Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1944 / 2. szám - Hatályukat vesztették-e a konverziós törvény 75. §-ában gyökerező illetékjogi rendelkezések?

44 utasította eí a felperest a keresetével, mert az irányadó nem vitás tényállás szerint az alperes a kötelezettségvállaláskor törvényes házasságban élt, ez a körülmény pedig a fellebbezési bíróság álláspontja szerint erkölcsileg már egymagában kizárja^ hogy a felperes, habár a nemi viszony megszűnése után tett vagyoni ígéretből az alperessel folytatott házasságon kívüli nemi viszonyon alapuló bíróilag érvényesíthető igényt származtasson, mivel ilyen ígéretet joghatályosan törvényes házasságban élő férj az erkölcs parancsának megsértése nélkül nem tehet, a másik fél pedig el nem fogadhat. A fellebbezési bíróság kifejtett álláspontja téves. A jelen esetben háza sági kötelékben nem álló nő támaszt ilyen alapon követelést törvényes házasságban é ö férfivel szemben. Sem jogi, sem családerkölcsi szempontból nincsen akadálya annak, hogy ilyen törvényes házasságban élő férft a házasságon kívüli szerelmi viszony megszüntetése érdekében olyan vagyoni kötelezettséget vállaljon, amely a családja megszokott életszínvonala aak fenntartását nem veszélyezteti és hogy az ilyen vagyoni juttatást a házassági kötelékben nem élő és a szerelmi viszony keletkezésében vétlen nő elfogadhasson. (Kír. Kúria 3582—1943. s?.) 21. Azonnali hatályú elbocsátás Oieml katonai parancsnok utasítására t Honvédelemről szóló 1939 : II. . c. 108 §-a (2. bek. 8. pont) értelmében az illetékes mín'sztér — általában a m. kir. honvédelmi miniszter (124. §) — a vállalat birtokosának kötelességévé teheti, hogy üzemében csakis erkölcsi és nemzeti szempontból megbízható alkalmazottakat foglalkoztasson. Az irányadó tényállás szerint a hadiüzemmé nyilvánított kőszénbányához kirendelt hadiüzemí személyzeti parancsnok az 1942. évi október hó 7 napján kelt írásbeli felszólításával az alperestől a fel peresnek azonnali elbocsátását kívánta, miután előzőleg szóval közölte, hogy a felperes az előirt erkölcsi és nemzethüségi követelményeknek nen felel meg és az alperes az 1942 évi október hó 9 napján kelt levelével felsőbb hatóságtól kapott parancsra hí atkozással a felperest szolgálatából azonnali hatállyal elbocsátotta azzal, hogy a kapott parancs ellen fel nem szólalhat és így annak eleget kell tennie. Az alperes a katonai parancsnok rendelkezését teljesíteni tartozott, mert a felhívott t. c. 202 §-ának 4. pontja szerint vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő annak az üzemnek birtokosa, aki a törvény 108 § ában megállapított kötelességét nem vagy nem megfelelően teljesíti. Helyesen utalt a fellebbezési bíróság arra, hogy a hadiüzemí személyzeti parancsnok ama ténykedésének felülvizsgálata, hogy a felperest nemzethüségi és erkölcsi szempontból megbízhatatlannak nyilvánította, bírói hatáskörön kívül esik.