Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1-2. szám - Az osztrák polgári törvénykönyv sírhantjánál

Mindkét ellenvetés súlya megfelelő rendelkezésekkel — pl. az ági öröklés kizárása bizonyos izen túl — lényegesen enyhíthető, de az ági öröklés ellen irányuló támadások között valóban ez a két — az ági öröklésnek nem az alapját, hanem csupán kivitelét érinthető — kifogás az, amely komoly figyelmet érdemelhet és a jövendő törvényalkotás során elismeréshez juthat. Magyar magánjogunk tervezete — nemzeti jogalkotásról lévén szó. — hazai jogfejlődésünk történeti eredményén haladva, a létező jogállapot és az ági öröklés alapgondolatának igazsága alapján az ági öröklés intézményét fenntartotta. A tervezet álláspontját az 1928. évi törvényjavaslatunk is magáévá tette, azzal a megszorítással, hogy a nagyszülői csoportnál távolabbi rokonokat az ági öröklésből kizárta, a nem ági szülőnek az ági vagyonban pedig haszonélvezeti jogot adott. Az ági öröklés — a törvényjavaslat indokolása szerint — „a magyar családi felfogásnak megfelelő, évszázadok óta meggyökeresedett öröklési rend, amelynek fenntartását belső igazságossága is támogatja. Az ágiság ugyanis lényegében a leszálló öröklés alapgondolatán sarkal, amennyiben azt kivánja elérni, hogy a vagyon annak ivadékai körében maradjon meg, aki azt szerezte. Ez az alapgondolat magában véve oda utal, hogy az ági öröklés intézményét a törvényes öröklésre hivatott rokonság egész körében tartsuk fenn. A T. azonban mégis helyesebbnek találta, hogy az ági öröklést a szülői és nagyszülői csoportba tartozó rokonságra szorítsa. Mentől távolabbi csoportokra terjed ki az ági öröklés, annál szembeötlőbbek azok a visszásságok, amelyek a közelebbi nem ági rokon mellőzéséből származnak és annál bonyolultabb korrektivumokkal kellene gondoskodni a visszáságok elhárításáról. A szépszül Si csoportról való hárulás bizonyítása már csak az időbeli távolság miatt is oly bonyodalmakra vezethet, amelynek modern jogrendszerben elejét kell venni. Egyébiránt az ági öröklésnek a nagyszülői csoporton tul alig van gyakorlati jelentősége és igy ebben a kör-