Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1944 / 5. szám - Jegyzetek az 1944. évi VI. tchez [1. r.]

117 honvédelmi munkakötelezettség alatt állott, őt az illetékes hatóság szabályszerűen kirendelte, s ennek a kirendelésnek nem engedelmeskedett. Az nem mentesiti a vádlottat engedetlenségének büntetőjogi következményei alól, hogy ő a kirendelést céltalannak, feleslegesnek tartotta. Annak elbírálása ugyanis, hogy a honvédelmi xunkaköteleZeltségen alapuló kirendelésre szükség van-e vagy sem, ..; kizárólag az igénybevétel elrendelésére hívatott hatóság feladata. A mulasztás alapos okkal való kimentésének tehát nem tekinthető a kirendeltnek az az egyéni meggyőződése, helyes vagy téves tudomása, hogy a munka, amelynek végzésére kirendelték, valamilyen rajta kívül álló okból nem kezdhető, illetve nem végezhető el. 52. Ham minősül ai 1920 évi XV. tc. 1 szakasz 1 pontja szerint az árdrágító visszaélés, ha az árkormánybiztos ármegállapitó randelete nincs közzétéve a Budapesti közlöny, ben (J. E. d.) I. A budapesti uzsorabíróság jogerős ítéletével bűnösnek mondta kí vádlottat az 1920: XV. tc. í. §. első bekezdésének 1. pontjába ütköző árdrágító visszaélés vétségébea. Az elítélésre az a tényállás szolgált alapul, hogy a vádlott Budapesten 1941. évi június hó 7. napján 60 dkg. borjúlapockát csonttal 210 pengőért adott el s holott a 3294-1940 Á. K. számú rendelet szerint abban az időben a borjulapocka lagmagasabb fogyasztói ára kg.-ként 2.50 P-bcn volt megállapítva. II. Az uzsorabiróság egyesbírájának ítélete törvénysértő. A. kír. Kúria büntető jogegységi tanácsa B. 1.4523—1943/10. számú határozatában kimondotta, hogy az Árellenőrzés Országos kormánybiztosa által a reá ruházott árszabályozó hatáskörben kibocsátott rendeletek kötelező erő szempontjából olyan elbírálás alá esnek, mintha azokat a m. kír. minisztérium adta volna kí. Az 1879: XL. tc. (Kbtk.) 8. és 9. §-ában is megnyilvánuló jogszabály szerint ahhoz, hogy a miniszteri rendelet kötelező legyen, a hivatalos lapban való kihirdetése szükséges. Az Árellenőrzés országos kormánybiztosának 2374—1940. (helyesen 3274 1940) Á. K. számú rendelete, amely egyebek között a borjulapocka legmagasabb árát is megállapította, a hivatalos lapban kihirdetve nem lett és így annak kötelező ereje nincs. Ehhez képest a vádbelí időben a borjulapocka legmagasabb ára az arra jogosult hatóság részéről megszabottnak vagy megengedettnek tekinthető nem lévén, a vádlottnak az a cselekménye, hogy a borjulapockáért kílogramonként 2 P. 50 fitt. helyett. 3 P. 50 f-t követelt, az 1920; XV. tc. 1. §-ának i. pontjába ütköző árdrágító víszszaélés (ártúltépés) vétségét nem valósítja meg. Törvényt sértett tehát az uzsorabíróság azáltal, hogy a vádlottat a jelzett bűncselekményben bűnösnek mondotta ki. (Kúria B I. 515-1944).