Duna népe, 1938 (4. évfolyam, 1. szám)

1938 / 1. szám - A negyvenéves férfiú

Schuschnigg a világháború végével olasz hadifogságba jutott s ennek keserű utóíze még sokáig a szájában maradt. Hadifogságának csaknem egy esztendeje alatt jutott annak a változtathatatlan ténynek a tudatára, hogy a régi hazája elveszett és a töredékké vált, balratolódott ország már nem a hazája. Ha gyenge lélek lett volna, a fuvalom első szele talán kortársaival együtt őt is ledönti, mint Theodor Csokornak azon találóan jellemzett ezredesalakját. Ö azonban egészen más fából volt faragva s hívő lelkével nem a buddhizmus nirvánájába sülylyedt le, hanem a katolicizmus eget ostromló magasságába emelkedett fel. Kialakulni készülő egyéni sorsával akaratlanul is párhuzamba állította a régi törzs helyén új életre zsendülő hazája sorsát. Hadifogságából hazatérve, szűkebb hazájában, a megmaradt Tirolban telepedett le. Jogi tanulmányok folytatásába kezdett Innsbruckban és ezek talán azért sem okoztak nála különösebb nehézséget, hiszen a jó judiciumnak az egyik alapeleme az igazságérzet részben mint veleszületett, részben pedig mint szerzett tulajdonság kora fiatalságától kezdve, egyik legmarkánsabb jellemvonása volt. A jogi stúdiumok mellett kereskedelmi ismeretek elsajátítására is törekedett, mert úgy érezte a. megrázkódtatás földrengésszerű esztendeiben, hogy egyik a másik nélkül nem biztosítaná kellőképen az elméletnek a gyakorlattal megkívánt egyensúlyát. A tűzharcos esztendei miatt előállt késedelmet tanulmányainak gyors ütemű lefolytatásával igyekezett helyrehozni. Csakhamar bírósági gyakornok lett. Nem sokkal utóbb már önálló ügyvédi irodát is nyitott. Működésének mindkét körében bőséges alkalma nyílt megismerkedni a jog alkalmazásával. S bár elismeri, hogy a társadalom szervezés kérdései iránt élénk érdeklődést tanúsított, politikai pályafutásra akkor még egy pillanatig sem gondolt. Még innsbrucki évei alatt jutott Schuschnigg a bűvkörébe annak a férfiúnak, aki méltán nevezheti az új Ausztria egyik legnagyobb fiának Seipel Ignaz — úgymond — „a nagy és előrelátó tervek és a világos politikai számítások emberek, az erők egyesítésének, a rendszerezett gondolkodásnak és az önuralmát el nem vesztő félnek a mintaképe és a megtestesülése volt." Az összeomlás után körülbelül egy évtizeddel eszmélt fel különböző országokban, a, frontokon résztvett és életben maradt ifjúság arra, hogy a világ háború befejezésével kialakulni készülő új életberen dezkedés nem az ő világuk s annak megváltoztatása csakis akkor lehet elérni, ha passzivitásukat feladva a tűzben résztvevők minden mást megelőző jogcímei tettekkel tényezőkként kérnek részt a közös munká ban- Kontinensszerte általánosságban ez volt akko a már elöljáróban említett harmincévesek komolj megmozdulása. 1927-ben zajlottak le az osztrák képviselőválasz tások. Tirol tartománya is figyelembe vette a „helye a fiatalságnak1' találó fogalmával illethető koráram latot s ezért az egyes osztrák pártok olyan nevekké hozakodtak elő, amelyek a nagy politikában még ke véssé ismertek vagy pláne ismeretlenek voltak. Igsj került Schuschnigg neve is a keresztényszocialistái között szóba. Igazán nem könnyű elhatározásába került előbl a jelölés, utóbb a mandátum elfogadása. Hivatási V| kezdetleges, családja pedig még alig megalapozót M lévén, tisztában volt azzal, hogy képviselősége révéi jg ez is, meg az is veszélynek lehet kitéve. Aztán hama rájött, hogy a birtokon kívül állók politizálás alat valami könnyebb időtöltést értenek és, hogy a dolgolJ közelről nézve, egészen máskép néznek ki. Seipel nyomán a politikai életet elejétől fogva res publicának tekintette. Innen kezdve Schuschnigg magánélete meg jobban összeszűkült, hogy nem sokkal azután közéletébe olvadva, mint önálló valami, jóformán meg is szűnjön. Törvényhozói működése révén megismerkedett a jog alkotásával is- A bécsi igazságügyi palota felgyujtásának nyomában az osztrák polgárháború réme settenkedett. A meglévő alkotmánynak a megváltoztatása vált múlhatatlanul szükségessé, amelynek előkészítő munkálatait részben már a fiatal tiroli képviselő látta el; úgy hogy amidőn 1929-ben testet öltött az addig csak tervezett alkotmányreform, egyre többen kezdték benne látni Ausztria jövendő irányítójátAz osztrák parlamentben Seipelt, meg még Schobert is leszámítva, alig talált egyetlen egy számbavehető államférfit a különböző politikai pártokban. Ez volt a helyzet még a saját pártjában, az osztrák keresztény szocialistáknál is. Az erőhatalom ekkor Ausztriában lassanként áttolódott a parlamentről a parlamenten kívüli tényezőkre, ami a különféle védelmi alakulatokban nyert igen pregnáns kifejezést. Szűkebb hazájából kiindulva, Schuschnigghoz is fűződött egy ilyen alakulat: „österreichische Sturmscharen" volt a neve. De ez már Seipel évtizedéből Dollfuss lustrumához vezet. Ugy írja le, hogy „egyszerűség, keresetlenség és természetesség, igénytelenség, bölcsesség és feltétlen őszinteség együttvéve tartoznak jellemének lényegéhez. Ellensége volt a: tettetésnek és a színészkedésnek egyaránt mindamellett saját hazáját képviselve, gondosan őrködött hivatali állásának maradéktalan tekintélyére. Bátor és egyenes volt, munkatársainak és kísérőinek odaadó barátja, ideálokért hevülő, hívő ember, német népének hűséges fia és az osztrák hitvallásának fanatikusa." Ezeket a szavakat, amelyeket a kancellári székben utód írt le a közvetlen elődjéről, meggyőződésem szerint a késői kornak krónikása is bátran feljegyezheti a mai Schuschniggról. Amidőn 1932-ben megalakította Dollfuss az első kormányát, munkatársául meghívta Schuschniggot is. Nem egykönnyen határozta, el magát akkor, midőn a felkínált igazságügyi tárcát elvállalta. Ebben a tisztében az igazság kultuszának volt az alázatos szolgája s ez a szellem hatotta át úgy a német birodalommal leendő jogazonossággátétel (Rechtsangleichung), mint a büntető jog reformja tekintetében. Az igazságügyi tárcát nem sokkal utóbb a közoktatásügyivel cserélte fel. A fontos és nem kevésbbé sürgős teendők elintézésének a tömkelege várt itt is rá. Főleg világnézeti téren rendet teremteni az eszmék zűrzavarában, volt a legelső teendők egyike, ennek a minden ízében igazi európai kultúrembernek. Miniszterségére esnek a Vatikánnak folytatott jelentős tárgyalások, amelyek 1934-ben a concordatum megkötéséhez vezettek. Mindkét érdekelt félnek a megelégedésére, hiszen a szentszék az új Ausztriában láthatja a modern mintakatolikus állam berendezkedését, viszont Ausztria oldotta meg a kontinens csaknem valamennyi állama közül a legszerencsésebben az egyház és az állam egymásközötti jogviszonyának a rendezését. Egész embert igénybevevő tevékenysége közejpette éppen csak annyi ideje maradt Schuschniggnak, ihogy Innsbruckban hagyott legszűkebb családját Bécsbe átköltöztesse. Ott ugyanolyan meghitt szerény életet folytattak, akár csak Tirolban. A szövetséges állam miniszterének a háztartása alig különbözött valamit a fiatal tartományi képviselő, vagy akár a 7