Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A Pp. 110. §-a alapján eljáró igazolatlan perbeli képviselő jogköre

tm szolgáltatást a panaszlottak elfogadták és szerződő felek az ingatlanok értékét 3ÍO.OOO lejben eny-= idejüleg mcs is állapították Nem vitás, hogy ezen egyezség meni teljesedésbe a felek között 1931. évi március hó 14. napján kelt adásvételi szerződés formájában. A megállapított tényállásra tekintettel kérelmezők alaptalanul vitatják, hogy tartozásuk 31o ezer lejnél kevesebb volt, mert azsal a fényükkel, hogy a tartozás telje*; kiegyenlítéséül 31o ezer lej értéket képviselő ingatlant adtak át tulajdonul panaszlottaknaki elismerték, hogy tartozásuk legalább ily öszszeg erejéig fennáll viszont a panaszlottak sem hivatkozhatnak jogszerűen arra, hogy a tulajdonul kapott ingatlanokért a peresített 7 í 9 ezer lejt kitevő követelésüket adták vételárként: mert követelésük kiegyenlítése fejében 31o ezer lej értéket képviselő ingatlant fogadtak el, ami általa peresített követelésük összegszerűségét a perek megszüntetése mellett, perén kívül 310 ezer lejben meghatározták és ezt az értékelést a fetfolyamodási eljárásban történt meghallgatásuk során fenn is tartották. Helyes tehát az I. bíróság azon megállapítása, hogy a kérelem alapjául szolgáló ingatlanokat a panaszlottak 310 ezer lej ellenében szerezték meg. A kihallgatott szakértők véleménye szerint a vételárként panaszlottak által adott 310 ezer lej megfelelt az ingatlan vásárkorí forgalmi értékének. Viszont szakértők, véleménye szerint az ingatlan kat. holdanként jelenleg l.OOO-í.200 ar. pengőt ér. Ha a kihallgatott szakértők véleménye szerint a 310.000 lej meg is felelt az elidegenítéskor) forgalmi értéknek : a szakértők véleményéből azonban megállapítható, hogy ez &Z érték az ingatlanok valóságos értékével nem volt azonos, amit megerősít az a körülmény is, hogy az ingatlanok a szakértői vélemény szerint 1000-12000 pengő értéket képviselnek. Iga* ugyan, hogy a jelenlegi érték a háborús gazdasági viszonyok folytán előállott általános drágulási folyamat kifejezője is: +) Ezen és ezt megelőzőleg köbölt határozat összevetéséből megállapítható hogy a marosvásárhelyi és a nagyváradi kir. ítélőtáblák gyakorlata az azonos elvialap fenntartása mellett ugyan, egymástél elhajlást mutat a «valóságos« vagy «belső» érték egyrészt és másrészt a forgalmi érték egymáshoz való viszonyának kérdésében, a bizonyítási teher szempontjából. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla a kérelmezőre hárítja azon körülmény bizonyításának terhét, hogy az ingatlan valóságos értékén alul maradt-e az eladá* időpontjában az ingatlan forgalmi értéke, viszont a nagyváradi kir. ítélőtábla itt közölt döntéséből is kitünőleg legalább is azon esetekben, mikor az elidegenítéskorí és jelen forgalmi érték között a különbség nagy : úgy vélelmezi, hogy a vásár kötéskori forgalmi érték a valóságos érték alatt maradt, nyilvánvalóan abból az elvi álláspontból indulván ki, hogy a román megszállás alatt a megszállott erdélyi területen nem is alakulhatott ki oly fogalmi érték, mely az ingatlan valóságos értékének megfelelt volna. A kir. Kúria még e?en kérdésben - mely praktíce egyik legfontosabb problémája minden gyakorló jogásznak - elvi á'láspontját a rendelkezésünkre álló adatok szerint még nem szegezte le, ám az itt 7- sorszám alatt közölt határozat tának kiemelt mondata a nagyváradi kir. ítélőtábla álláspontját látszik osztani. Legközelebbi ízámaínk egyikében ezen probléma behatóbb tárgyalására visszatérünk. Szerk.