Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A m. kir. Államkincstár felelősége az 1440-1941. M. E. sz. rendelet 6. és 7. §-ainak alapján

43 kiszámításánál az alperes által a felperesnek fizetett lelépésí díjat valamint az ingatlannak az árvesés uán még három éven át a felperes által elvegeit el/ont hasznait is figyelembe vette, és az idevágó felülvizsgálati panaszok annál inkább alaptalanok, mert támadás hiányában irányadó tényállás az ís, hogy az alperes az árverési vételárnak az árverés napjától járó kamatai fejében 37.619 leüt is elszámolt a felperes javára; viszont az ingatlan árverési vevőj: az anyagi jog szerint a tulajdonjogot az árverés jogerőre emelkedése esetén már az árverés napjával szerzi meg. az ingatlan hasznai — ideértve az árverés napja után esedékessé váló béreket ís — ennek folytán már az árverés napjától őt illetik. Mire! ezek szerint az árverés időpontjában 240 000 leu forgalmi értéket képviselő ingatlanért a fe'peres összesen (234.000 leu árverési vételár meg 25 000 leu lelépésí díj meg 92.700 leu elvont haszon) 351.700 leu ellenértéket kapott: nyilvánvaló, hogy őt olyan kár, amely az ingatlannak a tulajdonjog elvesztése idején fennállott forgalmi értéke és az ellenszolgáltatásnak a teljesítés idején fennálló értéke kőzött mutatkozó különbözetben jelentkeznék, nem érte. Az Í440—1941. M. E. számú rendelet értelmezése és kiegészítése tárgyában ugyancsak az 1940: XXVI. t. c. 3. §-aban fog'alt felhatalmazása alapjánkíboisájtott 3000- 1942. M. E. számú rendé let í. §-ának 2. bekezdése szerint, ha az ingatlanért kapott ellenérték a tulajdonjog elvesztése idejében fennállott forgalmi árnak megfele'ő volt, kártalanítás megí: élésének csak annyiban van helye, amennyiben az érdekelt igazolja, hogy a tulajdonjog elvesztése idejében és helyén fennállott forgalmi ár az ingatlan valóságos értékétől lényegesen eltér. A 3000—1942. M. E. számú rendelet 5. §-a szerint rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekre ís alkalmazni kell. A felperes anyagi jogszabálysértést panaszoló felülvizsgálati támadása folytán ezért vizsgálni kellett azt is, hogy az árverés idejében és helyén fennállott forgalmi ár az ingatlan valóságos értékétől lényegcsen eltért e vagy sem. A fellebbezési bíróság az árverés tárgyául szolgált ingatlan valóságos értéke tekintetében a 3000 - 1942. M. E számú rendelet kibocsájtása előtt hozott ítéletében tényállást nem állapított meg* A m. kir. Kúria a tényállás e hiányát a Te, 40. § a alapján pófo hatónak találta. A bánffyhunyadi 1*51. számú telekjegyzőkönyvnek a 2. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyhöz F 3 alatt csatolt hiteles kivonata alapján tényként állapította meg, hogy a felperes az árverés tárgyául szolgáit ingatlan felerészét az 1910. évi december hó 18. napján kelt adásvételi szerződéssel 3000 korona vételárért vette, az egész ingatlan 1910. évi forgalmi értéke tehát — akkori á'lapotábaa — 6000 koronára tehető. Nem volt vitás a felek között és így tényként volt megállapítandó az ís, hogy a felperes az I