Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 11. szám - A zálogos szerződések mai érvénye - Felelet egy "Nyilt kérdés"-re

11. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 93. 3. Ki viselje végeredményében ezt a költséget, melyre peresí'elek egyike sem szolgáltatott okot? K kérdésre feleletem az: hogy tanúnak a tényállásban leirt viselkedése, feltétlenül az 1898. évi XIV. t.-cz.'7. §-ának b) pontba s utolsó bekezdésébe, valamint a m. kir. igazságügyminiszter 1899. évi márczius 8-án kelt 67659/1898. sz. rendeletébe ütközik s ennélfogva — államsegélyt élvező lelkészről lévén szó — az esetről a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz hivatalból jelentés intézendő. Perjogilag azonban az 1868. évi LIV. t.-cz. 206. §-a azon részében, hogy tanú a vallomástételt megtagadta, a jelen esetben alkalmazást nem nyerhet. Mert az a körülmény, hogy tanú a biróságtól vallomástétel nélkül eltávozott, nem tekinthető a vallomástól való vonakodásnak, ami a vallomástétel megtagadásával egyenlő. Valamit megtagadni csak határozott nyilatkozattal lehet; a szó nélkül való eltávozás pedig határozott nyilatkozatnak nem tekinthető. E vélemény helyessége mellett szól az uj polgári prtts-ról szóló törvényjavaslat 303. §-a, mely a következőkép intézkedik a felvetett kérdésben: „Ha a megjelent tanú .... a tanúságtételt .... a következményekre való figyelmeztetés ellenére megtagadja stb." Tehát e törvényszakasz is határozott „megtagadásról" beszél, a megtagadás pedig a dolog természete szerint csakis határozott nyilatkozat formájában eszközölhető. Véleményem szerint azonban a hivatkozott törvényczikk 206. §-a a jelen esetben azon részében nyerhet alkalmazást, hogy a tanú alapos ok nélkül meg nem jelent s ezen mulasztásának törvényes következményeit aztán a bíróság alkalmazni s a tanú elszenvedni köteles. Ha ugyanis a tanú a biróságtól kihallgatása előtt eltávozik s ez okból kihallgatása nem is foganatosítható, ez végeredményében épen annyi, mintha a bíróság előtt meg sem jelent volna s igy ezen mulasztásának következményei csupán őt terhelhetik. A kérdés keretében felhívott 1868. évi XXXXIV. t.-cz. 8. és 13. §§-aira nézve — véleményem szerint — a czikkiró tévedésben van. A hivatkozott t.-czikk 8. §-a ugyanis, az előző szakaszokkal való egybevetésből következtetve csupán az akkor általában működött törvényhatósági bíróságokra vonatkozik (1868. évi XXXXIV. t.-cz. 7. §. d) pont) ami abból is kitűnik, hogy a 8-ik szakasz a „törvényhatóságok jegyzőkönyvi nyelvét" is emliti, amelyek közül szabadon választhatják a felek a bíróság tárgyalási jegyzőkönyvének nyelvét. Ámde a 13. §. az állami bíróságokra kizárólag a magyar nyelvet teszi hivatalos nyelvé, feltétlenül magyarul vezetendők a jegyzőkönyvek is, ennélfogva kétségtelen, hogy az állam által kinevezett magyar biró sem szóval, sem írásban mást, mint a magyar nyelvet használni nem tartozik s reá az 1868. évi XXXXIV. t.-cz. 7. és 8. §§-ai nem vonatkoznak. E törvényhelyet tehát a kérdés mikénti felfogásába — véleményem szerint — bele nem vonhatók. A 2-ik kérdésre a következő a feleletem: A bizonyitó fél, ha a felajánlott tan ujához ragaszkodik, feltétlenül kötelezheti arra, hogy a tolmács költségeit letétbe helyezze. Aki valamely bizonyítékot produkálni kiván, módot kell nyújtson a bíróságnak arra, hogy bizonyítékát a biró be is vehesse. Az előzők szerint a biró mást, mint a magyar nyelvet, használni nem tartozik. Másrészről azonban, a tanút sem lehet kényszeríteni arra, hogy más nyelven tegyen vallomást, mint anyanyelvén. Az ellenkezőre perjogi kényszerítő eszközünk nincsen, de a dolog természete szerint nem is lehet. így tehát a kihallgatás másképen, mint tolmács által, nem eszközölhető. A m. kir. igazságügyminiszter pedig „Tolmácsokról" szóló 1873. évi 32942. sz. rendeletében, annak 38. §-ában a következőképen intézkedik: „A polgári peres ügyekben teljesített tolmácsi munka dija a perköltségekhez tartozik s a bíróság kezeihez azáltal előlegezendő, aki a munka teljesítését kéri". Végül a 3-ik kérdésre csupán a Guriának egy hasonló esetben hozott ítéletét közlöm, mely szerint: „Az a körülmény, hogy az esküttevő egyén a magyar nyelvet nem birja, ellenfelének nem lehet hátrányára, ennélfogva a eskületételnél alkalmazott tolmács dija alperes terhére meg nem állapitható". (Curia 1891. máj. 11. 9528.) Azt hiszem a Curia ezen felfogása a jelen esetben is egész nyugodtan alkalmazást nyerhet. KÜLÖNFÉLÉK. == Felhívás: A kolozsvári ügyvédi kamara tagjai felhivatnak ezúton is arra, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 13. §-ában előirt, s az ügyvédj élőitekre vonatkozó évi jelentést a kamarához " 15 nap alatt terjesszék be. = A hivatalos lapbői. Ö felsége a király Márton Imre marosvásárhelyi Ítélőtáblai tanácsjegyző albirót, a kézdivásárhelyi törvényszékhez biróvá, dr. Nagy Emil Pál kézdivásárhelyi aljárásbirót, csikszentmártonba járásbiróvá, dr. Ferencz Jakab gyulafehérvári kir. törvényszéki jegyzőt a kőhalmi járásbírósághoz albiróvá kinevezte; Csipkés Árpád csíkszeredai törvényszéki bírónak a marosvásárhelyi törvényszékhez leendő áthelyezését pedig megengedte. = A modern bünper ügyfelei a íőcl járásban czim alatt jelen számunkban egy hosszabb ezikksorozal közlését kezdjük meg. Az érdekes s tanulságos czikksorozatoL4teé/ Béla dr. ismertnevü büntetőjogi szakírónk irta. Atzél Béla dr. tollából eddig a következő müvek jelentek meg. „Bűnvádi perrendtartás magyarázata birák, ügyészek, ügyvédek részére*. Utasítás az uj bűnvádi perrendtartás szerinti nyomozáshoz". „Magyar büntető jog". Bűnvádi perrendtartás". „Kihágások könyve". „Bűnvádi perrendtartás kérdésekben és feleletekben". „Austriai általános magánjog". „Kereskedelmi vétségek,,. .,A hamis eskü tanuzás a római és kánonjogban". A modern bünper ügyfelei". = Ügyvéd díjkövetelésének elutasítása, az ügyben elkövetett hiba miatt. Felperes az alperes megbízásából vitt váltóperben megállapított költségeit követelte. Alperes azzal védekezett, hogy a váltópert azért vesztette el, mert az ügyvéd a váltót helytelenül (utólagos teleppel) töltötte ki. A felsőbíróságok ezen védekezésnek helyt adva, elutasították a keresetet, mert az ügyv. rdts. 71 §-ának az a rendelkezése, hogy az ügyvédi eljárásból folyó kártérítési kötelezettség érvényesítése a polgári bíróság elé tartozik, nem zárja ki azt, hogy ügyvédi dij iránti perben ez a kártérítési kötelezettség figyelembe vétessék és az ügyvéd hibájából sikerre nem vezetett perben felmerült ügyvédi munkadíj és költség ebből az okból meg nem itélhetőnek mondassék ki. = Az uzsora törvény javaslatára az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgazdasági szakosztálya a következő véleményt terjesztette az igazságyügyi minisztérium elé. Az egyesület a javaslat intézkedéseinek lényegét abban látja, hogy az uzsora minden nemét hivatalból üldözni rendeli és semmisnek nyilvánít minden uzsorás jellegű ügyletet. Alapgondolata egy erkölcsi eszme: a gyöngébbeknek védelme s ez a védelem különösen ama törekvésben nyilvánul, hogy a gyöngébbet a vagyoni kizsákmányoltatás elől megóvja. Egészben véve a javaslatot minden a kérdésben fölmerült jogos kívánalomnak megfelelőnek tartja, és csupán a következő kiegészítéseket és módosításokat ajánlja: 1. a pénzbüntetés még nagyobb összegben állapittassék meg, 2. mellékbüntetés gyanánt az uzsoraperekben hozott marasztaló ítéleteknek hírlapi közzététele is alkalmazást nyerjen, 3. a törvény világosan utasítsa a birót arra, miszerint az uzsorát hivatalból vegye figyelembe és valamely uzsorás ügylet semmis voltát ítéletében a felek indítványa nélkül is kimondja, 4. a törvény kihágás gyanánt üldözze azt, ha valaki tapasztalatlanokat gabonaelővételi ügyletekre csábit, vagy ilyen ügyletből eredő követelés biztosítására tudatlan személyektől váltót vesz. = Zsarolásnak minősítette a Beichsgericht egyik szálloda szolgájának azt az eljárását, hogy egyik utasnak, aki valami olyan szolgálatát vette igénybe, amelyet rendszerint borravalóval honorálnak, de borravalót nem adott, kézitáskáját nem adta ki. Az ítélet kiemeli, hogy a borravaló önkéntes adomány, amelvet ogilag követelni nem lehet. Az a körülmény, hogy az utas táskája kiadását peres uton is követelhette, lényegtelen, mert a táska ideiglenes nélkülözése is az utasra nézve súlyos hátrányt képez. = Az ujjlenyomatokat mint azonosítási és fölismerési eszközt már Transwaalban is alkalmazzák az Ázsiából bevándorló mohamedán vallású elemek nyilvántartására és azonosságának megállapítására. A gyarmati hivatal által most kiadott „kék könyv" elmondja, hogy négy módszer között lehetett és kellett a gyarmati kormánynak választani. A „kézirási és physikai sajátságok rendszere" teljesen alkalmazhatlan volt az ázsiaiakra. A másik mód, a photografálás, a mohammedán vallás alapelveibe ütközik. A Bertillon-féle mérések rendszere ugyanezen szempont alá esnek, azonkívül nagyon drágák. Maradt tehát az ujjlenyomat, mely az ázsiaikat nem teszi ki semmi megalázó vagy zaklató eljárásnak és vallási tanaikba sem ütközik. = Szaktanácskozás az erdélyi birtokrendezés ügyében. Az erdélyi birtokrendezésről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a képviselőház tagjai közül többen annak az óhajnak adtak kifejezést, hogy a törvényjavaslathoz ki-