Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 11. szám - A zálogos szerződések mai érvénye - Felelet egy "Nyilt kérdés"-re

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 11. számához. Kolozsvár, 1908. niárczius 1. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Közkórházi külön-szobás betegként felvett betegen végzett operatió dijának felszámítása kérdésében kérdésessé vált, hogy a kolozsvári Karolina országos kórházzal kapcsolatosan fennálló egyetemi klinikák és ezek osztályvezető egyetemi tanár főnökei, tekintettel az 1876. XIV. t.-cz. és a 35000/1903. B. 91. számn ministeri rendeletben megállapított rendelkezésekre, mily viszonyban állanak magával a közkórházzal. 1908. G. 2/2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság dr. M. L. felperesnek S. M. alperes ellen 500 K s jár. iránt a kolozsvári városi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében végzett: A kir. ítélőtábla alperes felülvizsgálati kérelmének helyet ad és a felebbezési bíróság ítéletét az 1893. XVIII. t.-cz. 204. §-a értelmében feloldja és a kir. törvényszéket arra utasítja, hogy peresfelek szabályszerű idéztetésével megtartandó szóbeli tárgyalás és a netalán szükséges bizonyítási eljárás foganatosítása után állapítson meg szabályszerű tényállást a részben, hogy: 1. a kolozsvári Karolina orsz. kórházzal kapcsolatosan fenntálló egyetemi klinikák és ezen klinikák osztályvezető egyetemi tanárfőnökei mily viszonyban állanak, tekintettel az 1876. éri XIV. t.-cz. és a 35000/1902. B. M. szám alatt kiadott belügyminiszteri rendeletben foglalt és a közkórházakra megállapított rendelkezésekre, magával a közkórházzal, vagyis, hogy az esztályvezető egyetemi tanár-orvosok a közkórház alkalmazottainak tekintendők-e és hogy tartoznak-e és mily irányú gyógykezelési kötelezettséggel a klinikákon elhelyezett betegekkel szemben s ha igen, e gyógykezelésért kapnak, vagy igényelhetnek-e dijat? 2. a néhai N. N. a kolozsvári Karolina országos kórház melyik klinikáján vétetett fel gyógykezelés alá és hogy ezen osztálynak ki volt a vezetője és hogy az operáczió mely osztályon végeztetett? és szükség esetére 3. állapítsa meg azt is, hogy felperes és a néhai között a felperes által végzett operáczió külön dijazása tekintetében létesült-e megállapodás és milyen? s ennek megtörténte után hozzon az alább megállapított felülvizsgálati költségekre is kiterjedő Ítéletet. Indokok : A felebbezési bíróság Ítéletét alperes támadta meg a S. E. Ti 185. §. a) pontjára alapított felülvizsgálati kérelemmel, anyag, jogszabály helytelen alkalmazása, illetve nem alkalmazása okából. Panaszolta, hogy a felebbezési bíróság a közkórházak jogviszonyait szabályozó belügyminiszteri rendeletek érvényben levő szabályait nem vette tekintetbe, illetve helytelenül értelmezte őt marasztaló ítélete meghozatalánálUgyanis azon megállapított tényből, hogy a kolozsvári Karolina-kórház, hova jogelőde közkórházi különszobás betegként felvétetett és gyógykezeltetett s az előirt gyógykezelési dijat kifizette, figyelemmel a 35000/1902. B. M. sz. belügyminiszteri rendeletnek 5 és 8. §-aira, valamint egy fennforgó eset eldöntése alkalmából 110/1906. szám alatt hozott és a Belügyi Közlöny 1906. évi április 22-én megjelent 18. száma által közölt elvi belügyminiszteri döntésre, azon jogi következtetést kellett volna levonnia, hogy a közkórházi osztályvezető orvosoknak, akik közé tartozónak állítja lenni az egyetemi klinikák vezetőit is, tekintet nélkül azok magasabb tudományos képzettségére, mert ily irányú megkülönböztetést sem a közegészségügyi törvény, sem az idevágó rendeletek nem ismernek, feladatát nemcsak a felügyelet és ellenőrzés díjtalan végzése, hanem a szükséges tényleges orvosi teendők s köztük a netáni szükséges orvosi műtétnek elvégzése is képezvén, azoknak személyes elvégzése az állás természetéből folyó kötelességét képezi s így a jogelődén teljesített gyógykezelésért felperest, mint osztályvezető orvost, külön dijazás nem illeti s ilyet magának ki sem köthet. E panasz elbírálásánál s nevezetesen annak eldöntésénél, hogy a felebbezési bíróság az anyagi jogszabályt helyesen alkalmazta-e, irányadó az a tényállás, hogy a kolozsvári Karolina országos kórházzal kapcsolatosan fennálló egyetemi klinikák és ezek osztályvezető egyetemi tanár főnökei, tekintettel az 1876. XIV. t.-cz. és a 35000/1902. B. M. számú miniszteri rendeletben megállapított rendelkezésekre, mily viszonyban állanak magával a közkórházzal, alkalmazottai-e a közkórháznak s a klinikákon elhelyezett betegekkel szemben tartoznak-e s mily irányú gyógykezelési kötelezettséggel s ha igen, e gyógykezelésért igényelhetnek-e dijat s mily viszonyban áll az egyik klinikai osztály főnöke a másik osztálylyal s azon felvett betegekkel? Ezen eldöntendő kérdés megoldhatása tárgyában sem az 1876. XIV. t.-cz., sem az ezzel kapcsolatos miniszteri rendeletek, nevezetesen a 35000/1902. B. M. számú rendelet intézkedést nem tartalmaznak s annak eldönthetése érdekében szükséges ténymegállapítást a kir. törvényszék is elmulasztotta és kellő adat hiányában ezt a kir. Ítélőtábla sem állapíthatta meg az 1893. XVIII. t.-cz. 204. §-ának keretén belül, minélfogva az alperes által panaszolt anyagi jogszabálysértés elbírálására nem áll a' kir. Ítélőtábla előtt alkalmas tényállás, ezért a felülvizsgálati kérelemnek helyet adva, az Ítélet feloldásával a felebbezési bíróságot a S. E. T. 204. §. 2. bek. alapján a fenntieknek megfelelően a rendelkező részben irt további eljárása és uj határozat hozatalra kellett utasítani. Minthogy a fennebbi előkérdés eldöntése után nem lehet esetleg mellékes az, hogy felperes és alperesi jogelőd között a felperes által végzett műtét külön dijazása tekintetében létesült-e megállapodás és milyen ? szükség esetére a felebbezési bíróságot ez irányban leendő tényállás megállapítására is utasítani kellett, 1908. évi februárius hó 3. napján. Törvénykezési eljárásból. A kiszállási költség, tekintetében a végzésnek az a része nem tekinthető a per előkészítésére vonatkozó olyan rendelkezésnek, amely ellen felfolyamodásnak az 1888 : L.IX. t.-cz. 53. §-a szerint helye nincs. 1908. Dzs. 1. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint a majorsági zsellérbirtokokra vonatkozó perek felebbezési bírósága taksás ingatlanok megváltása iránt a kolozsvári kir. törvényszék előtt folyamatba tett és ugyanott 15073/1907. számú végzéssel, az eljárási költségek előlegezése kérdésében elintézett ügyben végzett : Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a 15728/1907. sz. alatt beadott felfolyamodást hivatalból visszautasithatónak nem találván, azt elfogadja és annak alapján a 15073/1907. szám alatt kelt első bírói végzést érdemben felülvizsgálva, annak ama sérelmezett részét, mely szerint a kir. törvényszék a kiszállási költségek fedezésére szükséges 100 K előleg befizetésére a felpereseket kötelezte, megváltoztatja és azon előlegnek 8 nap alatt a kir. törvényszék elnökéhez való befizetésére felerészben felpereseket, felerészben pedig alpereseket kötelezi s az elsőbiróság utóbb idézett végzésének többi részét nem érinti. Indokok : Az 1881. LIX. t.-cz. 57. §-a szerint az elsőbiróságnak azon