Duna népe, 1938 (4. évfolyam, 1. szám)

1938 / 1. szám - A negyvenéves férfiú

kezdő ügyvéd megszokott életmódjától. A miniszteri tárcavállalás a családfőt eredeti hivatásától eltérítette és mivel Ausztriában nincs a távozó kormányférfiaknak nyugdíja, takarékoskodtak és félretettek, hogy az eredeti hivatásba való újra elhelyezkedésig, legalább átmeneti megélhetésük biztosítva legyen. 1934. Előbb a februári, aztán a júniusi lázadás változtatta át Ausztriát hadszíntérré. Az első összeesküvést éppen annak a Dollfussnak kellett levernie, akitől minden vérengzés és erőszak egyaránt távol állott. A második forrongás, amely Dollfuss rnártiromságával járt, a mindkét elődjéhez hasonlóan békés lelkületű Schuschniggnak kellett eltipornia. Nemcsak az osztrák fővárosban, hanem az egész Ausztriában csakhamar helyreállott a rend s ez nemcsak a bölcs államfőnek: Miklasnak, hauem az időközben kancellárrá kinevezett Schuschniggnak is a remekműve voltAusztria függetlenségét és önállóságát a római jegyzőkönyvekben résztvevő hatalmak még Dollfuss idejében elismerték. S miután közben jóformán valamennyi európai nagy, közép és kis hatalom megismételte ezt, 1936- július 11.-én a harmadik német birodalom is kénytelen volt a második német állam fennállását elismerni. Ez a kancellár külpolitikájának nagy eredménye. E mellett letagadhatatlanok az osztrák belpolitikai sikerei is. A rendi állam kiépítése, ha még nem is történt m'eg teljesen, de Dollfuss halála óta nagy lépésekkel haladt előre. Erőt szétforgácsoló pártok helyett ott áll az egységes politikai véleményt alkotó szerv, a most már közel két és félmillió főt számláló hazafias front. („Vaterlandische Front"). A védkötelezettség bevezetésével megszűnt fegyveres alakulatok helyett a kicsiny, de mindegyre erőteljesebb osztrák hadsereg áll őrt a belső, és ha szükség mutatkozik, a külső béke fenntartása és biztosítása érdekében. A társadalmi békét és a kedélyek megnyugtatását szolgálj a szociális szempontoknak messzemenő érvényesülése. Ezt Schuschnigg kancellár már kora ifjúságától kezdve szeme előtt tartotta. Munkaalkalmak teremtése egyfelől, másfelől a védkötelezettség bevezetése lényegesen hozzájárultak a már túlnagy méreteket öltött munkanélküliség fokozatos megszüntetéséhez. Ausztria az elmúlt három esztendő leforgása alatt gazdaságilag feltétlenül megerősödött s pénze egyformán értékálló egység a belföldi és a külföldi forgalomban. Pedig Schuschnigg kancellár gazdasági és pénzügyi ismeretei lényegesen kisebbek DollfussénáL Kulturális tekintetben — s ez Schuschnigg kancellár igazi életeleme — szembetűnő Ausztria fejlődése. Elegendő itten csak a salzburgi ünnepi játékokra rámutatni, amelyek úgy az alakítók, mint a nézőközönség szempontjából évenként hat hétre kontinentális kultúrközponttá teszik ezt a szépséges fekvésű várost. Mikor Schuschnigg a kancellári tisztet annakidején elvállalta, tisztában volt azzal, hogy e díszes hivatali állásának betöltése mellett, sokról, majdnem mindenről le kell mondania. S azóta, hőn szeretett hitvesének halála kivételével, alig lehetett a közéletitől különálló magánéletéről hallani. Ebbeu az egy esetben is egész ember módjára állta a, szörnyű megpróbáltatást s ajka talán még csak azt sem rebegte, amit annakidején az ilyenkor is szűkszavú nagy uralkodó, I. Ferenc József mondott: „Ugy látszik, ettől a csapástól sem lehetett megkímélve maradnom." így csak azok érezhetnek és gondolkodhatnak, kikben a Küldetés lángja lobog. Akik rendületlen hitvallásukban nem a mások, hanem egészen a maguk feláldozásáig mennek el. Akikben kristálytiszta az a meggyőződés, hogy „a haza éljen akkor is, ha nekünk meg kell halnunk." Schuschnigg kancellár új könyvének azt az érdekes főcímet adta: „Dreimal österreich." És mint előszavában megmagyarázza, alatta nemcsak Ausztriának három különböző rövidebb epocháját (1918-ig, 1932-ig, 1935-ig), hanem a keresztény, német és hivatásrendi osztrák alkotmány hároméves fennállását érti. (1937. május 1.) És én az elmondottak alapján a „Dreimal österreich''-nek még egy harmadik értelmezést is tudnék adni. Azt, amit a kancellár határt nem ismerő szerénységével, minden bizonnyal elhárítana magától. Az egyik Ausztria, ami Seipel, a másik, ami Dollfuss és a harmadik, ami Schuschnigg nevéhez fűződik. Méltán megérdemli ezt az a férfiú, aki rettenthetetlen hittel, megingathatatlan reménnyel és rajongó szeretettel veszi körül az ideget őrlő kormányzás nehéz gondjai közepette is a hazáját. S amint a lényéből folyó békesség szellemében teszi ezt, bátor hidászkatona módjára az újonnan kialakuló Középeurópában hazája számára nagyon régi s •— a< mostanihoz képest mégis új szerepet szán —, nem csatlakozást a német birodalomhoz (Anschluss), hanem a különböző érdekek kiegyenlítése melletti összefogást valamennyi szomszédjával (Zusammenschluss), egy biztató, szebb és jobb jövő érdekében... Ezzel a kiinduló pontomhoz érkeztem vissza. Ami egykor a harmincévesek megmozdulása, ma pedig a negyvenévesek mozgalma, az nem bizonyult hiábavalónak. Amely mozgalom magából oly értéket termelt, mint aminő Schuschnigg kancellárnak élete és pályafutása, nem szűnik meg, hanem átmenti magát a tegnapból a mába, a mából a holnapba. Thewrewk-Pallaghy Attila dr. Cs. Szabó László: APAI ÖRÖKSÉG (Franklin Társulat, 176 old.) Cs. Szabó írásait az irodalmi ínyencek mindig nagy érdeklődéssel várják, ő a mai magyar irodalomban a nyugati szellem egyik legelőkelőbb képviselője, az Ambrus Zoltánok, Babits Mihályok, Kosztolányi Dezsők tradíciójának méltó folytatója. „Apai örökség" cimen most megjelent kötete régebbi írásainak gyűjteményét tartalmazza. A megújhodott magyar novellaírás gyöngyszemei ezek az írások, valódi „ötvösmunkák", amelyeknél az olvasó komoly zavarba jut, hogy vájjon a kidolgozás finomságát vagy a szerző férfias kiegyensúlyozottságát és európai humanizmusát csodálja-e inkább? Cs. Szabó mértéktartó erénye azonban már majdnem hibájává válik. Az „érték és mérték" szinte aszketikus szolgálatában az írói megértés kedvéért mintha néha elfelejtkezne önmagáról s így több igazságot ad, mint őszinte vallomást. De ezt kelleténél úgyis szubjektívebb korunkban. Csak egy kötekedő kritikus róhatja fel hibának. Ne is vegye komolyan a szerző e figyelmeztetést, hiszen azért írtuk, mert — más hibát úgysem tudtunk volna találni. Draskóczy Antal. 8