Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 6. szám - Jegyzetek a pengő értékállandósága problémájához

141 déssel, hogy az örökhagyó az anyától örökölt 3 kísholdnyí ingatlant eladta-e a Il.r. alperesnek és férjének és a tőlük szerzett ugyanilyen terjedelmű íngatlamt vásárolta-e, amint ezt a felperes az átruházásokról készült okiratok tartalmával egyezően állítja, vagy pedig az említett ingatlanokat az örökhagyó és a II. r- alperes meg a férje cserélték-e ahogyan azt az alperesek vitatják. Ennek a kérdésnek a vizsgálata és eldöntése miatt emelt felülvizsgálati panasz tehát alaptalan. A fellebbezési bíróság a bizonyítás idevágó egész tartalmát mérlegelte és annak alapján íratellenesség és nyilván helytelen ténybeli következtetés nélkül állapította meg, hogy az említett ingatlanok tekintetében a szerződő felek nem adásvételi, hanem csereszerződést kötöttek. Ilyen tényálás mellett pedig helyes a fellebbezési bíróságnak az az áláspontja, hogy a 696. sz. telekkönyvi betétben A f 2 sorsz. alatt felvett ingatlannak az örökhagyó nevén állott 4/5 részről a/5 rész, azaz 3 kíshold, az örökségből elidegenített 3 kísholdért cserébe adott és ennek folytán annak helyébe lépett ingatlan, ági jelleget nyert. Az elcserélt ingatlanok átruházásáról a 27.sz. polgári jogegységi döntvényben meghatározott tartalmú okiratok készültek. Ennélfogva az átruházás a 4420 — Í9J8. M. E. sz. rendelet szenpontjából annak elfenére is érvényes, hogy az okiratokban az átruházás valódi jogcíme (csere) helyett adásvétel van feltüntetve. Annak alapulvételével pedig, hogy a 696.SZ. telekkönyvi betétben a "j* 2 sorsz aíatt felvett ingatlannak az örökhagyó nevén állott 4 kísholdnyí részről 3 kíshold ági jellegű vagyon volt, a fellebbezési bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperest az osztályos egyesség megkötésével nem érte anyagi sérelem. Mivel pedig ilyenformán az alperesek az osztálycs egyesség rendelkezéseível nem jutottak a felperes hátrányára ingyenes előnyhöz, a felperes az osztályos egyességet akkor sem támadhatja meg sikerrel, ha való ís az az állítása, hogy azt az őt megillető jogok tekintetében fennállott tévedésben kötötte meg. (M. Kír, kúria P.I. Í270—1943 sz. határozatából.) 03. A házasaági bontóper bíróságának kizárólagos illetékessége a végleges nótartás iránti perekben. A férjétől elvált felperes a bontóper folyama alatt javára közjegyzői okiratban megállapított végleges nőtartásdí j felemelése iránti keresetét a bajai kír. törvényszék mint bontóper bírósága előtt indította. Az elsőbíróság a Pp. Í4Í §-ának U bekezdése alapján ezt a keresetet idézés kibocsájtása nélkül hivatalból visszautasította, mert álláspontja szerint ez a per nem házassági per s így a Pp 631 §-a szerinti illetékességi ok nem alkalmazandó, s miután a tartásdíjat nem a bíróság állapította meg, a bajai kír. tövényszék illetékessége azon az alapon sem áll meg, hogy a Pp. 413 §-a értelmében a tartásdíj felemelése iránti per bírósága az alapperben eljárt bírósággal azonos s így ebben a perben az alperes lakhelye szerint íllcté-