Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 4. szám

65 Kiindulási alap az 1440-1941 M. E. sz. r. 7. §-a alkalmazásánál. Irta : Dr. Szőnyi Zoltán ügyvéd. Az 1440—1941 M. E. sz. rendelet egyes vitás kér­dései felett tartott nagyváradi táblaközi értekezlet „meg­állapodásai"-nak 1. pontjában elvi éllel helyesen állapította meg, hogy az 1918 X. hó 28-tól 1940 IX. hó 15-ig terjedő időt nem tekinti olyannak, mely alatt rendes ingatlanárak alakultak ki. A fenti, helyesen felismert tényből pedig követ­kezik : L.hogy az 1440—1941 M. E. sz. r. 7. §-ának alkal­mazása körében felperes igényének megállapítása végett nem azt kell bizonyítsa, hogy ingatlanának elidegenítése az átruházás időpontjában fennállott forgalmi árviszonyok mellett elérhető áron alól adatott el, hanem azt kell iga­zolja, hogy'az eladási ár — harmadszerzők elleni igény ér­vényesítése kapcsán pedig, hogy a későbbi szerzők által fi­zetett vételár is — alatta maradt az ingatlan valóságos értékének, 2. hogy a rendelet 7. §-ának alkalmazása szempont­jából az ingatlan valóságos, belső értékének megállapításá­nál az 1900—1910. évek között fennállott értékviszonyokat kell alapul venni. (A szükséges korrekciók taglalását mint pl. városi ingatlanok értékének emelkedése a városiasodás folytán stb. ezzel szemben avulás stb.: mint cikkem kere­tét tulhaladót, mellőzöm.) Ehez képest a kárenyhítési igény általában alapos, ha felperes bizonyítja: hogy az eladási ár és az ingatlan valóságos értéke között oly mérvű eltolódás van eladó hátrányára, mely a normális viszonyok közepette történő elidegenítések alkal­mával szokásos hullámzáson túlmenő. A nagyváradi megállapodással szemben bíróságaink egyrésze a gyakorlatban azt vizsgálja, vájjon az elidegenítés helyén és időpontjában kialakult forgalmi viszonyok mel-

Next

/
Thumbnails
Contents