Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1944 / 4. szám - A visszatartó birtokos jogállása és felelőssége

80 Erdélyi lo^élel mulasztotta, költekezéseit is csak megbizás nélküli ügyvivőként — tehát szubjektív értékelési alapon — követelheti, ezzel szemben a dologban esett kárért való felelőssége igen szigorú : nemcsak azért a kárért felel, amelyet vétkességével okozott, de azért is, amelyet nem ő okozott ugyan, de amelynek beállta az ő birtoklására vezethető vissza. Gyakorlatunkban általában nem mutatkozott szüksége annak, hogy az ősi kereteken változtassunk. Mindazonáltal e szabályozás nem kielégítő, lépten-nyomon adódnak jogesetek, amelyekre nem illik a „sablon", s szép számmal vannak tételes jogszabályaink, amelyek éppen ezekre a különleges esetekre intézkednek. Ezek a szabályok azonban jogi intézményeink területén annyira szétforgácsolódtak, hogy a köztük való szerves kapcsolatot csak alapos vizsgálat után lehet felfedezni és bizonyítani. De a szétszórottság ellenére létük bizonyítható s igazolja azt, hogy magánjogunkban egy harmadik — lappangó — felelősségi kategória is van : „visszatartó birtokosok" csoportja. Például : N. István alperes még 1935-ben „ideiglenes szerződéssel" eladott egy házas belsőséget G. Péter alperesnek. A vételár 180.000 lei volt, amelyre vevő 5.000 lei előleget adott. Felek között nem lévén közelebbi megállapodás sem a vételár fizetésének módozotaira, sem birtokbaadásra nézve, felperes rövid idő múlva felszólította alpererest, adja birtokába a megvett ingatlant. Alperes erre hajlandónak mutatkozott, de csak azzal a feltétellel, hogy felperes a hátralékos vételárat a birtokbaadással egyidejűleg egyöszszegben megfizeti. Felperesnek nem lévén pénze, tudomásul vette a nyilatkozatot és nem tett további lépéseket jogai érvényesítése érdekében. Évek multával, amikor alperes már meg is feledkezett az ügyletről, felperes jelentkezett a megkésett szolgáltatással. N. István a vételárat visszutasította, mire G. Péter beperelte bekebelezésre alkalmas okirat kiadása, birtokbaadás és jár. iránt. Kérdés, mi N. István felelősségének mértéke ? Vizsgálandó tehát jó vagy rosszhiszemü-e N. István avagy mint állítom „visszatartó birtokos" ? Mtjav. szerint jóhiszemű birtokos az, aki nem tudja, hogy nincsen joga a birtokláshoz, rosszhiszemű pedig az a birtokos, aki tudja, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellene, hogy a birtoklás mást illet. A külömbség tehát — lévén a jó és rosszhiszemű birtokos egyaránt bitorló, — qualitativ, tudatbeli. N. István oldalán azonban a jó- és rosszhiszemű birtokos látszat-jogával szemben valódi jogo-