Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)
1944 / 5. szám - Jegyzetek az 1944. évi VI. tchez [1. r.]
118 53. A vásárló nem minősíthető fel. bujtónak akkor sem, ha ó ajánlotta a hatósági árnál magasabb árakat. I. Az uzsorabíróság ítéletével bűnösnek mondta ki — többek közt — vádlottat, mint a Btk 69. § í. pontja szerint való felbujtót az 1920 t XV. tc. t. §. 1. pontjának első tételében meghatározott árdrágító visszaélés vétségében. Az elitélés alapjául az a tényállás szolgált, hogy vádlott 1943. február elsején X. vádlottat szándékosan reábirta árdrágító visszaélés vétségének elkövetésére azáltal, hogy 65 — 66 mázsa fáért a hatóság által megállapított 3 P. 75 filléres mázsánként! árat és 60 filléres mázsánkétttí szállítási költséget meghaladó 700 pengős vételárat ajánlott fel önként vádlottnak, aki a felajánlott magasabb árat elfogadta és a fát neki a hit község számára eladta. A kír. ítélőtábla szerint is megáll vádlottnak az elsőfokú ítélet ben megállapított bűnössége, mert alku nélkül megígérte azt a 700 pengőt, amely a maximált árat jóval meghaladta, abból a célbél, hogy a tűzifát a maga részére minden áron biztosítsa. A fellebvítelí bíróság jogi álláspontja szerint ezekből nyilvánvaló, hogy vádlott cselekményébe A a felbujtás megvan. II. Az ítéletnek az a rendelkezése, amellyel vádlott bűnösségét megállapította, törvénysértő. Az 1920: XV- tc, \ § ának 1. pontja ugyanis a legmagasabb árnál drágábban vásárlót csak akkor tekinti büntetendőnek, ha nyereséget célzó továbbeladás végett vett. A saját szükségleteire vevőt a törvény és az azt alkal mazó biróí gyakorlat nem az eladó bűnsegédének, esetleg felbujtójának, hanem a cselekmény sértettjének minősíti. Kétségkívül abból indulva kí, hogy a fogyasztó közönség egészben véve az árdrágításnak áldozata és a magasabb árat csak kényszerhelyzetben adja meg. Vádlott a tényállás szerint a fát nem nyereséget célzó továbbeladás végett, hanem házi szükségletére vette meg. Cselekménye tehát nem bűncselekmény. Ehhez képest elítélése sérti a törvényt. Ezért a jogegységi tanács a koronaügyész perorvoslata folytán és a Bp. 442. §-ának negyedik és utolsó bekezdése alapján a törvénysértést megállapította és vádlottat a törvénysértő ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezése mellett fölmentette. (B. I. 164-1944. Töreky.) Valamely ügynek az öttagú külön tanács elá vitele szempontjából a vád minósltáse irányadó. A védő álláspontja szerint az öttagú külöa tanácsnak az ügyben nem volt hatásköre, mert a vádlott cselekményének a magyar fegyveres erővel kapcsolatos része legfeljebb a m. kír. honvédség sérelmére elkövetett becsületsértés vétségét valósttja meg márpedig sem ez a vétség, sem pedig a vád további tárgyának alapjául szolgáló istenkáromlás vétsége az öttagú különtanács hatáskörkörébe nem tartozik. A védőnek érvelése azonban