Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 4. szám

72 országrészen fekvő s már az 1918. évi október hó 27. napján valamely magyar kö2testület tulajdonában volt ingatlan. Alperes fellebbezési • támadása szerint a m. kir. minisztérium csak arra kapott ideiglenesen jellegű felhatalmazást, hogy az ország fennálló jogrendszerébe való beillesztés céljából az átmeneti időben rendeleti uton kormányozzon, a törvény nem tartalmaz olyan jogosítványt, hogy a m. kir. minisztérium uj jogot, a fennálló jogrendszer keretein kívül jogszabályt állítson fel, s ha ezt mégis megteszi, felhatalmazását túllépi és rendelete nem bír törvényerővel. Alperesnek ez a fellebbezési támadása alaptalan, mert az idézett törvényes hely második bekezdése értelmében a m. kir. minisztérium a szükséges rendelkezéseket megteheti abban az esetben ís, ha azok egyébként a törvényhozás katáskörébe tartoznának ís. A m. kir. minisztérium akként korlátlan terjedelmű meghatalmazást kapott, aminek az alapján az' idézett törvényben meghatározott cél érdekében az általános anyagi jogszabályoktól eltérő vagy azokkal ellenkező, ideiglenes jellegű olyan uj anyagi jogi szabályokat is hozhat, amely jogszabályoknak az alkotása egyébként csak a törvényhozást illeti meg. igy a m. kir. minisztérium az 144o-1941. M. E. számú rendelet 2. §. első és második bekezdésében foglalt rendelkezéseinek a meghohozatala alkalmával törvényes felhatalmazása körén belül maradt és így azok, mint törvényszerüek feltétlenül kötelezőek s a bíróságok szabadon alkalmazhatják. Helyes tehát az elsőbiróságnak a hivatkozott rendelkezésekre alapított döntése. (Nagyváradi kir. ítélőtábla P. 11. 18Ó8-1941. sz.) ÍS. Az 1440-1941 M. E. s?. r. 7< §-ának alkalmazásánál vizsgálandó, hosy eladó . a vételárát miként használta fel. Az 1440-1941 M. E. sz- rendelet 7. §=ában meghatározott súlyos. kár illetve a méltányossággal álló aránytalan nyereség általában abban jelentkezik, hogy az elidegenítés a rendes forgalmi áron alul történt. Emellett azonban nem közömbös rendszerint: hogy az ingatlant elidegenítő fél a kapott vételárát miként használta fel, mert ha például a vételáron egy olyan ingatlant -\ ett, ami azonos értékű volt a; eladott ingatlannal, vagy attól csak kissebb mérvben tért el, akkor az elidegenítő fél általában jogszerűen nem panaszolhatja, hogy az eladás folytán őt súlyos kár érte : ha pedig az eladó' oldalán nincs súlyos kár, akkor általában fogalmilag nem lehet szó annak ellentételéről, a vevő oldalán jelentkező olyan nyereségről, a mí a méltányossággal ellentétben aránytalan, márpedig e feltételek megléte nélkül az elidegenítő fél jogszerűen nem követelhet kárenyhítést. (Marosvásárhelyi kir. ítélőtábla P. I. 13o7-1941. sz.)