Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A m. kir. Államkincstár felelősége az 1440-1941. M. E. sz. rendelet 6. és 7. §-ainak alapján

44 ingatlanon az (928. évben építkezett. A felperesnek a Í3. sorszámú tárgyalási jegyzőkőnyben foglalt foglalt beismerése alapján a rn. kír Kúria tényként állapította meg azt is, hegy a felperes 1928. évi építkezésnek költsége 90.000 leüt tesz kí. cAz ingatlan valóságos értékének megállapításánál a w. kir. Kúria alapul elfogadhatónak találta azt a vételárat, amelyet a felperes az 1910. évben az ingatlan felerészéért fizetett. Ebben az első világháborút megelőző időpontban ugyanis a nemzetközi helyzet viszonylagos nyugalma, a gazdasági viszonyok kiegyensúlyozott volta, a hitelélet normális rendje és a valuta értékállandósága lehetővé tették, hogy a forgalmi életben kialakult vételárakban az ingatlanok valóságos értéke jusson kifejezésre. Az árverés tárgyául szolgált ingatlannak a felperesi építkezés előtti értéke ezek szerint 6 000 aranykoronára tehető, ami hozzá velőlegesen 6300 svájci franknak felelt meg. A felperes ál'al az f9?8. évben eszközölt építkezés értéke viszont (90 000 le ). tekintettel a leunak akkori zürichi árfo yamára, 2.800 svájci frankra tehető. Ilyen számítás mellett az ár verés tárgyául szolgált ingatlannak az árverés időpontjában fennállott valóságos értéke még abban a felperesre a legkedvezőbb esetben is, ha az általa eszközölt befektetés az ingatlan értékét a befektetés költségeinek teljes összegével emelte volna és ebből az értékből az árverésig bekövetkezett avulás címén mi sem volna levonható, legfeljebb 9100 svájci frank volt. Igaz ugyan, hogy ez a valóságos érték meghaladja az ingatlannak 240.000 leuban megállapított árveréskorí forgalmi értékét) ami az akkori zürichi jegyzés szerint hozzávetőlegesen 7400 svájci franknak felelt meg: mivel azonban a felperes a fentebb kifejtettek szerint az ingatlanért összesen 351.700 leu ellenértéket kapott, ami ugyancsak az akkori zürichi jegyzés alapul vétele mellett mintegy í 0.800 svájci frank, ez az összeg pedig nemcsak az ingatlannak árveréskorí forgalmi értékét, hanem annak ugyanakkori valóságos értékét is jelentékenyen meghaladja: a felperest íngatlanánakelvesztésével kár nem érte, következéskép az 1440—194í. M. E. sz rendelet 7. §-ára alapított kárenyhítési igénynek elutasításával a fellebbezési bíróság nem sértette meg az anyagi jogot. (Kír. Kúria P. V. 3097- 1942. sz. határozatából Dr. Gébért.) 20. Ha az eladó Ingatlanát Örököstársai kijátszása végett adta el palástold ügylettel - adásvételi Ügyletbe burkolt eladási megbizás harmadszerzöktöl sem követelhet kárenyhítést, mert a méltányossággal és a jó erkölcsökkel ellenkeznék, hogy a későbbi szerzők fizessék meg azt a kárt, melyet kérelmező turpis eljárása folytán szenvedett. Az ügy csatolt A. jelű adásvételi szerződéssel és az ügyhöz csatolt telekkönyí kivonattal is bizonyított nem vitás tényállás