV. K. 399. lap. A fenti határozattal kapcsolatban érdekes a következő határozat is. II. 1881: L.IX. t.-cz. 58. §. A bírói szemle mikénti foganatosítása tárgyában hozott határozat ellen jogorvoslat használható. 2406—895, 2798—898. szám. A kir. törvényszék által elrendelt bírói helyszíni szemle mikénti foganatosítása tárgyában hozott határozat nem tekinthető a per előkészítésére vonatkozó rendelkezésnek s az 1831. évi LIX. t.-cz. 52. §-a alá nem esvén, az ellen felfolyamodásnak helye van. (Ugyanígy: 2406/895. sz. a.) A végrehajtási eljáráshői. 1881. IiX. t.-cz. 197. §. A keresetnek a valódi czélja, annak tartalma szerint bírálandó el, habár a zárkérelem a tartalmat teljesen nem is fedi. Tényállás: Felperes a sorrendi tárgyaláson alperes követe" lése sorozása ellen azon az alapon emelt kifogást, hogy a végrehajtást szenvedővel szemben fenn nem áll, a tkvi hatóság erre felperest az 1881. LX. t.-cz. 197. §. 2-ik bekezdése értelmében alperessel szemben perre utasította. Felperes alperes ellen a pert zálogjogi bekebelezés érvénytelenítése czimen folyamatba tette. A tszék felperest keresetével elutasította keresetijog hiányából, mert felperes, mint később bejegyzett jelzálogos hitelező alperesnek, mint korábbi hitelezőnek a megtámadott követelésre vonatkozó zálogjog bekebelezése által akkor még nem is létezett jogaiban sérelmet nem is szenvedhetett. A tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatva kimondotta, hogy felperes a zálogjog érvénytelenítését is, kérheti s ennélfogva a bejegyzett zálogjog bekebelezését érvénytelennek mondotta ki. Curia a másodbiróság Ítéletét, amennyiben a felperes kereseti jogát arra nézve, hogy az alperes javára sorozott követelésnek a sorrendből leendő kihagyását szorgalmazhassa, megállapítja, helybenhagyta, egyebekben hatályon kivül helyezte s az elsőbiróságot a p3r érdemében uj .ítélethozatalra utasította. Indokok : A fenti tényállás folytán beadott keresettel felperesnek nyilvánvalólag más czélja nem lehetett, mint csupán az, hogy az általa fenn nem állónak vitatott és e miatt kifogásolt alperesi követelés, mint amely jogerejü Ítélet, vagy egyezség által még nincs megállapítva, a sorrendből kihagyassék, illetőleg a vételár felosztásánál mellőztessék. Minthogy pedig a keresetnek ezt a czélját az a körülmény nem zárja ki, hogy a kereset zárkérelme kifejezetten csak arra irányul, mikép az alperesi követelésre vonatkozó zálogjog érvénytelennek mondassék ki s minthogy felperes maga is kijelentette válasziratában azt, hogy a keresetét nem tekinti törlési keresetnek és minthogy valamely jelzálogos követelésnek a sorrendből leendő kihagyása s illetőleg a vételár felosztásánál való mellőztetése iránt, amennyiben a fent hivatkozott törvény hely szerinti feltételek fennforognak, keresetet indítani bármelyik jelzálogos hitelezőnek joga van. Az elsőbiróság a keresetet kereseti jog hiánya miatt utasítván el, az ügynek a kereseti jog megállapítása folytán, érdemi elbírálására az elsőbiróság utasítandó volt. Jogesetek marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Az 1893. XVIII. t.-cz. 61., 37. és 63. §-ai értelmében a a bíróság a bizonyítékokat csak a felek részéről, esetleg a bíróság közreműködésével felhozott tényállítás valósága vagy valótlansága szempontjából veheti figyelembe és teheti mérlegelése tárgyává. A bíróság polgári perben a felek közreműködése nélkül, a felhívott 63. §. eseteit kivéve, hivatalból bár jogilag lényeges bizonyítékokat figyelembe nem vehet, megállapítania s arra döntést fektetnie nem szabad (tárgyalási elv). A köyeteJés összeszámítását s a fennmaradó összeg megállapítását nem lehet a követelés olyan nj jogalapjának tekinteni, hogy amellett a régi jogriszonyra visszatérni s abból eredő kifogásokat emelni, figyelembe nem vett fizetési tételeket felszámításba hozni, tévedést kiigazítani ne lehessen. 1908. G. 4/3. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla itélt : A felebbezési bíróság ítéletének a viszontkereseti követelésre vonatkozó elmarasztaló és perköltség iránt tett rendelkezését feloldja ; s e részben a felebbezési bíróságot az alábbiakhoz képest leendő szabályszerű tényállás megállapítására, s ujabb, a felülvizsgálati költség viselésére is kiterjedő határozat hozatalra utasítja. Indokok : A viszontkeresetre vonatkozólag felperes felülvizsgálati panaszait a kir. Ítélőtábla részben alaposnak találta. A viszonkereseti követelés megfizetésére ugyanis az elsőfokú bíróság felperest, a perben a vételárra nézve megejtett elszámolás eredményéhez képest, ellenben a felebbezési bíróság a felek közt a per előtt megtörtént perenkivüli összeszámolás eredményére tekintettel kötelezte. Ugyanerre tekintettel nem vette figyelembe a felebbezési bíróság a részéről megállapított azt a tényállást, hogy alperest az ingatlanok árverési vételárának helyes összegben számításba vétele esetén 111 kor. 32 fillérrel illetné kevesebb, mint amenynyit az elsőfokú bíróság megállapított. Ez a jogi döntése a felebbezési bíróságnak csak akkor helyes, ha a perenkivüli összeszámolásra vonatkozó tény meg • állapítása megállhat; s ha az összeszámolás jogi hatását szabályozó anyagjogi szabályok általa helyesen alkalmazottaknak fogadhatók el. A kir. ítélőtábla azonban a felebbezési bíróság Ítéletét e pontok egyikén sem találja helytállónak. Azt a tényállást ugyanis, hogy a felek már a per előtt összesszámoltak és megállapították, hogy felperes az ingatlanok vételárában még 363 koronát tartozik fizetni, a perben egyik fél sem érvényesítette, hanem a felebbezési bíróság G. István és G. Istvánné tanuknak épen a perben foganatba vett elszámolás tételeire való kihallgatásuk alkalmával tett vallomása alapján állapította meg. Igaz ugyan, hogy alperes viszontkeresetét csak a nevezett tanúvallomások után s az azokban a perenkivüli összeszámolás eredményeként tanúsított összeg erejéig támasztotta, ez azonban nem csak megfelelő tényállítás nélkül történt, hanem egyidejűleg alperes a perbeli elszámolás czéljából ujabb számadási tételt is érvényesített. Az 1893. XVIII. t.-cz. 64., 37. és 62. §-ai értelmében a bíróság a bizonyítékokat csak a felek részéről esetleg a bíróság közreműködésével felhozott tényállítás valósága vagy valótlansága szempontjából veheti figyelembe és teheti mérlegelése tárgyává. De olyan tényeket, melyeket a felek a perben sem önmaguktól sem a bíróság közreműködésével fel nem hoztak, amit tetszésük szerint elmellőzhettek, még inkább olyan tényt, amelyet a felek már nyilván el is mellőztek, mert a perben épen azt kizáró alapon kívánták jogaikat birói eldöntés alá bocsátani, csak jogszabálysértéssel, nevezetesen az 1893. XVIII. t.-cz. felhívott