Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A Patronázs felújítása

I o^^ya korlat főzésetek az 1440 - 1941. (TI. EL «z. alkalmuxáita kövéből. 1. Aki üzletszerűen kötött ingatlanforgalmi agyleteket, kárenyhítési Igényt nem támaszthat. Az elsőbíróí meg nem támadott tényállás szerint kérelmező a román megszállás ideje alatt, az 1923 — 1933. évek folyamán idegen tőke igénybevétele mellett ingatlanok sorozatos megszerzéséből és elidegenítéséből álló üzleti tevékenységet folytatott és ennek eredményeként több mint egy millió lett haszonra tett szett. Az elsőbíróság kérelmezőnek ezt a tevékenységét nyereséghajhászásnak tekintve a kárenyhítési kérelmet elutasította, mivel kérelmező a román megszállás alatt bekövetkezett rendkívüli állapotok következtében nemcsak, hogy károsodott volna, hanem azt üzletszerűen kihasználva, tekintélyes nyereséget ért el. A kir. ítélőtábla az elsőbíróság helyes álláspontját magáévá téve, az alsóbíróí végzést indokai alapján helybenhagyta. Az 1440— 1941. M. E. sz. r. 7. §-a ugyanis helyes értelmezés szerint azokat a volt ingatlantulajdonosokat kívánja a körülményekhez képest méltányos kárenyhítésben részesíteni, akik a román megszállás által okozott rendkívüli viszonyok folytán, vagy ebből eredő személyes körülményeik következtében váltak meg ingatlan vagyonuktól és szenvedtek súlyos károsodást annak következtében, hogy ingatlanaikért teljes ellenértéket nem kaptak. Kérelmező tehát, aki egyébként is a kérelem tárgyát képező ingatlannak megszerzésével és elidegenítésével mintegy 140.000 leu nyers hasznot szerzett magának, jogszerűen nem hivatkozhatík a rendeletre. Még abban az esetben sem, ha való is lenne, hogy végeredményében tel jesen tönkre jutott a román meg szállás ideje alatt, miután ez a tönkremenése az ingatlanok üzletszerű megszerzéséből és továbbadásából álló üzleti tevékenységével a fentiek szerint semmi okozati összefüggésben nem volt. Az a körülmény, hogy kérelmező a kérelem tárgyát képező ingatlanon állítólag különféle befektetéseket létesített, azt állandóan karban tartotta és hogy az igénybevett idegen tőke után olyan kamatot fizetett, ami annak idején a szokásos mértéket jóval meghaladta, — szintén nem alapozza meg kérelmező kárenyhítési kérelmét, mert az ő üzletszerű mű-