Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1907 / 1. szám - Bírói önkormányzat

Jogesetek Tára 3. Váltójogból. A forgatmányossal mint harmadik személyijei szemben nem foglalhat helyet annak bizonyítása, hogy a váltó akkor mái- le volt járva, mikor o (felperes) azt megszerezte s a forgatmányos harmadik személylyel szemben esak annak bizonyítása bir döntő snlylyal, hogy a kibocsátó, ki a váltót tovább forgatta, jogalap nélkül jutott a kereseti váltó birtokába s a forgatmányos felperes ezt tudva, roszhiszemíien szerezte meg a váltót. LÖ183/903. oolg. sz. A kolozsvári kir. törvsz., mint váltóbiróság Gs. K. kolozsvári lakosnak, felperesnek, K. I'. és S. .1. alperesek ellen 2000 kor. váltóösszeg s jár. iránt 1007. évi jül. hó 6-án 8233. sz. a. beadott keresettel indított váltó perében az alperesek részéről 1907. év július hó L2-én és L3-án 8569 és 8635. sz. a. beadott kifogások folytán 1907. évi augusztus hó 5-én befejezett jegyzőkönyvi tárgyalás alapján az alulirt napon tartott nyilvános iiléséBei) következőleg itélt . Az L907. évi július hó 6-án 8233. sz a. kelt sommás végzés hatályának fenntartása mellett tartoznak alperesek a Kolozsvárt, t907. novembei 30-án 3000 K.-ról kiállitotl váltó alapján mint elfogadók, a kereseti 2000 K. tökét, ennek 1907. július 1-től járó 6°/o kamatját, 6 K. 10 1. óvási, Vs°/o váltó-diját és rezesen 110 korona 0* fillérben megállapított perköltségei felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe melleit egyetemlegesen megfizetni. Indokok : Alperesek kifogásaikban a váltón tevő aláírásukat megtagadták, az eredeti váltó megtekintése után azonban ezt a kifogásukat elejtették és e helyett a kifogások kiegészítése alkalmával azt a kifogást emelték, hogy a kereseti váltó-követelést ők még 1905. évi február végén kifizették, a váltót leszámítoló takarékpénztárnak. Ezt a kifogásukat a kir. törvényszék azonban a váltó eljárás 21. §-ára való tekintettel felperes ellenzése folytán figyelembe nem vehette azért, mert a most idézett 21. §. szerint a váltó adós a kiegészítési tárgyalás alkalmával csakis oly ujabb kifogásokat hozhat fel siker tel, melyek a már eredetileg felhozottakkal kapcsolatosak, vagy amelyek csak az eredeti váltó megtekintése alapján voltak megtehetők; ellenben önálló és a már fel hozottakról teljesen független uj kifogás érvényesítése ki van .tárra, mini hogy pedig a fennforgó esetben az alperesek részéről utólagosan felhozott fizetési kifogás megtételéhez, tekintve, hogy alperesek a fizetés tényét nem a váltóra vezetett nyugtatványbóí, hanem a váltón kívülálló körülményekből kívánják igazolni, az eredeti váltó megtekintése szükséges nem volt, nyilvánvaló tehát, hogv alpereseknek fenti kifogása elkésett, s ebből folyóan az idevonatkozóan felajánlott bizonyítás mellőzésével a kifogások elutasitandók. A kolozsvári kir. Ítélőtábla Ítélete. A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokol; • A váltóadósok kifogásaikban fenntartották ugyan a kifogások kiegészítéséhez való jogukat, de azért vizsgálni kellett, hogy a szítban levő új kifogás felhozása megengedett-e? A váltó elj. 21. §-a értelmében az alperesnek jogában áll a jegyzőkönyvi tárgyalás első napján az eredeti váltó megtekintése után kifogásainak módosítását vagy pótlását előterjeszteni. Az a kifogás, hogy az eredeti váltón van a takarékpénztárnak lenyomata s hogy annál a pénzintézetnél leszámítolt kereseti váltó új váltó adása által hatályát vesztette s hogy az jogtalanul maradi a S. .1. kibocsátó kezében, elkéseti kifogásnak nem tekinthető, mert az eredeti váltón levő, szóbanforgó lenyomal olyan, mely a váltóadósoknak kézbesitett másolatokon rendszerint helyet nem foglal, de különben is az ilyen lenyomat rendszeriül csak az eredeti váltón van könnyen észrevehetően feltüntetve. Az első bíróság ítéletét azonban mégis helyben kellett hagyni, meri a fentebb kiemelt és azok a szintén bizonyítani kivánl további ténvek, hogy a banknál leszámítolt kereseti váltó mai' le volt járva akkor, amikor a felperes megszerezte s hogy a léjárl váltókai otl nem szokták kitölteni, a felperessel mini harmadik személylyel szemben döntő súllyal nem bírnak, mert az alpereseknek a fennforgó körülmények között azt kellett volna bizonyítani, hogy S. .1. kibocsátó jogalap nélkül jutotl akereseti váltó birtokába s a felperes ezt tudva rosszhiszeműen szerezte meg a váltót. Az alperesek által bizonyitani kívánt körülmények tehát nem lévén alkalmasak a felperesek rosszhiszeműségének bizonyítására : az ajánlatba hozott bizonyító eljárást a tábla is mellőzendőnek találta. 1907. évi november 13-án. Büntetőjogból. A kir. járásbíróság l»07. it. 2l> l. szánni Ítéletében a rómacánvádló menny iiííodott, tehát a jelzett ítélet a vád képviseletére jogosítottakra m'-iw. vagyis a rőmagánvádló mesrn.viiuvása folytán a közvád képviselőjére nézve is jogerőre emelkedett. Szám: 2696/1907. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint felehhviteli büntető bíróság hatóság elleni erőszak büntette miatt vádolt B. Tivadar elleni bűnügyben végzeit: A kir. törvényszék Ítélete s az ezt megelőzőleg 2633/907. szám alatt hozott végzése az Ítélet s végzés hozatala körüli eljárással együtt a B. P. 384. §. 4. pontja alapján, a B. I'. 404. §. első bekezdése értelmében megsemmisíttetik és a kir. tőrvényszék arra utasittatik, hogy a bánlfyhunyadi kir. járásbíróságnak 1907. január 18-án 1907. B. 29/4. szám alatt kell ítéletét egyedül a vádlott részéről az ellen használt felebheze^ keretében másodfokban bírálja felül. Indokok : B. Tivadar Burkus ellen a bűnvádi eljárás M. Gergely sértettnek mint főmagánvádlónak a bánlfyhunyadi kir. járásbíróság előtt emelt ama panasza folytán tétetett folyamatba, hogy nevezett vádlott öl 1900. évi deczember hó 29-én egy vasvillával megüttöte. de ezáltal sérülést rajta nem okozott s azért az 1907. B. 29/4. számú jegyzőkönyv tanúsítása szerint kérte nevezettet a btkv. 261. §-ban ütköző beesületsértés vétségéhen bünösnök kimondani. A kir. járásbíróság 1907. január 18-án kelt 1907. B. 29 4. számú ítéletével B. Tivadar Burkucs vádlottat ama tettért, hogv nevezett „1906. évi deczember hó 29-én M. Gergelyt vasvillával megütötte", a btkv. 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségében mondotta ki bűnösnek, mely ítélet ellen a bűnösség kimondása miatt egyedül vádlott élt felebbezéssel. A kolozsvári kir. törvényszék mint felebbezési bíróság a közvádló ama indítványa következtében, hogy az első bírói Ítélet megsemmisítésével az iratok tétessenek át az illetékes kir. ügyészséghez, mert nem becsületsértés, hanem hatóság elleni erőszak bűntettének jelenségei forognak fenn, a jbiróság 1907. B. 29/4. számi' | Ítéletét az azt megelőző eljárással együtt a Bp. 384. §. 4. pontja j alapján hivatalból megsemmisítette s az eljárt bhunyadi kir. járásbíróságot utasította, hogy az iratokat a királyi ügyészséggel közölje. A közölt iratok elapján a kolozsvári kir. ügyész vádiratában B. Tivadar Burkus ellen ama tett miatt, hogy nevezett Marótlakán L906. évi deczember 29-én a községháza irodájában Moldován Gergely körjegyzőt hivatalos eljárás közben tettleg bántalmazta, a btkv. 165. §-ba ütköző hatóság elleni erőszak bűntettéért emelt vádat s a ítéletében vádlottal a kir. ügyész indítványa értelméhen bűnösnek is mondotta ki. mely ítélet ellen a bűnösség kimondása miatt ezúttal is egyedül vádlott jelentett be felebbezést. Az ügy jelen állásában a királyi ítélőtábla ugy találja, hogy a bánffyhunyadi kir. járásbíróság a főmagánvádló M. Gergely által vád tárgyává tett cselekmény elbírálása alkalmával hatáskörében járt el, meri a hatáskör mindig csak az emeli vádra való tekintettel birálandó el; az 1907. XXXIV. t.-cz. 18. $-nak [. 6. pontja értelmében pedig — mivel a 17. §. 3. pontjának esete nem forgott fenn — a kir. járásbíróság a vád tárgyává tett s a btkv. 261. $-ba ütköző becsületsértés vétségének fennvagy fenn nem forgását törvényes hatáskörében vetette elbírálás alá, mivel a bűncselekmény az első bíróság ítélkezésekor fenn1 forgott bizonyítékok által támogatott tényállás szerint birálandó el. Ezzel szemben a kolozsvári királyi törvényszék, mint fej lebbezési bíróság lépte tul hatáskörét akkor, amidőn a főmagánvádra folyt bűnügyben kitűzött felebbviteli tárgyaláson anélkül, hogy közvádló a vád képvviseletét átvette volna, a közvádló indítványa folytán a kir. járáshiróságnak egyedül a vádlott részéről bejelentett felebbezés folytán fölülvizsgálal alá vett Ítéletét a Bp. 384. 4. pontja alapján megsemmisítette s az iratoknak a kir. ügyészséggel való közlését rendelte el, mert a b.-hunyadi kir. járásbíróság 1907. 0. 29/4. számú ítéletében a főmagánvádló megnyugodott, tehát a jelzett Ítélet a vád képviseletére jogosítottakra nézve, vagyis a főmagánvádló megnyuyvása folytán a közvád képviselőjére nézve is jogerőre emelkedett és így a felebbezési biróság a Bp. 387. §-ban foglalt rendelkezéseket sértette meg azáltal, hogy a már érintett Ítéletet a vádlott terhére vette fölülvizsgálat alá és a 2633/907. bf. számú végzéssel bevezetett to1 vábbi eljárás után a Bp. 449. 450. §-ában szabályozott újrafelvételi eljárás mellőzésével elsőfokú Ítéletet hozott és vádlottat a btkv. 261. §-ba ütköző beesületsértés vétsége helyett a btkv. 165. §-ban meghatározott hatóság elleni erőszak bűntettében mondotta ki bűnösnek.