Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 11. szám - A zálogos szerződések mai érvénye - Felelet egy "Nyilt kérdés"-re

^'2. Erdélyrészi Jogi Közlöny 11. szám jelenhet meg; különösen a vádlott még gyakran jöhet azon helyzetbe, hogy a főtárgyalás elnapolását kell kérnie, mivel neki csak ezen perszakban van megengedve a periratok betekintése és a védőjével való korlátlan érintkezés és tanácskozás. Miért is ezen peresfél gyakran fog olyan indítványokat tenni, amelyek az eljárás befejezését késleltetik. Az elnök elnapolja a főtárgyálást, mihelyt annak megtartása akadályba ütközik, mert fontos tanuk elő nem állíthatók vagy az előkészítő eljárásban valamelyik fél által tett indítvány folytán megengedett kihallgatások még nem voltak teljesíthetők. A védő akadályoztatása miatt a-z elnapolás csak az esetben engedhető meg, ha az akadály a vádlottnak vagy a bíróságnak oly későn jutott tudomására, hogy egy másik védő már kirendelhető nem volt. A vádló a vádelv fenntartása mellett jogosítva kell hogy legyen az első bíróság jogerős határozatának hozataláig, a bűnvádi eljárás folytatásának abbanhagvására, amit az osztrák büntetőperben fel is találunk. Ebből folyólag joga van a vádlónak a főtárgyalás megkezdése előtt a vádtól visszalépnie, amire az eljárást megszünteti a bíróság és erről a magánfelet értesiti. További joga még a vádlónak, hogy ha a vádaláhelyezés után még birói vizsgálat tartatott, a főtárgyalás megkezdése előtt uj vádirat benyújtása mellett előbbi vádiratát visszavonhatja. Ez nem vonatkozik azonban amaz esetre, a midőn a másodfokú bíróság helyezte vádlottat vád alá, mert ilyenkor a vádalahelyezési végzés helyettesíti a vádló vádiratát, jóllehet, hogy ily esetekben a vádló kényszerítve van oly vádat képviselni, amely esetleg véleményével ellenkezik. A vádmódositásnak is csak oly esetekben van helye, ha az ujabb birói vizsgálat a vád ténybeli okának vagy az illetékes bíróságnak megváltozását eredményezte, továbbá ha az utóbbi vizsgálat ugyanezen bűncselekményre és mindkét vádirat ugyanazon bűnesetre vonatkozik, végül ha az uj vádiratot maga a vádló szerkesztette. Ezáltal előáll azonban az ujabbi vádaláhelyezésnek szüksége, amivel együtt jár a vádlott letartóztatása, avagy szabadlábra helyezése fölötti sürgős határozathozatal is.1 (Folytatjuk.') X 9 zálogos szerződései* mai érvénye. (Kapcsolatban az elévülés és „egy táblai batározat" kérdésével.) lila : Bölöni László. Abban a hitben vagyok, hogy a zálogos szerződések mai lényegének és érvényének megítélésében téved a jogászközönség nagy többsége. Alig van állam, melyben a törvénykezés jogfolytonosságát valamely reform annyira mélyen ketté vágta volna, mint tette azt Magyarországon az ősiség eltörlése ; a történeti jog és az élő jog között nem tátong akkora ür sehol Európában, mint Magyarországon. Épen ezért egészen más az 1848. előtti zálogszerződés és egészen más a mai ehez hasonló bármiféle egyezkedés lényegében és okvetetlenül más megítélés alá esik egyik és más megítélés alá esik a másik. És mit tapasztalunk ? Azt, hogy az osztrák ptkv. 1372. §-a után indult az ősiségi nyilt parancs 19. §-a és ezután indult a m. kir. Curia IX. sz. döntvénye : egyik se tesz különbséget a történeti zálogszerződés és a mai zálogos kötés között sem az ügylet lényegére sem a szerződés érvényére nézve — az ősiség dominálja a mai juris prudentiát folytonosan 1848. után is. Magyarországon az adományi javak tulajdoni joga a korona részére volt biztosítva 1848. előtt a jus regiumban; az ingatlanoknak csupán birtoka volt a nemes emberé kir. adománynál fogva. A hogy rendelkezett az adománylcvél, a szerint bírhatta az adományos a javakat s meghatározott időig, vagy csak fiágon, avagy nő-ágon, egyik vagy másik, avagy mindkettő kihaltáig, de el nem idegenithette. Sok megszorult ember volt az 1848. előtti nemesi világban is, különösen, mert nem dolgoztak; ebben az általános szorult helyzetben fejtődtek ki a zálogos viszonyok Magyarországon olyan mértékben, mint másutt sehol. Költekezni tudtunk, adósságunk is volt elég, pénz kellett. A birtokot eladni nem lehetett, mert a tulajdonjog a koronáé — zálogba tettük. Sőt, ha el is adtuk a birtokot és a vevő kir. jóváhagyást kért a fassiora, az igtatást egy év alatt foganatosítani kellett, különben az adományozás érvénytelenné vált; ha foganatosítottuk, akkor pedig jöttek az ellentmondások, opponálások stb., a rokonok, a szomszédok stb. részéről és jöttek a hosszadalmas perek, a i V. ö. Mitterbacher S. 345. L, S. Mayer, Comm. EL 116. 1. Waser az .Allgem. Österr. Ger. Ztg-ban 1875 évi 47.1877 évi 7. és 1878 évi 30. számokat. fassio megsemmisült utoljára is legtöbb esetben. Ingallanvásá-J hoz nehezen jutott akkor a pénzes ember is; e miatt kifejlődött az egész társadalomra kiható és az egész társadalmat behálózó zálogintézmény. Ámde ezeknek a zálogos kötéseknek a hátamegett adásvevés rejlett; ha nyíltan adásvevési szerződéssel adja el a nemes ember adományos birtokát, a korona ügyésze eoníiscalta azonnal a korona javára; de a zálogos szerződés érvénye nem volt megtámadható a korona által, mig az adományos család tagjai éltek. A zálogos szerződés i848. előtt, színleges adásvevési szerződés volt legtöbb esetben, ha kihalt az adományos család, a zálogtartó, mint birtokos, rendesen kikapta aztán a kir. jóváhagyást a zálogos birtokra. Czélt ért maga, vagy az unokája. Az ősiség eltörlése következtében azonban a jus regiumbau biztosított koronajog, maga a tulajdonjog átszállt 1848-ban a volt nemes ember allodialis birtokára és a volt jobbágyság kezén levő urbarialis ingatlanok birtokára egyaránt. Ki-ki tulajdonosa lesz a maga birtokának, úgy rendelkezhetik vele épen ahogy akar, kamatba is adhatja; az 1877. évi VIII. t.-czikk 2. §-a világosan megengedi, mondván, hogy kamat nemcsak pénz lehet, hanem bármely dolog vagy haszon. Nem az a zálogos szerződés érvénytelen az ősiségi nyilt parancs szerint, mely a mai vagyonforgalomban kamat és törlesztés fejében a dolog hasznával fizet a hitelezőnek, hanem az az 1848. előtti színleges zálogszerződés, mely a nyilt adásvevés kijátszását képezte. Ma szabad az adásvevés, tehát érvénytelen az örökvallást takaró zálogszerződés. Másként értelmezni az ősiségi nyilt parancs rendelkezését nem tudom. Az aztán más kérdés, hogy ilyen kölcsönügylettel történik-é uzsoráskodás vagy sem, erre külön törvény van; ez a föltevés nem teszi az ügyletet érvénytelenné sem a per bírája előtt, sem a tkvi hatóság előtt pláne a fix tőkére nézve. A Curia döntvénye a tisztességes és szükséges vagyonforgalom megakasztását idézi elő. Napirenden van, hogy az ország mindenik vidékén, az adózó polgárok pénztelensége, azoknak igen nagy számát viszi rá, hagy falubeliétől, szomszédjától pénzt kölcsönözvén, valamely drb ingatlanának hasznát adja kamatba (nem zálogba) s még ekkor is jobban jön ki, — helyzeténél fogva — mintha bank-adós volna, vagy pénzuzsora metszőkése alá került volna. Nem zálogszerződés az idézett 1877. évi VIII. t.-czikk 2-ik §-ában formulázott kölcsönügylet; de nem is érvénytelen: azért akár régi módi zálogot, akár újmódi zálogot lát benne valaki — téved. 1848. után közönséges kölcsönügylet, mely első sorban az uzsora-törvény, másodsorban az osztr. ptkv. vonatkozó §-a szerint bírálandó el vitás esetben, hogy a visszaélést megakadályozni és a kamatfolyását az alterum tantumnál megállítani lehessen. X Felelet egy „Nyilt MHIS"-K Irta : Egy ügyvéd. E lapnak 8-ik számában a „Különfélék" rovatában „Egy járásbiró" aláírással „Nyilt kérdés" czim alatt egy czikk jelent meg, melyre — előre bocsátom — tisztán perjogi elvek alapján a következő véleményt nyilvánítom. A tényállás a következő: Tanuként megidézett lelkész, kinek a periratok között magyar nyelven sajátkezüleg irt beadványa fekszik s kit a kihallgatást foganatosító bíró előzőleg más ügyben magyar nyelven már kihallgatott s kiről igy közvetlen észleletből hivatalosan tudja, hogy a magyar nyelvet beszéli, azon első kérdésre, hogy: hány éves, megtagadja az államnyelvén való válaszolást. Mikor a biró — ki tudja, hogy tanú államsegélyt élvez — figyelmezteti őt az 1898. évi XIV. t.-cz. 7. §-ának b) pontjára s utolsó bekezdésére s a m. kir. igazságügyminiszter 1899. évi márczius 8-án kelt 67659/1898. sz. rendeletére, tanú nem várva be, hogy hozzá anyanyelvén kérdés intéztessék, vagy hogy a biró őt elbocsássa a tárgyaló teremből, eltávozik. Ezen tényállás alapján a czikkiró a következő perjogi kérdéseket veti fel: 1. Figyelemmel az 1868. évi XXXXIV. t.-cz. 8. §-ának azon rendelkezésére, mely szerint: „a biró a tanúkihallgatást a kihallgatott személy nyelvén eszközli", de figyelemmel ugyanazon törvényczikk 13. §-ának azon intézkedésére is, hogy „a bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar" alkalmazható-e ily tanúval szemben az 1868. évi LIV. t.-cz. 206. §-a? 2. Ha nem kötelezhető-e a bizonyító fél, hogy az ily tanú tolmács utján leendő kihallgatásához szükséges költséget helyezzen letétbe?