Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1907 / 2. szám - Az egyenes-adóreform és az ügyvédek

10. Erdőig részi Jogi Közlöny 2 szám. igen rövid idő alatt: az igazságszolgáltatásra hivatott bíróságok, ugy a jogszolgáltatás tisztasága, jósága, a birák intaktsága és független gondolkozása, önérzete, szakképzettsége, valamint: a modern fejlődés tekintetében oly magas nívóra emelkedtek, hogy Magyarország bíróságai mint testületek és a birák és kir. ügyé* szék, mint a bíróságok egyes szervei — az elfogultság vádja nélkül büszkén merjük állítani — hogy: a Contínens nármely bíróságaival minden tekintetben bátran kiállják a versenyt! Pedig: a Contínensen sehol sem küzdöttek a bíróságok és azok tagjai annyi akadálylyal, mint a magyar birák; hiszen a szoros értelemben vett Magyarországon kodifikált magánjog nincsen s ezenkívül csekély dotatiojuk mellett az életfenntartás súlyos gondjaival is küzdeniük kellett. Ha az alkotmány restituálása óta napjainkig szerzett intézményekre visszapillantunk, bizonyos lelki örömmel, Megnyugvással és büszkeséggel állithatjuk, hogy az összes intézmények közül egy se vált be oly kiválóan, mint az igazságszolgáltatás terén a bíróságok, a személy- és vagyonbiztonság terén pedig a csendőrség intézménye. És vájjon ezen nagyszerű haladásnak és fejlődésnek mi lehet az oka? A bírói függetlenség érzete-e? A külön kasztszerü, egyetértő és együvétartozó alakulás és szervezet? avagy a politikai hullámverésektől távoltartott birói méltóság!? Hát ezek is. valamint az egyéni nemes ámbiczió, mely mint egy megostromolhatlak védpajzs hagyományszerüen átövez minden egyes egyént, amint a biró magasztos székét elfoglalja. Mindezek azonban önmagukban még nem elegendő alkotó elemek arra. hogy a birót és bíróságot egy oly piedestálra emeljék, melyhez sem az életviszonyoknak sokszor viharzó hullámai, sem pedig a politikai élet fergetegei és az egyéni hiúságok és gyengeségek szenvedélyei, még csak nem is közeledhetnek. A közigazgatástól elkülönített bíróság a maga zsenge korában nem fejlődhetett, nem izmosodhatott volna oly hatalmassá, nem vált volna oly tökéletessé, ha tevékenységét egy erős, szilárd, öntudatos, képzett, független és a kor színvonalán álló ügyvédi kar, mint ellenőrző és támogató másik bírósági szerv működésével nem irányítja, folyton és szakadatlanul mindig előre az anyagi és törvényes igazságszolgáltatásnak minél tökéletesbé tétele, mint magasztos czél felé. Gyenge és hivatásának magaslatán nem álló ügyvédi kar s e karnak szakszerű független és lelkiismeretes ellenőrzése nélkül bizony a bíróság is csak Ott állana, a hol a közigazgatási jogszolgáltatás, a birói hatalomnak iker testvére! Mint gyakorló ügyvéd és elég hosszú időn át volt közigazgatási tisztviselő, személyes tapasztalat alapján, sine ira et studio merem állítani, hogy : a közigazgatási jogszolgáltatás 35 év folyama alatt, vagyis mióta az igazságszolgáltatástól elkülönítetett, vajmi keveset haladt előre, sőt stagnál; a minek oka az, hogy a közigazgatási jogszolgáltatásból az ügyvédi képviselet s igy a jog-' szolgáltatás szakszerű ellenőrzése nemcsak hogy (kivéve a közigazgatási bíróság előtti ügyeket) nincs kötelezőleg előirva, de még permissive sincs megengedve, habár igen sok meritoriusy és nagy horderejű jogkérdés és jogigény kerül a közigazgatási hatóságok előtt döntés alá. Ilyenek voltak birói eldöntés előtt a mindennemű arányositási kérdésekben a statusquo fenntartásának jogkérdése; ilyenek most a fegyelmi ügyek, mezőrendőri, erdei kihágási és áthágási, ut- és vizrendöri, vadászati, közegészségügyi, vízszabályozási és lecsapolási, gyámügyi, adókivetési és behajtási ügyek és egyáltalában igen sok egyéb neme a közigazgatási hatóság Ítélkezése alá helyezett vitás ügyeknek, nem is számítva ide a kihágási és sok egyéb rendőri eseteket. Mindezen esetek pedig igen gyakran a törvényes és szakszerű védelem nélkül a „sic volo sic iubeo" módjára biráltatnak és döntetnek el. Hogy a közigazgatási jogszolgáltatás egyáltalában nem fejlődik, hanem stagnál, annak tehát nem a közigazgatási tisztviselők okai, mert hiszen ők is minden igyekezetüket és képességüket arra irányítják, hogy hivatásuknak lelkiismeretesen megfeleljenek, hanem az ok tulajdonképen abban rejlik, hogy ők nem igazságszolgáltatásra, hanem első sorban administráiásra vannak elválasztva, a bíráskodás náluk csak másodrendű kérdés. Az ambitiójuk nem abban kulminál, mint az itélőbiráknak, hogy kitűnő birák, hanem abban, hogy kitűnő administrátorok legyenek. Hogy ez igy van, eclatáns például szolgál erre mái- csak azon körülmény is, hogy magok a főszolgabirák, akik tulajdonképen törvény szerint predesztinálva vannak a közigazgatási hatóságokhoz utalt ügyekben első fokban biráskodni, hogy a kormányzat körülményeinek administrativ szempontokból megfelelhessenek, lehetőleg "eldeclinálják maguktól a bíráskodást és a törvényhatóságok, hatósági hatalmuknál fogva habár jogellenesen, de a bíráskodási hatalmat és jogkört fiatal és tapasztalatlan szolgabirák és joggyakornokokra ruházzák át. Ezeken kívül a közigazgatási tisztviselők, mint adminisztratív közegek, a bíráskodást mint hatalmi és rendőri jogot gyakorolják, ami a jogszolgáltatás eszméjével össze nem egyezhető. Ezen a közigazgatás terén általában uralgó felfogásnak pedig ismét nem a közigazgatási tisztviselők az okai, hanem maga a visszás és a jogszolgáltatás tekintetéből tarthatlan rendszer. — Ugyanis a közigazgatási tisztviselő eminenter kormányzati ügyekben nem arra van hivatva, hogy a törvény szószerint igazi értelme és a legisrátio szerint aplicálja, hanem az adott körülmények szerint. Innen van az. hogy a hány megye annyi különböző felfogás, illy tévelygésnek pedig jogszolgáltatás alá tartozó kérdésekben nem lehet helye. Miután pedig senki sem tagadhathatja azt, hogy a közigazgatás is ép oly sublimis közhivatás, mint az igazságszolgáltatás, de sőt amennyiben a közigazgatásnak hivatása preventív jellegű, az igazságszolgáltatásnál még közvetlenehb, mert a míg a közigazgatásnak special hivatása megelőzni és lehetetlenné tenni a jogrend egyensnlyának megingatását, — addig a bíróságok csak már megtörtént tények és esetek felett vannak hivatva biráskodni — és éppen azért, mert a közigazgatásnak működése nemcsak politikai vagyis adminisztratív, hanem jogszolgáltatás jellegével is bír, — nemcsak ideje, de sőt clhalaszthatlau közszükséget képez, hogy a közigazgatási jogszolgáltatás jósága, megbízhatósága és fejlődése is biztosíttassák és stagnáló helyzetéből kiemeltessék! A közigazgatási jogszolgáltatás pedig csak ugy fejlődhetik, csak ugy követheti a fejlődés és haladás magaslatára ikertestvérét az igazságszolgáltatást és csak ugy felelhet meg a jogos kívánalmaknak, ha: 1. A közigazgatási jogszolgáltatás rendszere törvényszerüleg szabályoztatik és az ügyvédi képviselet nemcsak megengedtetik, hanem: mint a sommás eljárásban törvényileg biztosíttatik és rendeztetik. 2. Ha: a vitás jogi kérdéseknek másodfokú elbírálására minden önálló törvényhatóságok területén, akár magában a közigazgatási bizottságban, akár pedig teljesen külön, önálló felebbezési tanács alakul, consummált és tapasztalattal biró jogászokból, mely felebbezési tanács ítéletei ellen, a közigazgatási Bírósághoz lehetne jogorvoslattal élni. Ilynemű szervezés, vagy pegig a vitás jogi kérdéseknek a közigazgatás jogköre alól való elvonása és a rendes bíróságokhoz való utalása nélkül, a közigazgatási jogszolgáltatás soha sem fog kifejlődni, hanem csak mint másodrendű kérdés, a köz- és magán-érdek kárára és hátrányára továbbra is stagnálni fog. A modern jogszolgáltatás pedig ilyet meg nem tűrhet. Itt az ideje tehát elkötvetni mindent, hogy: az elhagyott közigazgatási jogszolgáltatás is, a fejlődés és rendezés útjára tereitessék. Az egyenes-adóreform és az ügyvédek.* Az 1908 évi exposéval kapcsolatosan f. évi október hó 23-án a kormányelnök bemutatja és letette a ház asztalára az egyenes-adóreform javaslatait. Már beszédében ismertette nagy vonásokban a reform irányelveit, de részletesebben megtaláljuk azok fejtegetését a javaslatok elsejéhez (a földadó kataszter kiigazításáról) fűzött indokolásban. Ebből az indokolásból rövidesen kiemeljük a következőket: A kormányelnök szavai szerint: e javaslat nem szolgál fiskális érdekeket. Nem czélozza az állam egyenesadó bevételéinek szaporítását, hanem csakis a mai bevételek biztosítására törekszik, sőt a javaslatok ismertetése után felállítva a reform valószínűség szerinti mérlegét, mintegy 20 millióra teszi az elsq( évben (az ezen bevételnél ^várható visszaesést. A reform czél' gyanánt odaállítja egyfelől a gyengébbek védelmét és másfelől az adóképességhez mért megterheltetését az erősebbeknek. Életrehivja — úgymond —• a 48-as adótörvényeknek, a teherviselés általánosítása mellett mindeddig csak hangoztatott, de meg nem valósult második kardinális alapelvét: az arányos adóztatást. A kitűzött czél tehát az arányos adóztatás és ezt a mai adórendszer hármas korrektivumával kívánja elérni. Kidobja egyrészt adórendszerünkből annak tarthatatlan alkatelemeit, meg* Az uj egyenes-adóreform tervezet, mikénti keresztülvitele lényegesen érinti az ügyvédi kart. Hogy maguk az érdekeltek is hozzászólhassanak a kérdéshez s ekként e részben egy irányadó nézet kialakulhasson, módot nyújtunk azáltal, hogy a fenti czikkben a reform tervezetét tárgyilagosan ismertetjük. Ebből láthatólag az adókulcs leszállítása, csak névleges s látszólagos ; sőt félnünk lehet attól, hogy jövőre ezen reform alapján még elviselhetetlenebb adóteher fogja sújtani az ügyvédi kart. Kérjük kartársainkat, szóljanak hozzá e kérdéshez s ez által segítsék elé a kérdés méltányos és igazságos megoldását. Szerk.