Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A perújításról

nem alkalmas határozatai ís értendők, amelyek perrendszerű fellebbvítel folytán jogerőre közvetlenül nem emelkedhettek. A jelzett ügyben — amelyben a keresetet elutasító elsőbírói ítéletet a fellebbezési bíróság helybenhagyta, a a felperes felülvizsgálati kérelmét pedig a kír. ítélőtábla elutasította — a perujító fél a fellebbezési bíróság szabálytalan megalakításának okából (563. §. h pont) csupán e bíróság végítéletét támadta meg, holott az 565. §• helyes értelmezése mellett a perújításnak ilyen esetben szükségképpen a felülvizsgálati bíróság határozata, mint utolsó — jogerős — végítélet ellen kell irányulnia. Annak a fenti megállapításnak a helyességét, amely szerint perujításí keresettel csak a jogerős végítéletet (részítélet,) bírói egyességet (amely alatt a bíróság által a Pp, 423. §-ának megfelelően tudomásul vett egyezség értendő) és fizetési meghagyást lehet megtámadni, látszólag meggyengítí a 3000 1942. M. E. számú rendelet 4. §-a második bekezdésének ama rendelkezése, amelynek értelmében perújításnak az 1440—1941. M. E. számú rendelet 9. §-ában szabályozott nem peres eljárás során hozott végzés ellen ís helye van. Ez a — térben és időben ís körülhatárolt jogvitákra korlátozott — kivételes és így szorosan magyarázandó uj jogszabály azonban semmíesetre sem nyerhet a szóban levő rendelethely hatálya alá nem tartozó más bíróság végzésekre és — különösen — más perenkívülí eljárásra is kiterjesztő értelmezésű alkalmazást. A Pp. 563, §-ában texatíve felsorolt perujításí okok közül a felek által legtöbbször igénybe vett perujításí ok, a 11. pont alatti* Ezzel magyarázható, hogy a gyakorlat termése is eszel a ponttal összefüggésben volt a legbőségesebb és váltózatozatosabb. Éppen ezért — a jelen sorok szerény keretei miatt mellőzve az 564. §. többi, vagyis az 1—10. és 12. pontja körül szórványosan kialakult gyakorlat ismertetését — a a fentebbível való részletesebb foglalkozás látszik indokoltnak.