Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A Patronázs felújítása

16 ködését a maga teljes egészében kell tekinteni. (A nagyváradi kir. ítélőtábla P. III. Í663—1942. sz. határozatából.) 2. A kritikus idd alatt szerzett ingatlan továbbadásából eredd kárigénynek elbírálásánál az vizsgálandó, vájjon a kérelmezd által fizetett és kapott vételárak kdzdtt van-e lényeges külömbség. A kérelmező felfolyamodásában nem támadta meg az elsőbíróságnak azt a ténymegállapítását, mely szerint a panaszlottaknak 1938 évben 113.000 leuért eladott ingatlant a kérelmező 1922 évben 30.000 leuért szerezte. Ily tényállás mellett pedig helyes az elsőbíróságnak a kárenyhítés iránti kérelmet elutasító döntése. A szerzés idején, 1922, évben ugyanis a kérelmező által az ingatlanért adott 30.000 leu a legmagasabb aranykorona árfolyam alapul vétele mellett is (100 leu= 3.30 ak.) 990 aranykoronával volt egyenértékű, ez pedig 990X \,\é = 1148 pengőnek, amivel szemben az 1938 évben kapott 113.000 leu vételár értéke (100 leu=3.40 pengő) 3842 pengőnek felel meg. A kérelmezőnek tehát tényleges kára nincs. Már pedig az Í440 -1941, M. £. számú rendelet 7. §-a alapján kárenyhítésnek csak akkor van helye, ha az ingatlanát elidegenítő fél súlyos károsodást szenvedett. Miután ez az eset a fentiek szerint fenn nem forog, a kír. ítélőtábla az elsőbíróság végzését helybenhagyta. (A nagyváradi kir. ítélőtábla Pp. L 16951942. sz. határozatából.) 3. Az ajándékozás fogalmilag zárja ki a kárenyhítést. Az elsőbíróság előtt a kérelmező személyes meghallgatása során azt adta elő, hogy a kérelem alapjául szolgáló ingatlant 1928. évben 58.000 leuért vette s utóbb arra gondolva, hogy halála után az ingatlan úgyis a leányáé lesz, azt mondotta a vejének, panaszlottnak, hogy fizesse ki helyette 14.500 leüt kitevő banktartozását és legyen az ingatlan az ővé A kérelmező feltárt személyes előadásából nem kétséges, hogy a felek között lényegében szóbeli ajándékozási jogügylet létesült, amely nem vitásan foganatba is ment, bár alakilag nem ajándékozási szerződéssel. Az ajándékozás olyan jogügylet, mellyel valaki másnak a vagyonát saját vagyona rovására ingyenes juttatás célzatával gyarapítja s a megajándékozott azt, mint ingyenest elfogadja. Ezzel szemben vagyoni kár az a különbözet, amely a károsult, illetve jogosult vagyonában a károkozó ténnyel oksági kapcsolatban a károsítás idejében felmerült. Egybevetve a kár fogalmát az ajándékozás fogalmával, az előbbi kizárja azt, hogy az utóbbi alapján előállott vagyoni hátrány az 1440-1941 M. E. sz. rendelet 7. §-ában létesített kárenyhítésre alapul szolgálhatná, mert ha valaki saját akaratelhatározásából csökkenti vagyonát, az így előállott kü ömbözet kárnak nem tekinthető Kárenyhítésnek pedig a hívatott rendelet alapján akkor van helye, ha az íngatlanál elidegenítő fél az elidegenítés következtében súlyos kárt szenvedett. Ebből az indokból helyes te-