Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A Pp. 110. §-a alapján eljáró igazolatlan perbeli képviselő jogköre

Erdélyi Po^lel lo^yakoilal az 1440 1941. Ifi. E. »• v.xkez "9. Az 1440-1941 M. E. sz. rendelet 7. §-ának célja az, hogy az az ingatlantulajdonos, aki AZ, 1918. okt. hó 28. napjától az 1940 évi szeptember hó 15 napjáig fennállott rendkívüli viszonyok kőzött ingatlanát valamely forgalmi ügylet utján elidegenítette s ennek következtében kárt szenvedett, annak megtérítését követelhesse attól a féltől, aki az ügylet folytán a méltányossággal ellentétben álló haszonra tett szert. Az 1440 -1941 M E. sz. rendelet céljából folyóan nem terjed ki a rendelet hatálya azokra az ügyletekre ahol a felek által kőzött ado«ságrendező megállapodás kapcsán ingatlanátruházás tőrtént ugyan, de az adósságrendezést fix ősszegért vállalót kockázatvállalás sának fejében a felek egybenhangzó akarata szerint illette az a nyereség melyet az ügylet körében végzett tevékenysége folytán elért. Felperes és alperes között a román megszállás alatt oly értelmű megálla= podás jött létre, mely szerint alperes vállalta, hogy felperes meghatározott ingatlanait értékesíti: a be= folyó vételárból felperes minden adósságát rendezi ugy, hogy a felperes tulajdonában visszamaradó meghatározott ingatlanok minden tehertől mentesíttessenek és maradjanak vissza a felperes tulajdonában. A tethek rendezése végett áruba bocsájtott ingatlanokat a rendezést vállaló alperes - a felek között létrejött szerződés értelmében jogosított volt: vagy másnak eladni általa meghatározott áron, vagy a tartozások rendezése fejében magának megtartani. Alperes vállalt kötelezettségének elégett tett. Felperes az 1440-1941 M. E. sz. 7. §=a alapján kárenyhítési igénnyel lép fel alperes ellen. A királyi kúria elutasítja a keresetet a következő indokokból : Az irányadó tényállás szerint a felek között létrejött szerződés feljogosította alperest arra, hogy az ingatlanokat az általa meg= határozandó vételáron értékesítse. Az alperes, aki a felperes egyik hitelezője volt, a szerződésben kötelezettséget vállalt magára hogy a befolyó vételárból azt a részt, mely a többi hitelező kielégítése után marad, oly módon fogja felperes javára írni, hogy ezzel felperesnek alperesnél fennálló tartozása is teljesen kiegyenlíttetik. Ezzel kapcsolatban felek megállapodtak abban is, hogy az alperes a többi hitelező kielégítése után fenmaradó összegről elszámolni nem köteles s hogy a többi hitelező- kielégítése után megmaradó ingatlanokat esetleg magának is megtarthatja." Viszont alperest a megállapodás szerint az adósság rendezéséért költség nem illette. Ily tényállás mellett főleg az