Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1942 / 1-2. szám - Az osztrák polgári törvénykönyv sírhantjánál
szőrszálhasogató tördeléssel keverednek, hogy ez míg egyrészt az osztályt egyre nehezíti, másrészt az öröklés vagyoni értékét úgyszólván megsemmisíti. Negyedszer a vagyonelosztás, az öröklés és meggazdagodás a halálesetek egymásutánjának oly semmi véletlenéhez s oly hullámzó esélyeihez van kötve, hogy az ilyen öröklésben egyebet mint a legkomolyabb érdekekkel való tréfajátékot alig láthatni. Hiszen láttuk, hogy egyetlen egy sincsen az érintett külföldi törvények közt, amely az elhunyt kis gyermeknek szülei vagyonát, úgy amiként az igazság követeli, egészen a többi gyermeknek adná. Láttuk, hogyan beleülnek az ily vagyonba a többi gyermekek nyakára az osztrák törvény szerint mostoha anyák és mostoha apák feleségei; hogyan válnak a szász törvény szerint a gyermeknek tulajdon édes szüleje házában osztályosaivá, még pedig nagyobb részes osztályosaivá teljesen idegenek. Láttuk az osztrák törvény szerint, hogyan kínozzák egymást féltestvérek egymás szülei vagyonában százakba, ezrekbe tört osztályrészekkel és hogyan keverednek a különféle rendeltetésű vagyonok érthetetlenül egymásba. Láttuk a szász törvény egy-egy öregszülő vagy szépszülő párnapnyi életvége szerint, hogyan dobálja a gyermek édes szülei vagyonát távolabbnál-távolabb rokonok közé, hol ezen, hol azon az ágon, de egyaránt ok nélkül. Mit szóljon a nemzet, mikor ilyen törvényekkel kínálják? Az a nemzet, amelynek meglevő régi joga e viszszásságok egyetlen egyét sem ismeri." Kétségtelen, hogy az ági öröklés igazságos alapgondolata annál inkább veszít erejéből, minél távolabbi őstől származott a vagyon; mert az ági öröklés jogosultsága a vagyon eredetén és annak emlékezetén nyugszik. Amikor a vagyon eredetének emléke elmosódott, a kötelékek az eredeti szerző irányában már meglazultak. Aa öröklés igazsága ilyenkor csökken, a bizonyítás nehézsége pedig fokozódott. A másik ellenérv az, hogy az örökhagyó legmelegebb érzését sérti az, ha a hozzá közelebb álló apát, anyát, féltestvért, — akik nem a vagyonszerző ágához tartoznak — mellőzve, a távolabbi oldalrokonokat a nagybátyát, a nagynénit, az unokatestvért részelteti hagyatékában,