Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A Patronázs felújítása

E, számú rendelet a 7. §-ban ennek az igénynek érvényesíté­sére a rendelet hatálybalépésétől számított egy évi záros határidőt szabott, amely hivatalból vizsgá­landó határidő J942 évi február hó 23-án már lejárt, nyilvánvaló, hogy kérelmező kérelme elkésett s így azt a kir. ítélőtábla a Pp. Í4Í, §-ának rendelkezéséhez ké­pest visszautasította. (A nagyvá­radi kir. ítélőtábla P. í. 1259 — 1942. izámu határozatából.) A valóságos érték megál­lapítása szakértői feladat. Helyes az elsőbíróság ama megállapítása, hogy a kérelem tárgya ingatlanért a panaszlottak által az Í956. évi június hó 27. napján fizetett vételár és az in­gatlannak ugyanakkor fennállott rendes forgalmi ára közötti — alig 13—J4°/o-ot kitevő — 3200 leu különbözet a kérelmezőket kárenyhítés követelésére feljogo­sító súlyos kárnak és a vevők oldalán a méltányossággal össze nem férő aránytalan nyereségnek nem tekinthető. Kérelmezők azonban kezdet­től fogva arra hivatkoztak, hogy a 21.000 leu vételár mélyen a valóságos érték alatt maradt és kártalanítási követelésüket is ki­fejezetten erre a körülményre ala­pították. Az elsőbíróságnak a valóságos értékre vonatkozóan tett tény­megállapítása kérelmezőknek ezt az állítását megcáfolni látszik. Ámde az elsőbíróság ezzel kap­csolatban — minden megokolás nélkül — abból a téves feltevés­ből indult ki, hogy az ingatlan valóságos értékét az Í9í0. évbeli és az 194L évi február hó 23. napján volt forgalmi árak közép­arányosa adja, holott ennek a számítási módnak nincsen sem­minő törvényes alapja. Az Í440—194Í és 3000 - J942. M. E számú rendeletek alkalma­zási körében a valóságos érték • irányító jellegű és általános ér­vényű rendeleti szabályozás hiá­nyában — egyike azoknak az ügydöntő ténykérdéseknek, ame­lyeknek a megítéléséhez szüksé­ges szakértelemmel a bíróság a dolog természeténél fogva nem rendelkezik. Az tehát perrend­szerüen és megnyugtató eredmény­nyel csak a Pp. 350 és köv. §§­nak megfelelően foganatosított szakértői bizonyítás segítségével állapítható meg. Az e célból már az elsőbíró­ságí eljárásban is beszerezni kért kisajátítási íratok éppen ezért — eltekintve az irányadó voltuk el­len az elsőbiróság részéről felho­zott valóban helytálló érvektől — a valóságos érték igazolására ön­magukban véve nem alkalmasak. Mindamellett a szóbanforgó kisajátítási iratokban szereplő in­gatlan árak — az elsőbiróí végzés indokolásában hangsúlyozott ag­gályok szemelőtt tartása és tüze­tes mérlegelése esetén — egybe­vetve a földmívelésügyi miniszté­riumnak a felfolyamodásban emlí­tett J°Í4. évi hivatalos kiadvá­nyában foglalt földárakkal, egy szakember által az ingatlan ela­dáskori valóságos értékének a ki­számításánál bizonyára okszerűen felhasználhatók. Ennek előrebocsátása után, minthogy a valóságos értéknek szabályszerűen lefolytatott bizonyí­tási eljárás utján való megnyug­tató megállapítása nélkül dönteni

Next

/
Thumbnails
Contents