Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 4. szám

66 lett elérhető áron alul történt-e az elidegenítés s csak akkor állapítja meg a kárigény alapját, ha a felperes azt bizonyítja, a) hogy az elidegenítés helyén és idejében nem alakult ki valamely külön oknál fogva rendes „forgalmi érték", b) vagy eladó az elidegenítés helyén és idejében kialakult forgalmi árakhoz viszonyítottan is áron alul adta el az ingatlanát, holott a rendelet helyes — a megállapodásokban kifejezésre is jútó értelmezése mellett kézenfekvő, hogy a visszacsatolt területen az elszakítás ideje alatt rendes forgalmi viszonyok általában nem klakulván ki, az eladás helyén és idejében jelentkezett „forgalmi érték" jelentőséggel nem bir, a b) alatti kérdés vizsgálata pedig már csak azért is illuzórikus, mert hiszen azt nem kell külön bizonyítani, hogy minden normális ember az adott viszonyok között elérhető legmagasabb áron adta el ingatlanát, azok a kivételes esetek, amelyeknél az eladó az elidegenítés helyén és időpontjában elérhető legmagasabb áron alul vált meg ingatlanától, az esetek 90 c'o-ában már az R. 6. §-ában vonható tényállásbeli ismérvekkel birnak. A nagyváradi megállapodással szembehelyezkedő álláspont érvényesülése esetén az 1440—1941. M. E. sz. rendelet 7. §-ának értelme és célja elsikkadna és a kárenyhítési igénnyel fellépett felperesek keresete egész kivételes esetektől eltekintve elutasítandó lenne, mert R. 7. §-ának fent sérelmezett értelmezése egyrészt teljesen szükségtelen és felesleges, ugyanakkor köztudomású tények bizonyításának terhét hárítja felperesekre, másrészt a felhivbtt szabály alkalmazásának körét téves kiindulópontjával a gyakorlatban az ingatlan elidegenítések egészen kis hányadára szorítja : éles ellentétben a rendelethely céljával. Az 1440—1941 M. E. sz. rendelet alkotásának indoka ugyanis feltétlenül annak helyes felismerése volt, hogy az erdélyrészi országrészen a román megszállás ideje alatt az ingatlanok árának kialakulásában olyan rendkivüli tényezők játszottak közre, melyek folytán a román uralom alatt az ingatlanok árszintje a világháború előtti békés évtizedek alatt kialakult, reális állandó — tehát valóságos — értékként jelentkezett árszint alá sülyedt oly mértékben, hogy ennek következtében az, aki a világháború előtt vagy alatt, de az elszakítás előtt vagyonát tőkekonzerváló hatással ingatlanba fektette, vagy aki tőkekonzerváló ingatlanát az elszakítá*