Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - A nagyváradi jogásznap

63 Jogesetek ax 1440-1941. M. E. sí. r. 7-11. §§«ai alkalmazása köréből 23. Családi vagyonrendeléssel kapcsolatos átruházásból nem származtatható kárenyhítési igány. Az irányadó tényállásból nyilvánvaló, hogy a felperes által az 1440 —1941. M. E. számú rendelet 7. §-a alapján keresetileg érvényesíteni kívánt követelés az örökhagyó apának, mint tulajdonosnak családi vagyonrendelést célzó joghatályos rendelkezéseiből származik, tehát a felperes a perrel a családi vagyonrendezés folytán szenvedett sérelmét kívánja orvosoltatni és állítólagos kárát a vagyoni előnyt szerző osztályostársával kiegyenlítetni. A fellebbezési bíróság által elfoglalt helyes jogi álláspont szerint azonban az J440—1941. M. E. számú rendelet 7. §-a alapján érvényesíthető kártalanítási igények közé nem vonhatók azok az igények, amelyek családi vagyon rendezés során a család keretén belül kötött megállapodásokból, osztályból származó sérelmek érvényesítését célozzák. A rendelet ugyanis az általános magánjoggal szemben kivételes intézkedéseket tartalmaz amelyek más jogviszonyokia, mint amelyeket maga a rendelet szabályoz, ki nem terjeszthetők, minthogy pedig a kifejtettek szerint a kereseti igény nem sorozható a rendelet 7. $-ában körülírt ingatlan elídegegitésekből származó követelések közé, — ez oknál fogva a fellebbezési bíró Ságnak a keresetet elutasító döntése az anyagi jogot nem sérti. (M. Kír. Kúria P. V. 32821942. sz. határozatából) 24-. Ha a kérelmező nem „őstulajdonos* vagy azzal egy tekintet alá eső jogutód - úgy csak a forgalmi ár és vételár különbözetére (30001942 M. E. r. 1. § 1 bek ) alapíthatja igényét, a valóságos értéknek tehát ily esetben jelentősége nincs. A román megszállás ideje aíatt történt ingatlanszerzés esetén a volt ingatlantulajdonos a megszállás ideje alatt volt rendkívüli gazdasági viszonyok folytán már maga is általában a valóságos értéken aluli árban szerezte meg az ingatlant, amit később ugyancsak a megszállás ideje alatt elidegenített, így az ilyen volt ingatlantulajdonosnak az ingatlana elidegenítése következtében esetleg felmerülő károsodása a 3000 -1942. M. E. sz. rendelet 1 §-a szellemében és a dolog természeténél fogva is csak az a különbözet lehet, ami az ingatlanért általa adott és kapott vételár értéke között az utóbbi rovására fennáll. Ilyen esetben teljesen közömbős az ingatlan valóságos értékének a kérdése és ezért a kír. Ítélőtábla kérelmezőnek a kérelem tárgyát képező ingatlan valóságos értékének megállapítását célzó/ szakértőt bizonyítás iránt előterjesztett indítványát mellőzne tőnek találta. (Nagyváradi kír. ítélőtábla P. III. 1998-1942 sz. határozatából.)