Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 11-12. szám - Magyarország gazdasági kapcsolatai a dunai államokkal. II. [r.] Ausztria és Magyarország

Magyarország gazdasági kapcsolatai a dunai államokkal X II. Ausztria és Magyarország Magyarország és Ausztria között 1918 novemberében megszakadtak nemcsak a politikai kötelékek, hanem a gazdaságiak is, amelyek talán még az előbbieknél is erősebbek voltak, hiszen e természetes gazdasági kohézió hiányában a Monarchia hosszú évszázadokon keresztül nem állhatta volna ki a nemzetiségek centrifugális nyomását. A centrifugális erő azonban végül is diadalmaskodott. A gazdasági és kulturális vonatkozásban ritka egységet képező monarchiának a háború erőfeszítései által meggyengült teste engedett a szétfeszítő erőnek. Az egyes alkotó részek messze elszakadtak egymástól és megfeledkezve Menenius Agrippának a végtagokról szóló meséjéről, újonnan szerzett önállóságuk kihangsúlyozásával külön életet igyekeztek élni. Nemcsak az utódállamok igyekeztek megtagadni minden közösséget a monarchia csonkjával, maga a törzs is kettévált, holott alig képzelhető el két terület, mely földrajzi, kulturális, történeti tekintetben annyira egymáshoz lenne kapcsolva, mint a Monarchia két törzsállama, Ausztria és Magyarország. Még fokozottabb mértékben állanak a fentiek gazdasági vonatkozásban, amelynek megvilágítására elegendő felhozni az utolsó békeév külkereskedelmi statisztikájának adatait. Ezek szerint Ausztria Magyarország össz-külkereskedelmi forgalmában 1913-ban 75%-kai részesült. A két ország, különösen ha hozzászámítjuk a hármasszövetség két másik államának közel még 10%-os részesedését, szinte teljesen elérte a háboruutáni államok nem is titkolt gazdasági célkitűzését: az önellátás megvalósítását. E szoros gazdasági kapcsolatok okát egyrészt a közlekedési hálózat egységében kell keresni. A két országot összekötő vízi út, a Duna s mellékfolyói által képzeli rendszert tökéletesen egészíti ki ia központi fekvésű vasúti hálózat, mely Bécset és Budapestet teszi meg a kelet felé való gazdasági törekvések kiinduló pontjává- A gazdasági egymásrautalság másik főoka abban áll, hogy a két ország természeti adottságai, amelyeket a Monarchia évszázados, bár Magyarországra nézve hátrányos gazdaságpolitikája is elősegített, egymás kölcsönös kiegészülését teszik lehetővé. A béke első éveiben a Duna-medence utódállamaiban — a centrifugális erő természetes következményeként — általánossá vált az a törekvés, hogy politikailag távolodjanak a régi dunai nagyhatalom két törzsállamától, s a nyugati nagyhatalmakkal, háborús szövetségeseikkel való baráti kapcsolatok által biztosítsák politikai függetlenségüket és biztonságukat. Hasonló irányzatot mutat fel Ausztria is. A nagy kataklizma után abban a meggyőződésben, hogy megcsonkultan sem politikailag, sem gazdaságilag nem életképes, szintén hátat fordított Közép-Európának, s a legyőzötten is hatalmas Németországhoz csatlakozott. Már 1918 november 11-én, amikor Károly császár az uralkodás továbbvezetéséről lemondott, a nemzetgyűlés Német-Ausztria köztársaságot proklamálta és határozatikig kimondotta, hogy az új köztársaság a német köztársaság alkotó része. Ausztriának Németországhoz való tényleges csatlakozása nem következett ugyan be, de politikai kö8 zeledés mégis történt köztük. Abban a feltevésben, hogy a gazdasági életet is be lehet a politika szűk keretei közé szorítani, Ausztria megszakítva iá Dunamedencével és főként Magyarországgal addig fennállott évszázados benső, természetileg is adott gazdasági kapcsolatait, első kereskedelmi szerződését 1920-ban Németországgal kötötte meg. A többi dunai állammal ugyanebben az időben csak kompenzációs üzleteket létesített s ezeket is csak egyes árukra kiterjedően, így Csehszlovákiával vasat, mangánt és rezet cserélt szénért, míg Magyarországgal gaypotot liszt- és húsért. A külkereskedelmi forgalom többi, a kompenzációs üzletben nem szereplő cikkére pedig védővámokat és behozatali tilalmakat hozott, mint a többi államok, ezáltal vélvén a külkereskedelmi forgalmat mesterségesen Németország felé irányítani. Hamar fel kellett azonban ismernie azt a; tényt, hogy a gazdasági életet nem lehet a politika szolgálatába állítani. Kiábrándulva a Németországgal való közeli s nem is előnyös politikai és gazdasági kapcsolatokból, Ausztria szabadkereskedelmi álláspontra helyezkedve elsőnek tért vissza a már pusztán természeti adottságainál fogva is számára kijelölt Duna-medencéhez. Már 1921-ben legtöbb kedvezményes kereskedelmi szerződést kötött Csehszlovákiával, majd 1922 ^februárjában természetes gazdasági kiegészítésével, Magyarországgal. A forgalomnak addigi korlátozásaiból való felszabadítása igen előnyösen hatott Magyarországra, mint a magyar-osztrák gazdasági kapcsolatok alakulását feltüntető I- táblázatunk is mutatja. I. Tábla. Osztrák össz- Osztrák ossz- Behoz. (—) behozatal kivitel Kivitel és Kiviteli ( +) ÉV értéke boértéke Icbehozatal többlet Mill. P ában Mill. P ában aránya Mill- P-ben 1913. 1.758.9 73-1 1.673.2 75.8 0.9 85.7 1920. 244-7 50.5 115-5 60.6 0-5 — 129.2 1921. 227.5 37.7 157-2 53.4 0.7 — 70.3 1922. 180.6 28.9 145.9 38.1 0.8 — 34.7 1923. 126-8 25.8 171.1 43.6 1.3 + 44.3 1924. 189.0 23.2 243.1 36-5 1.3 + 54.1 1925. 193-6 22.6 272.2 33.5 1-5 + 78.6 1926. 186-0 19.8 324-8 37-0 1.7 + 138.8 1927. 206.8 17.5 280.6 34.8 1.4 + 73.8 1928. 196.2 16.2 281.9 34-1 1.4 + 85.7 1929. 140-1 13.2 315.6 30.4 2-2 + 175-5 1930. 94.8 11.5 256.0 28.1 2.7 + 161.2 1931. 67-2 12.5 169.8 29.8 2-5 + 102.G 1932. 50-9 15.5 100-8 30.1 2.0 + 49.9 1933. 62.4 20.0 105.7 27.0 1.7 + 43.3 1934. 80.6 23.4 98.9 24.4 1-2 + 18.3 1935. 75-5 18.8 86.3 19-1 1.1 + 10.8 1936. 72-5 16.7 86.8 17.1 1-2 + 14.3 Míg 1920-ban még 130 millió pengős passzívummal zárult a magyar-osztrák külkereskedelmi mérleg, addig 1923-ban már 44 millió pengős aktívum mutatkozik javunkra, ami arra vezethető vissza, hogy a behozatal szinte felére csökkenésével egyidejűen sikerült Ausztriába irányuló kivitelünket nagymértékben emelni. A dunavölgyi pénzstabilizációkkal párhuzamosan a többi dunai állam is arra a meggyőződésre jutott, mint Ausztria évekkel azelőtt. Elsőnek Cseh-