Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 4. szám

65 Kiindulási alap az 1440-1941 M. E. sz. r. 7. §-a alkalmazásánál. Irta : Dr. Szőnyi Zoltán ügyvéd. Az 1440—1941 M. E. sz. rendelet egyes vitás kérdései felett tartott nagyváradi táblaközi értekezlet „megállapodásai"-nak 1. pontjában elvi éllel helyesen állapította meg, hogy az 1918 X. hó 28-tól 1940 IX. hó 15-ig terjedő időt nem tekinti olyannak, mely alatt rendes ingatlanárak alakultak ki. A fenti, helyesen felismert tényből pedig következik : L.hogy az 1440—1941 M. E. sz. r. 7. §-ának alkalmazása körében felperes igényének megállapítása végett nem azt kell bizonyítsa, hogy ingatlanának elidegenítése az átruházás időpontjában fennállott forgalmi árviszonyok mellett elérhető áron alól adatott el, hanem azt kell igazolja, hogy'az eladási ár — harmadszerzők elleni igény érvényesítése kapcsán pedig, hogy a későbbi szerzők által fizetett vételár is — alatta maradt az ingatlan valóságos értékének, 2. hogy a rendelet 7. §-ának alkalmazása szempontjából az ingatlan valóságos, belső értékének megállapításánál az 1900—1910. évek között fennállott értékviszonyokat kell alapul venni. (A szükséges korrekciók taglalását mint pl. városi ingatlanok értékének emelkedése a városiasodás folytán stb. ezzel szemben avulás stb.: mint cikkem keretét tulhaladót, mellőzöm.) Ehez képest a kárenyhítési igény általában alapos, ha felperes bizonyítja: hogy az eladási ár és az ingatlan valóságos értéke között oly mérvű eltolódás van eladó hátrányára, mely a normális viszonyok közepette történő elidegenítések alkalmával szokásos hullámzáson túlmenő. A nagyváradi megállapodással szemben bíróságaink egyrésze a gyakorlatban azt vizsgálja, vájjon az elidegenítés helyén és időpontjában kialakult forgalmi viszonyok mel-