Duna népe, 1938 (4. évfolyam, 1. szám)

1938 / 1. szám - Magyarország gazdasági kapcsolatai a dunai államokkal. III. Magyarország és Jugoszlávia. IV. Magyarország és Románia. V. Magyarország és Bulgária

Magyarország gazdasági kapcsolatai a dunai államokkal III. Magyarország és Jugoszlávia A délszlávokkal való politikai és gazdiasági kapcsolatainknak talán még az osztrák viszonylatnál is mélyebb gyökerük van. A bejövetelkor itt talált szláv néptördékek, a patrimoniális királyság megszervezésekor — bár csak másodsorban — érvényesülő szláv hatás, Árpád-házi királyaink imperialista politikája, a közös török veszedelem, majd a többszázados elnyomás számos kötelékkel fűzte össze e két népet. Változást csak a világháború, majd azt követően a délszláv birodalom megalakulása hozott, amikor történetük során jóformán 'először került egymással szembe a két állam. Érdekes azonban megfigyelni, hogy annak ellenére, hogy a békeszerződések Magyarország területének egyötöd részét Jugoszláviához csatolták, mégis az első közeledés a kis-entente államok és Magyarország közt Jugoszlávia részéről történt, holott röviddel a közeledés előtt a marseillesi események kapcsán az ellentétek új tápot kaphattak volna. Az évszázados politikai kapcsolatoknak megfelelően élénk volt a gazdasági érintkezés is. A világháborút megelőző utolsó békeévekben az akkor még jelentéktelen nagyságú Szerbia kivitelünk értékének 1%-ában részesedett, ami igen tekintélyes arányszám, ha meggondoljuk, hogy lábban az évben kivitelünk 76%-a Ausztriába irányult, azaz az autonóm vámtarifa határain belül bonyolódott le. Annál is tekintélyesebbnek kell tekinteni Szerbia ezen részesedését, mivel a két ország gazdasági szerkezete nagymértékben hasonló — különösen a háború előtt, mikor még a magyar gyáripar is gyermekkorát élte — és így nem állt fenn az az önként kínálkozó és természettől adott gazdasági kiegészülési lehetőség, mint Ausztriával és Csehszlovákiával kapcsolatban. A világháborút követő első évek politikai orientációi, a kis-entente államok „el Középeurópától" jelszava, az általános protekcionista törekvések hátrányosan éreztették ugyan hatásukat Jugoszláviával való forgalmunkban is, de már 1922-ben Jugoszláviába irányuló kivitelünk közel egytizedét képezte összkivitelünknek, amely oly magas szám, hogy azóta sem sikerült nemcsak hogy elérni, de meg sem közelíteni, mint első táblánk is mutatja. I. Tábla. Jugoszláv összbehozatal Jugoszláv összkivitel Behoz. (—) Kiviteli ( + ) ÉV értéke értéke többlet Mill. P %-a Mill. P %-a Mill. P-ben 1920. 1.8 0.4 6.2 3.3 + 4.4 1921. 4.7 0.8 14.0 4.7 + 9.3 1922. 13.9 2.2 37.9 9.9 + 24-0 1923. 15-5 3.1 27.4 7.0 + 11.9 1924. 32.9 4.0 38.8 5.8 + 5.9 1925. 28.9 3.4 63-4 7.8 + 34.5 1926. 33.0 3.5 45.3 5.2 + 10.3 1927. 50-9 4.3 41.4 5.1 — 9.5 1928. 60.9 5.0 52.5 6.4 — 8.4 1929. 53-9 5.1 61.3 5.9 + 7.4 1930. 42-0 5.1 51.8 5.7 + 9.8 1931. 38.5 7.1 32.7 5.7 — 5.8 1932. 17.2 5.2 20.2 6.0 + 3.0 1933. 19-3 6.2 21.3 5.4 + 2.0 1934. 14-1 4-1 11.8 3.0 — 2.3 1935. 24-7 6.1 10.3 2.3 — 14.4 1936. 19.2 4.3 11.5 2.3 — 7.7 A csúcsév után fokozatos esés állott be kivitelünk oldalán, amelynek érzékeny voltát mégcsak fokozta az, hogy evvel párhuzamosan emelkedett a Jugoszláviából való behozatal. Ez végül is a már a háború előtt is aktív kereskedelmi mérlegünknek megromlását, sőt 1927-ben jelentékenyen passzívvá válását vonta maga után. A kivitel és behozatal tételeknek ezen kiegyenlítődése félreérthetetlenül utal egyszersmind az esés okára, iái protekcionista törekvések előtérbe nyomulására, melynek a fiatal délszláv állam sem tudott ellentállni. A jugoszláv indusztrializálódási folyamat első nyomát már az 1921-es vámtarifában leljük meg, ami a régi szerb vámtételeket 50—100 százalékkal emelte. E nagy növelés azonban még mindig jelentéktelennek tekinthető az 1925. évi vámtarifa emeléshez képest, amely a politikailag jól szervezett ipari körök nyomásának köszönheti létrejöttét. Az új tarifa teljesen az iparosodást tűzte ki célul, nem törődve azzal, hogy ezált'al nemcsak az agrár lakosság életszínvonalát szállítja le, hanem magának a mezőgazdaságnak termelékenységét is akadályozza. Magyarország egy ideig tehetetlenül állt Jugoszlávia elzárkózásával szemben, nem válaszolhatott retorziókkal az önellátási törekvésekre, hiszen a békeszerződés azáltal, hogy a 200—203. és 215. §§-aiban Magyarországgal szemben az entente részére öt év tartamára egyoldalúan legtöbb kedvezményt biztosított, még azt a jogát is elvette, hogy kereskedelmi politikáját önállóan szabja meg. A jugoszláv piac fontosságát mutatja az *a. tény, hogy Magyarország alighogy felszabadult a békeszerződés korlátai alól, haladéktalanul rendezte az 1924. évi június 23.-i jegyzékváltással Jugoszláviával való gazdasági viszonyát. Ez a megállapodás, amely a kölcsönös legtöbb kedvezményt biztosította a szerződő feleknek, szolgált alapul az 1926- júliusában megkötött végleges kereskedelmi szerződésnek, amely még mindig a két állam közti gazdasági kapcsolatok tengelyében áll. A kereskedelmi szerződés életbelépése csak 1929-ben következett be az 1929. XJJVI. tc-vel. Tarifamérsékléseket e szerződés nem tartalmaz, ami azzal a hátránnyal járt, hogy Jugoszláviának más országokkal kötött tarifaszerződéseinek megszűnte vagy módosításakor Magyarország részére is megszűnt a kedvezmény, mint ahogy ezt különösen a miagyar ásványvízexportőrök a jugoszláv—osztrák szerződés felmondásakor érzékenyen tapasztalták. A két ország közti külkereskedelem alakulására mindazáltal a gazdasági kapcsolatok normalizálódása nem hatott ki. Hasonlóképen nem éreztette kezdetben hatását az 1931. nyarán Magyarországon életbeléptetett deviziakorlátozás sem, amely utóbbinak az adja magyarázatát, hogy Jugoszláviában a bevitel tovább is szabad maradt. Mégis a fizetési forgalom zavartalan lebonyolításáűak biztosítása érdekében 1933-ban árucsere-egyezmény jött létre, amely a két ország forgalmát 1:1 arányban szögezi le, ezáltal igyekezvén lehetővé tenni, hogy a forgalom tárgyát képező áruk vételára a magyar kötöttgazdálkodás mellett is késedelem nélkül kiegyenlíthető legyen. Hogy az áruosereforgalom a magyar behozatali korlátozások következtében vissza ne fejlődjön, rugalmas kontin14