Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 11-12. szám - Magyarország gazdasági kapcsolatai a dunai államokkal. II. [r.] Ausztria és Magyarország

Szlovákia amellett, hogy felvette újra a gazdasági kapcsolatokat a dunai agrárországokkal, különféle behozatali korlátozásokkal és vámszabályozásokkal igyekezett a hazai mezőgazdasági termelést elősegíteni. Az agrárállamok viszont indusztrializálódtak. A közeledés tehát mindkét részről fegyverszünet jelszlovákia 1924-ben. A közeledés azonban sehol sem volt teljesen őszinte és hátsó gondolat nélküli. A Duna-medence két ipari állama, Ausztria és Csehlegű volt, alapját az a nyíltan hirdetett törekvés képezte, hogy a régi monarchia szinte tökéletesnek mondható gazdasági önellátása az annak csak egyegy heterogén töredékét alkotó utódállam területén újra megvalósuljon. Kezdetben még Ausztria nem szegődött az újonnan alakult államok ezen túlzott nacionalizmusból származó törekvésének hívévé. Az 1925-ben életbe léptetett és a régi osztrák-magyar autonóm vámtarifa szerkezetéhez és beosztásához simuló új osztrák vámtarifa szinte lehetetlen feladatra vállalkozott: a szabadkereskedelmi elv megtartásai mellett igyekezett védelmet nyújtani a hazai autarkiás irányzatoknak. Még nehezebbé tette a helyzetet, hogy a hazai gazdasági élet védelme tekintetében nemcsak a mezőgazdaságot kellett oltalmazni, hanem az ipart is, melyet a tőkeerősebb csehszlovák vállalatok tevékenysége alapjaiban veszélyeztetett és végül is a finomabb cikkek termelésére való áttérésre kényszerített. A két ellentétes elv, a szabadkereskedelem és a protekcionizmus összeegyeztetése nem járhatott sikerrel. A kettős cél egyikét sem sikerült megvalósítani, amint ezt a mind fenyegetőbbé váló passzívum is mutatta. A sikertelenség láttára az addig egymással féltékenyen versenyző osztrák ipari és agrárkörök közt a vámvédelemre vonatkozólag vámszövetség fajta megállapodás jött létre. Kölcsönösen elismerték egymás termékének a védővámokhoz való jogát és ilyii'ányban fejtettek ki nyomást a kormányra, amely engedve nekik, protekcionista álláspontra helyezkedett. Az irányváltozás már az 1926. márciusában hozott vámtarifa-novellában jelentkezett, a szabadkereskedelmi elvtől való teljes elfordulás azonban csak az 1927. évi III. vámtarifa-novellával ment végbe, amely szinte valamennyi agrártermék vámját az 1925. évi tételek háromszorosára emelte fel, amellett, hogy az ipari cikkek nagyrészét is védővámmal vette körül. A vámemelés következtében, bár az osztrák behozatal értéke jelentősen csökkent, ami az egyik cél is volt, a vámokból befolyt összegek nagysága csaknem megkétszereződött. Ez arra vezethető vissza, hogy míg 1924-ben a behozott áruk értékének mindössze 4.5%-át fizették le vámként, addig az új novella után több mint 13%-át, amivel Ausztria túlszárnyalta a magyar és csehszlovák vámtarifák amúgy is protekcionista jellegű vámterhét. A magyar külforgalom alakulásán mindazonáltal a vámemelés hatása alig látszik meg. 1927-ben a kivitt áruk értéke laz előző évvel szemben csak 10 százalékkal csökkent, ami megfelel az összmagyar kivitel csökkenési arányának. Sőt 1929-ben az Ausztriába irányuló kivitelünk értéke majdnem eléri az 1926. évi maximumot. E különös jelenség oka abban gyökerezik, hogy a magasabb agrárvámoknak a magyar viszonylatban való alkalmazására nem kerülhetett sor, mivel a régi gabona- és lisztvámok a csak 1931 június 30-án lejáró osztrák-jugoszláv szerződésben le voltak kötve s e tételek felszabadításához a joguszláv kormány a határidő lejárta előtt nem járult hozzá. Bár a magyar és jugoszláv agrár behozatalt nem igen befolyásolta a vámemelés, az osztrák mezőgazdaság mégis igen nagy mértékben fejlődött a protekcionista vámfalak védelme alatt. Százalékban kifejezve 1920-al szemben Ausztria agrártermelése 1929-ben a következőképen emelkedett: búza 66%, rozs 79%, árpa 111%, bab 261%, burgonya 238%, cukorrépa 257%, aminek révén az 1928/29. gazdasági évben a hazai termelés búzában 44, rozsban 78, árpában 81, burgonyában 100%-át fedezte már a belföldi iszükségletnek. A világválság beállása súlyos feladat elé állította az osztrák agrárköröket. A kezdet nehézségeivel küzdő mezőgazdaságuk nem volt képes nagy termelőköltségeit leszállítani, holott a világpiaci árak s velük együtt a Duna-medence agrárállamainak árai is óriásit estek, a vámvédelem pedig a jugoszláv szerződés feloldhatatlansága következtében nem volt hatásos. Ausztriának Magyarországgal szemben fennálló passzívája pedig 1929-ben már 175 millió pengőre nőtt és még a világválság első évében is 161 millió pengő volt. E nagy aktív egyenleget azonban mérlegeléssel kell kezelni, nem szabad elfelejteni, hogy a magyar áruk legnagyobb részét mezőgazdasági termékek képezik, amelyeket Ausztria fuvarhelyzeténél fogva legkedvezőbben és különösen az agrártermékek árának nagy esése miatt a legolcsóbban Magyarországról szerezhet be. A Magyarország javára jelentkező aktívum tehát a magyar gazdasági élet egésze szempontjából sokkal kisebb haszonnal jár, mint aminővel Ausztria felénk irányuló és jelentős munkabért képviselő iparcikk-exportja, nem is beszélve arról, hogy Ausztria javára mennyire megjavítja a fizetési mérleget az oda irányuló magyar idegenforgalom hatalmas összege. Az osztrák mezőgazdáknak a világválság által súlyosbított helyzete, az ország kedvezőtlen pénzügyi állapota és a fizetési mérleg jelentős deficitje érthetővé teszik, hogy az osztrákok éltek a kereskedelmi mérlegük passzivitásának csökkentésére adódó első alkalommal. Kormányunk is méltányolta Ausztria nehéz helyzetét s ennek folyományaként az osztrák-jugoszláv szerződés lejáratának napján megkötötte és 1931 június 19-én életbe léptette az új magyar-osztrák kereskedelmi szerződést, mely elé mindkét kormány nagy reményekkel nézett. A szerződés a preferenciák igen bonyolult faját valósította meg, nem vámleszállítás formájában jutott a kedvezmény kifejezésre, hanem exporthitel könnyítésekben, amelyekkel az egyik állam a másiknak feléje irányuló kivitelét egy bizonyos keretben t ámogatta. Ezenkívül a szerződés mindkét fél javára még jelentős számú normális szerződéses tételt is tartalmazott, lamelyek nagyrésze az előző szerződésekkel szemben vámemelést jelentett. A szerződés életbeléptetésével egyidőben az osztrák kormány Magyarországgal szemben is hatályba helyezte a jugoszláv szerződés miatt eddig életbe nem léptetett ú. n. ötödik vámtarifa-novellát és ezzel karöltve a magyar kormány is számos vámtételt felemelt, hogy az exporthitelvisszatérítésekre kellő alapot nyerjen. Sajnos azonban a szerződés megkötése előtt nem sokkal a végletekig kiéleződött középeurópai közgazdasági válság is elérte tetőfokát és már két nappal a szerződés életbelépte előtt bekövetkezett a devizaforgalom korlátozása Magyarországon, míg Ausztriában csak később, október 9-én. E rendkívüli körülmények közt a különben is igen bonyolult rendszer nem válthatta ki a tőle elvárt hatást. A magyar devizakorlátozásokat az osztrák kormány arra használta fel, hogy a szerződésben állatkivitelünk számára biztosított előnyöket csökkentse, melynek következtében szarvasmarha-kontingensünknek csak felét tudtuk kihasználni. Csökkent ezenkívül a hússer9