Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1943 / 4. szám - Lehet-e jogerősen elbírált konverziós jogosultság kérdését önálló keresettel ujabb bírói döntés tárgyává tenni?
93 1440-1941. M. E. sz. rendelet 6. §. 34. Súlyos károsodással fenyegető hatósági intézkedések. Az elfizó állapot visszaállítása, a vételár és a beruházások értékének megtérítése, az elvont haszon. A felperest, mint Z. város polgármesterhelyettesét a megszálló katonai hatóság Í9Í9 március í-én letartóztatta, testileg bántalmazta és 6 hétig ok nélkül fogva tartotta. Az idegen hatóságok I9Í9 július 29-én tiszti főügyészi állásától s az azzal járó illetményektől a felperest megfosztották — ugyanazon év augusztus havában pedig az országgyűlési tagok választási és az ügyvédek kamarai névjegyzékéből is töröltették. Í9Í9 szeptember havában pedig a megszállott Z. városból kényszer alkalmazásával fenyegetve kiutasították, majd 1920 évben ismét letartóztatták és egy napig alaptalanul fogvatartották. Ezeknek a felebbezéeí bíróság által helyes okból jogellenesnek minősített folytatólagos hatósági intézkedéseknek a felebbezési bíróság okszerűen tulajdonított az állásától és keresetétől megfosztott felperes akaratelhatározására oly kényszerítő hatást, amelyek őt súlyosabb károsodástól félve, ingatlanának érteken aluli eladására és Magyarország meg nem szállott területére való költözésre bírták. Felperesre pedig az így állandósult kényszerhelyzet á felebbezési bíróságnak helyes álláspontja szerint a kereseti adásvételi szerződésnek a megkötésekor (I92Í június Í4 ) is fentállott, mert a román hatósági intézkedések folytán a felperesnek ott megélhetési lehetősége híányzott és a kiutasítás végrehajtásá nak veszélye ís fenyegette. Alaptalanul támadják alperesek a felebbezési bíróságnak azt a megállapítását ís, hogy a halósági intézkedések az ő, mint vevő felek érdekét nem szolgálták, mert ha a felperes életérd ekeit súlyosan érintő román hatósági intézkedések a per adatai szerint román nemzetiségű alperesek befolyása nélkül ís keletkeztek, az alperesek a hatósági intézkedéseket ismerve, az azok által előidézett felperesi kényszerhelyzetet a saját érdekükben használták ki. A tényállás szerint az alperesek kisebb ellenértékért (Í38 000 Leu) szerezték meg a két ingatlant annál az összegnél ís, mint amennyit a Sz* család a hatálytalanított szerződésben az egyik ingatlanért kötelezett (Í50,000 Leu). Helyesen utal a felebbezési biróság arra ís, hogy a felperest a román hatósági intézkedések a kiutasítás foganatba vétele esetén ingatlan vagyona hasznosítása és értékesíthetése tekintetében súlyos károsodással ís fenyegették, mindezeknél fogva a felebbezési biróság helyes okokból állapította meg azt, hogy a perbeli adásvételi ügyletre az 1440-1941. M. E. sz. r. 6. §-ában írt jogszabály alkalmazhatásának feltételei fentforognak és a perben megtámadott adásvételi jogügyletet helyes okokból mondotta ki érvénytelennek. Az adásvételügylet érvénytejenítése folytán helyesen foglalkozott a felebbezési biróság a peresfelek közöt volt eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kérdé-