Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1-2. szám - Az osztrák polgári törvénykönyv sírhantjánál

3. Az ingatlan forgalmi értékének megállapításánál a községi elöljáróság által kiállított adó* és értékbizonyítvány csak akkor veh«tő figyelembe: ha an» nak tartalmi valóságát a felek kifejezetten elismerik, vagy a»t nem kifogásolják. Az dadáikon és jelen érték különbözete még önmagában véve nem elég alap az 1440 -1941. M. E. sz. rendelet 7. §-nak alkalmazására, tisztázandó a jogügylet következtében tényleg felmerült kár, illetve nyereség, mert csak esek ismeretében állapítható meg egyfelől a károsodás súlyos volta, másfelől az, hogy a nyereség a méltányossággal ellentétben aránytalan. A szerző fél javára mutatkozó méltánytalan nyereség felmerültének és összegszerűségének megállapításánál vizsgálni kell, hogy a szerző fél a vételárat honnan, vagy miből szerzett pénzből fizette ki, vizsgálandó, hogy eladó a vételárat mibe fektette be. Az I. bíróságnál kérelmező az 1440-1941. M. E. sz. r. 7. §-a alapján kárenyhítési igényt érvényesít. A? ingatlan vásárkorí és jelen forgalmi értékének igazolására hatósági adó- és értékbizonyítványt csatol. Panaszlott annak tartalmi valódiságát nem kifogásolja, az I. bíróság a vásár tárgyát képező' ingatlan forgalmi értékét az eladás időpontjában és jelen időpontban a becsatolt bizonyítvány alapján állapítva meg, egyéb körőlmények vizsgálatának mellőzésével hoz határozatot. A kír. ítélőtábla az 1. bíróság végzését feloldja s az ügyet további szabályszerű eljárás és határozat5* hozatal véget az I. bírósághoz visszautasítja, mivel az I. bíróság az ügy érdemi elbírálására ügydöntő jelentőségű alább kifejtett körülményekre nézve tényállást nem állapít meg. Az I. bíróság a felek között létrejött adás-vétel jogügylet tárgyát képező ingatlannak az eladás idején volt és a jelenlegi forgalmi értékét a községi elöljáróság által kiállított adó és értékbizonyítvány alapján állapította meg. Az ilyen bizonyítvány azonban a polgári peres, vagy perenkivülí eljárásban perrendszerű bizonyítékként nem mérlegelhető, kivéve ázt az esetet, ha annak tartalmi valóságát a felek kifejezetten elismerik, vagy azt nem kifogásolják és ebből, mint reáutaló tényből a valódiság beismerésére következtetés vonható, mely esetben a felek beismerése alapján a bizonyítványban foglalt becsérték bírói ítélkezés alapjául szolgálhat. Minthogy jelen esetben az ellentétes érdekű felek a becsatolt községi bizonyítvány tartalmi valódiságát nem kifogásolták, az elsőbiróság az ingatlan eladásakori és jelenlegi lorgalmi értékét az adóés értékbizonyítvány alapján helyesen állapította meg. A megállapított két érték közötti külömbözet azonban, nem szükségképpen azonos az elidegenítés következtében egyfelől az eladót ért tényleges kárral, másfelöl a szerző fél javára mutatkozó nyereséggel, mert a két forgalmi érték között fennálló különbség csak azt mutatja, hogyha a kérelmező ingatlanát a panaszlottnak el nem idegeníti, a jelenleg magasabb forgalmi értéket képviselő ingatlan tartoznék az ő vagyonának állagához. Ez a körülmény azonban egymagában a rendelet 7. §-ban létesített és az általános magánjogi szabályoktól eltérő, különleges anyagi jogszabály alapján előterjesztett igény alapos voltát nem igazolj'a. Tisztázni kell tehát a jogügylet következtében felmerült kárt, illetve a nyereséget, mert csak ezek isme-