Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 11. szám - A zálogos szerződések mai érvénye - Felelet egy "Nyilt kérdés"-re

11. szám. Jogesetek Tára 43. §-aiban is fentartott annak a jogszabálynak a megsértével lehet megállapítani: hogy a bíróság polgári perben a felek közremű­ködése nélkül, a felhívott 62. §. eseteit kivéve, hivatalból bár jogilag lényeges bizonyítékokat figyelembe nem vehet, megálla­pítania s arra döntést fektetnie nem szabad (Tárgyalási elv). A felebbezési bíróságnak a perenkivüli összeszámolás te­nyéré vonatkozó megállapítását ennélfogva, az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §-ára tekintettel, felperes felülvizsgálati panaf-za folytán felülvizsgálati alapul elfogadni nem lehet. Ezenfelül a jelzett ténymegállapítás a viszontkereseti összeg megítélésére az anyagjogi szabályok szerint még nem is alkalmas. Az, hogy a felek egy vagy több követelés és azokra történt fizetések tekintetében összeszámoltak s megállapították a köve­telés fenmaradó összegét, lehet ugyan, ha a felek arra hivatkoztak a tartozás olyan összegű fenállásának perenkivüli beismerése s így esetleg bizonyítéka, de a követelés olyan uj jogalapjának tekinteni, hogy amellett a régi jogviszonyra visszatérni s abból eredő kifogásokat emelni, figyelembe nem vett fizetési tételeket felszámításba hozni, tévedést kiigazítani ne lehessen, csak akkor lehet: ha a felek között legalább a bírói gyakorlat által önálló követelési alapul elfogadott elismerési szerződés, vagy az Optkv. 1380. és következő szakaszaiban szabályozott egyezség a jelzett értelemben jött létre ; ezt azonban ebben a perben egyik Fél sem állította, sőt a felebbezési bíróság sem állapította meg, sőt e perben az ujabb elszámolást a felek anélkül vették foganatba, hogy perenkivüli elszámolásukra akár egyáltalán, akár különösen a jelzett jogi hatállyal csak hivatkoztak volna is. A kifejtettekből következik, hogy a perenkivüli elszámolásra vonatkozó ténymegállapítás elesik, az arra fektetett jogi döntés meg nem állhat s a felebbezési bíróságnak e ponton való dön­tése ellen eljárási és anyagjogi szabálysértés miatt emelt fel­peresi felülvizsgálati panasz alapos. 1908. február hó 5-ik napján. Örökösödési jogbői. Az örökhagyó nyilatkozatából minden kétséget kizáró módon ki kell tűnjék az, hogy örökhagyó szóval előadott rendelkezéseinek.szóbeli végrendelet hatályát kíván tulaj­donítani ; s hogy ne legyen kétely sem arra, hogy vég­akaratának írásba foglalását nom kívánta végakaratát nem e czélzattal mondta el, vagy hogy nem akart más­nemű ügyletet kötni s létesíteni. 5—190S. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla itélt : Az elsőfokú bíróság Ítéletének a hagyaték állagának és értékének megállapítására vonatkozó rendelkezését helyben­hagyja ; ellenben annak a végrendelet érvénytelenítésére irányuló kereseti kérelmet elutasító és a perköltséget kölcsönösen meg­szüntető rendelkezését megváltoztatja, a Kálboron 1905. évi deczember hó 11-ik napján elhalt G. Györgyné P. Zamfira örök­hagyónak tulajdonított szóbeli végrendeletet a perben álló felekre kiterjedő joghatálylyal érvénytelennek mondja ki és azokra nézve a törvényes örökösödés esetét állapítja meg, egyszersmind alpe­rest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek perköltséget fizessen meg. Indokok : Az 1876. évi XVI. t.-cz. 15. §-a értelmében a szóbeli végrendelet érvényességéhez szükséges, hogy a végrendelkező nyilatkozatát a tanuk előtt érthetően és egész terjedelmében élőszóval adja elő és nyilatkoztassa ki, hogy az általa tett nyi­latkozatot szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. Az idézett törvényhelynek rendelkezését nem lehet ugyan akként értelmezni, hogy örökhagyónak — az általa előadottak után — szószerint ki kellene jelentenie azt, hogy a mit mon­dott, ez az ő szóbeli végrendelete; de ennek a törvényhelynek a helyes — és az állandó birói gyakorlat által is elfogadott — értelme az, hogy az örökhagyó nyilatkozatából minden kétséget kizáró módon tűnjék ki az, hogy örökhagyó a szóval előadott rendelkezéseinek szóbeli végrendelet hatályát kíván tulajdonítani; s hogy ne legyen kétely sem arra, hogy végakaratának irásba foglalását nem kívánta, végakaratát nem e czélzattal mondta el, vagy hogy nem akart másnemű ügyletet kötni s létesíteni. A fenforgó esetben azonban — a kihallgatott szóbeli vég­rendeleti tanuk vallomásaiból — azt, hogy örökhagyó szóbeli végrendeletet akart volna alkotni, nem lehet megállapítani. U. i. az alperes által érvényesített állítólagos szóbeli végrendelet létre­jötténél közreműködött tanuk vallomása szerint az örökhagyó, annak az előadása után, hogy összes vagyonát alperesnek hagyja, illetőleg adja, nem jelentette ki semmiféle alakban sem azt, hogy ennek a nyilatkozatának végrendelet különösen hogy szóbeli végrendelet hatályát kívánja tulajdonítani, sőt — K. János tana vallomásán kivül — egyetlenegy jelen volt tanú sem igazolja még azt, hogy örökhagyó előttük — végrendelkezési szándéká­ról — előzetesen bár említést tett volna. Az a körülmény, hogy J. Mózes tanú vallomásában az örökhagyó nyilatkozatát végakaratnak mondja, mint e tanúnak véleménye és nem a tényekre alapított kijelentése, figyelembe nem jöhet. Ennélfogva az elsőfokú bíróságnak azt a ténymegállapítá­sát, hogy örökhagyó szóbelileg rendelkezett, a kir. ítélőtábla magáévá nem teszi, mert az örökhagyóra vonatkozólag -- a fentiek szerint —- bizonyítható kijelentésekből: legalább minden kétséget kizáró módon annak valósággal és érvényesen létrejött szóbeli végrendeletére következtetni nem lehet. Ezekhez képest tehát az örökhagyónak tulajdonított szó­beli végrendeletet érvénytelennek kellett kimondani. Ennek a rendelkezésnek azonban nem lehet a perben nem álló örökösökre is kiterjedő joghatálya, mert azok közül az egyik a végrendeletet — a hagyatéki tárgyaláson — joghatályosnak elismerte, a másik perben nem álló örökös pedig a végrendelet érvénytelenítése iránti perhez a hagyatéki bíróságnak perre utasító végzése daczára sem csatlakozott és így a végrendelet érvénytelenítését a maga részéről ezúttal nem kívánta. Alperes elleniratban kijelentette, hogy semmi kifogása az ellen, hogy a hagyatéki leltár szenvedő állapotába 2. és 3. tétel­szám alatt felvett tehertételeket onnan kitörüljék. Ennélfogva reá nézve az ide vonatkozó elsőbirósági ren­delkezés sérelmes nem lehet. Minthogy alperes teljesen pervesztes: az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-a alapján a perbeli és a sikeres felebbezési költ­séget megfizetni köteles. 1908. évi február hó 6-ik napján. Úrbéri eljárásból. Az osztott tulajdonjognak olyképen való további megosztása, hogy a haszonvételek is — azok minősége szerint — meg­osztva legyenek, (a fa haszonvétele külön, a legelő és ka­száló részek haszonvétele pedig szintén külön) az érvény­ben levő törvényekhez s nevezetesen az optkv. 357. és 358. §-aihoz képest érvénytelen, a faizási vagy favágási mezei szolgalom az illető jogosított szükségleteihez mért oly ter­jedelmű faizási jogot állapit csak meg, mely által az erdőnek fa állaga, gazdasági értelemben vett teljességében, veszé­lyeztetve nincsen, a meg nem szerzett jognak elismerése pedig a nem létező jogot sem meg nem erősítheti, sem meg nem változtathatja, sem pedig utólag nem hozhatja létre. ^2621-1907. polg. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla kizárólagos fa kihasz­nálási jog elismerése és jár. iránt a csíkszeredai kir. törvény­szék előtt folyamatba tett rendes perben itélt : Az elsőfokú bíróság ítéletének a ditrói 2818. sz. tjkvben felvett erdő ingatlanon levő fa feletti rendelkezési jogra nézve felperes kereseti igényét megállapító és U. János alperest ennek a jognak a birtokbaadására és perköltség fizetésére kötelező felebbezett rendelkezéseit megváltoztatja; felperest keresetével U. János alperessel szemben is elutasítja, végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy költséget fizessen; egyebekben ugyanazt az ítéletet — felebbezés hiányában — nem érinti. Indokok : Gyergyóditró község szabad és úrbéresekkel vegyes község, melyre nézve a kir. Ítélőtábla irattárában fekvő II. b. 1892/8. irattári jelű iratok szerint is — az úrbéri elkülönítéssel kapcso­latos arányositási eljárás jogérvényesen el lett rendelve; mely eljárás — jelenleg — az érdemleges eljárás szakában van. Az emiitett község területén tehát oly ingatlanok is vannak, melyek közhasználat tárgyát képezték, és melyekre nézve épen az idézett eljárás van hivatva a birtokviszonyokat — a fennálló törvényeknek és rendeleteknek megfelelően — rendezni. Ennélfogva, és elfogadva az elsőfokú bíróság ítéletének indokaiban idevonatkozóan felhozottakat is, nyilvánvaló, hogy Gyergyóditró községben, habár az ujabb időkig szervezetlenül is, közbirtokosság létezett; jelenleg pedig rnár ideiglenesen szervezve működik, miként azt a perbeli adatok és nevezetesen a be­szerzett ügyviteli szabályzat és közgyűlési jegyzökönyvek igazolják. U. János alperesnek az az ellenvetése tehát, hogy a fel­peresként fellépett közbirtokosság a kereset előtt sem létezett

Next

/
Thumbnails
Contents